"Fentről, ötezer méter tájékáról, levegő után kapkodva, kicsiny szőnyegünk peremén kihajolva sokkal ijesztőbbnek tűnt a helyzetünk, mint a tutajról. A lila tenger borzasztó nagy volt, borzasztóan üres, tutajunk apró ponttá zsugorodott, parányi fekete négyszögként úszott a hálószerű, lila-fekete óceánon. Ebből a magasságból a tutajról oly komolynak kinéző hullámokat látni sem lehetett.
- Azt hiszem, szintet léptem a természetre válaszul adott "isteni társak magas körében", amiről apád írt - szólaltam meg.
- Hogy érted? - Aenea didergett a kondenzcsík hideg levegőjében. Csak a tutajon viselt atlétatrikó és mellény volt rajta.
- Mindjárt összeszarom magam - válaszoltam."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése