ma van anyukám névnapja, és nem igazán volt ötletem arra, hogy mit vegyek. vagyis volt, csak utólag, mivel amikor Balázzsal voltunk Egerben, megnéztünk egy kézműves manó-tündér-egyéb karaktereket tartalmazó figuraboltot, de nem jutott eszembe, hogy ajándékot nézzek, csak a héten. neten esetleg lehetett volna rendelni, de az meg ma jutott eszembe..
nyílt még tavasz végén egy tetoválószalon kétsaroknyira innen (nem pontos a megfogalmazás igazából, mert az ezt keresztező utcán van, csak a túlsó végén, ilyen 10-12 perc odasétálni), aminek van egy ajándékbolt része is, de mindig zárva találtam (a kiírás szerint a nyitvatartási idő alatt voltam ott, viszont mindig a 'zárva' felirat volt kifelé fordítva az ajtón), gondoltam onnan veszek majd valamit. megálltam előtte, a kiírás szerint még mindig nem volt nyitva, elkezdtem nézni a kirakatot és olyan fél perc múlva észrevettem, hogy két személy bentről egyenesen engem néz. amikor realizálódott bennem, vettem egy nagy levegőt és elszaladtam.
jó, lehet, hogy nem így kellett volna lereagálnom, de nagyon zavarba jöttem, és lehet, hogy épp tetováltak valakit, azért volt elvileg zárva, de akkor is. engem ne ijesztgessenek!
utána át akartam menni a zebrán, de hevesi csúcsforgalom (wtf) volt, beállt mellém két igen hiperpigmentált gyermeki humanoid, úgy két méterre, jól meglestek, és akármennyire voltak alacsonyak hozzám képest és viszonylag messze is voltak (ergo légvonalban az orromtól távol), eszméletlen szaguk volt, megfordult a gyomrom tőlük, majd amikor átmentem, ők átlósan mentek, viszont megelőztem őket, és amikor 1-2 méterrel mögöttük voltam, az egyik elkezdett csámpásan menni úgy, hogy majdnem elém rakta ki a lábát.
a következő sorok az emberek iránt táplált gyűlöletet tartalmazzák, aki nem bírja a szadista dolgokat, ugorjon a következő bekezdésre. most én teljesen megértem, hogy vicces/kemény/jófej akart lenni azzal, hogy egy 'nagy' (mármint idősebb) szőke hajú, hipózottnak kinéző bőrű, emberekre hűvösen néző és zenét hallgató lányt, aki minden külső jel szerint valahova ment és haladni akart volna, felbuktathatna, de mégse, mert az milyen vicces/kemény/jófej dolog. ha megtette volna akkor, véletlenül pont annyira emeltem volna fel a lábamat, hogy elbukjon, belevágja a fejét vagy a fémkorlátba, vagy a beton szegélyébe, esetleg kiguruljon az útra, ahol a hétvége miatt viszonylag sok teherautó és busz jár, és menjenek át legalább három helyen a gerincén, lehetőleg többször is, csak azért, hogy végignézzem, ahogy vonaglik addig, amíg ki nem leheli az utolsó általa bevett levegőt. nem rasszizmusból mondom, teljesen mindegy, hogy milyen bőrszínűek az emberek, de akit nem ismerek, azt békén hagyom, nem szólogatok be/buktatom fel/bámulom/etc., mert ha valaki ténylegesen hajlamos visszaszólni vagy visszaütni ezért, akkor baszhatja, ott verik meg, tapossák szét, vagy alázzák meg mások szeme láttára. menjenek a saját dolgukra.
végül elmentem egy másik virág-ajándék boltba, vettem egy fehér orchideát, ami lila foltokkal volt tarkítva, a cserepet is kidekorálták valamilyen fényes selyemszerű anyaggal, hazafelé néhányan meglestek, ahogy egy virággal mászkálok, itthon pedig sikeresen elrejtettem anyám elől.
majd szülinapjára kap egy manót a pixieshopból. ha nem felejtem el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése