FullMetal Alchemist
A legendák szerint létezik egy titokzatos, vérvörösen csillogó kő, amely használója erejét nem csak megnöveli, de felruházza olyan képességekkel, amellyel áthághatja a tudomány és a természet által szabott határokat is, ez nem más, mint a Bölcsek Köve. Sokan próbálták már létrehozni¹, köztük két főszereplőnk, a két nagyon fiatal alkimista, akik egy szörnyű hibát próbálnak helyrehozni. Végül egy óriási játszmába fognak belebonyolódni, amiben már nem csak saját, de egész világuk sorsa a tét.
Edward és Alphonse, az Elric-fivérek kiskoruk óta eljátszottak az alkímia gyakorlásának gondolatával. Az apjuk elhagyta a családot a fiúk szeme láttára, nem sokkal később a fiúk édesanyjukat a bejáratnál találták holtan összeesve. Innentől azon dolgoztak, hogy az alkímia segítségével feléleszthessék anyukájukat, felhasználták az apjuk által otthon hagyott könyvek tartalmát is, viszont a szertartás nem csak sikertelen lett – valami természetellenes amorf élőlényt sikerült létrehozniuk az anyjuk helyett –, de óriási árral kellett érte fizetniük; Ed elvesztette az egyik karját és lábát, a veszteség ellenére szerencsére a lelkét hozzá tudta csatolni egy páncélhoz, hiszen a fiatalabbik testvérnek az egész testét kellett feláldoznia. (A szomszédban dolgozó automailkészítők segítségével Ednek is tudtak robotvégtagokat adni.) Ezen szörnyű veszteségek helyreállítása érdekében állami alkimistáknak szegődtek a fivérek, céljuk pedig a Bölcsek Köve létrehozása lett.
Lényegében ez egy remekül felépített, mozgalmas anime, a Brotherhood alcímet viselő változata az eredeti képregény cselekményét követi teljesen. Gondolkodtatja a nézőt, aki alig várja a folytatást, közben poénokkal telítve oldja a feszültséget. Néhány érdekesebb konklúziót szeretnék kifejteni.
- Attól, aki elvárja, hogy vezetőnek tekintsék, nem lehet jót várni.
Erre talán a legjobb, de nem egyedüli példa az első világháború utáni Európa, ahol is láthatjuk a fasizmus intenzív előretörését. Ezek a rendszerek a mindenkori vezető –, legyen az Pavrilago, Duce, Führer, Caudillo, Arhigosz vagy Conductator – abszolút hatalmát szolgálták. Többnyire öncélú, rövidtávú és jót nem eredményező terveket szőttek.
Megjegyezném még itt, ahogy Tywin Lannister is mondta a Trónok Harcában; „Akinek azt kell mondania, hogy én vagyok a király, nem igazi király.” Az igazi hatalmat nem a korona adja.
- A szolipszizmus a kezdő filozófiaszakosok számára létezik.
A szolipszizmus egy olyan irányzat, ami azt vitatja, hogy lehet, hogy csak én magam vagyok és minden más „létező” csak a tudatom terméke. Ezt természetesen már Karl Marx is megdöntötte, mivel az embernek a gondolatait, elméleteit a gyakorlatban kell igazolnia. Az a vita pedig, ami a valóságot és az imaginárius világot méri össze, teljesen elszigeteli magát a gyakorlattól.
- Az általad feltett tét ne legyen több annál, amit elveszíthetsz.
Ez egy nagyon egyszerű gondolat, mégis hasznos. Akár a történet kezdetét tekintve, akár a későbbi kibontakozásában láthatjuk, és nem csak az Elric-fivérek története kapcsán, hogy néha a bekövetkezett veszteség –, amit előre is sejthettek persze – sokkal nagyobb annál, mint amit megengedhettek volna valaha.
Sosem szabad leragadni egy opciónál, főleg azért, mert legtöbbször nem szokott összejönni. Ha valakivel szakítanak, van még másik hét milliárd ember rajta kívül, statisztikailag lehetetlen nem találni mást a helyére. Őszintén pedig azt kell mondanom, hogy igenis vannak olyan helyzetek, amikor önzőnek kell lenni, és nem szabad sokáig hagyni a másikat kárörvendeni. A problémákra megoldást kell találni, néha a megadott sémák alapján, néha pedig a gordiuszi csomó kibogozásához hasonlóan.
- A türelem óriási előny, különösképpen a bosszúnál.
Azt szokták mondani, hogy ne ígérjünk, ha épp boldogok vagyunk, és ne döntsünk, ha felidegesítettek minket. Az elhamarkodott döntések sosem vezetnek jóra, mindennek el fog jönni a maga ideje. Természetesen túlzott kényelembe sem helyezhetjük magunkat, mert a mulasztások sem segítenek. A türelmes ellenfél tökéletesen kijátszhat meggondolt lépéseivel és a késleltetés eszközével. Az utóbbi segítségével nem várt méretű feszültséget képes generálni, és a fentebb említett rossz döntések ilyen gerjesztett állapotban szoktak születni.
- Semmit sem lehet elérni áldozatok nélkül.
Néha fel kell áldoznunk valamit a „nagyobb jó” érdekében, hiszen semmi nem hullik az ölünkbe. Néha ki kell játszanunk az aduászt vagy leüttetni a kedvenc bábunkat ahhoz, hogy mattot adjunk. A fejlődést a folyamat által érhetjük el, sokszor hibázhatunk, mielőtt megtanulnánk tökéletes következtetéseket levonni, viszont a célt végig a szemünk előtt kell tartani.
Lehet, hogy ezek egyszerűbb és inkább csak hangzatos klisék, amiket az emberek szórakozásból vagy önmaguk műveltebbnek való mutatása céljából osztanak meg a különböző közösségi oldalakon, de sokban szerepel tényleges tartalom is.
¹ A Harry Potter könyvek szerint Nicolas Flamel sikerrel járt.
² Más nyelvekben ezt a klisét sokkal szebben fejezik ki, például az angolban: „There are always more fish in the sea.”
.png)
