Porta

portásnak lenni jó! kivéve mikor nem. a mai nap eléggé különlegesnek bizonyult (így visszanézve) az eddigi portási tapasztalataimmal összevetve. eddig általában kibaszottul unalmas, üldögélős napunk szokott lenni portásként (Ritával pizzát is rendeltünk tavaly..), és a feladatunk abból áll, hogy a tanári előtt (, ami az aulától balra lévő épület teljes földszinti részét foglalja magában) ülünk és szünetekben ha valakit keresnek a közel száz tanárból, akkor kihívjuk. ehelyett egész mozgalmas volt az ott töltendő időnk.

először is, fél nyolc helyett Gréti háromnegyedre, én 7.50-re értem be, és senki nem baszta le a fejünket szólt ránk emiatt. még az első óra előtt az egyik peres osztályból (szakmunkásképző) két lány elvetemülten s felháborodva utasított, hogy keressem meg az osztályfőnökét - majd biztosan az övét fogom tudni -, mert hogy A marika meg A juli ellopták a telefonját, és hogy ő biztos benne, mert letette az asztalra, majd mikor visszajött a terembe, már nem volt ott. bement az igazgatóhelyettesekhez, az igazgatóhoz, minden második tanárhoz, aztán vagy a mari vagy a juli odajött, hogy beesett a radiátor elé és odanyomta a kezébe.

később, kedvenc erkölcstantanárnőnk férje odahozott egy nőt, hogy most azonnal vigyem át a Kállay épületbe (ami annyira de kibaszottul bonyolultan a sulival szemben lévő kisépület) a varrodába - szintén szakmunkások -, mert a lányát keresi (igazából nem hinném, hogy öregebb volt, mint 30). nagy nehezen át is sikerült kísérni, majd otthagytam, muahahahhahaa !

a negyedik órában Grétivel banánt fogyasztottunk franciadrazséval. időközben az egyik tesitanár poénból állandóan összekócolt minket ( Gréti : Lili, 3 : 1), majd megzsaroltuk, hogyha nem hagyja abba, akkor mi jövünk. - megjegyezném, hogy nincs félcenti hosszú haja. -

az én és a Gréti banánja

hatodik órában egy 9D-s - rendvédelmi gimnázium - csajt keresett a rendőrség, éppen Vincével (, akinek a biosztanára hirtelen elveszett és hazaengedték) vitattam meg, hogy szerintem emésztésbeli problémáim vannak, mert fáj a hasam, amikor odajött egy csávó pasas férfi, aki keményen nézett ki, aztán megmutatta a jelvényét (úúúúúúristen, olyan kibaszottul fontos személy lettem, hogy megmutatta nekem a jelvényét egy rendőr!!), majd Gréti elvezette az igazgatóhoz. fél órán belül megtalálták a kiscsajt, de fogalmam nincs (még), hogy miért keresték.

hetedik órára visszafáradtunk az osztályba osztályfőnöki órára, mert ma volt a mikulásajándékok átadása. én Bettinek adtam egy nagy adag csokit (gondoltam arra is, hogy a hetedikben megígért rajzot megcsinálom, volt is rá két hetem, de ugyebár lusta vagyok :D), nekem pedig Kristóf.

ennyi volt mára.