múlthéten pénteken (január 17.) felmentem Pestre tribute fesztiválra, mert a hét elején Balázs megkérdezte, hogy lenne-e kedvem jönni, nekem meg volt. (igen nagyszerű érvelés eddig.) eléggé lusta voltam megírni ezt a bejegyzést, sokat halogattam, de most már erőt veszek magamon és megírom.
szóval, mint kiderült, félévzárás miatt pénteken rövidített óráink voltak, ami azt jelentette, hogy a tanórák fél óra hosszúak voltak, ami azt jelentette, hogy a hatodik órának 11:50-kor vége van. Márkóval megbeszéltük, hogy együtt megyünk fel Pestre, majd metróval át a Nyugatiba, de mégis jobb lett volna kettő helyett már délben a buszon ülni, így megkérdeztük osztályfőnökünket, hogy elenged-e minket az utolsó óráról, és mivel Martináék is el akartak kéredzkedni, így elengedett mindenkit, hiszen összesen maradtak volna talán öten (13 fős az osztályunk, ebből öten kéredzkedtünk el, valamint volt néhány hiányzónk is).
gyorsan hazajöttem, anyám felajánlotta, hogy kivisz a buszmegállóba, de amíg átöltöztem, végig nézett engem, nem mintha különösebben szégyellős lennék, de amikor bementem WC-zni, még lépett egyet az ajtó felé, én pedig erre bezártam az ajtót, akkor kitoporgott a szobámból (a mosdó a szobámból nyílik, gyakorlatilag így van egy fürdőszobám), aztán az autóban megkérdezte, hogy mikor érkezek meg, mondtam, hogy kettő körül fogok. kiszálltam a kocsiból, erre ő is, nem értettem hogy miért. említettem előtte, hogy Márkóval megyek, találkoztak is néhány éve az Egri Rockfeszten. azt mondta, hogy meg akarja nézni ezt a Márkót, hogy kicsoda és hogy egyáltalán létezik-e. (komolyan. mintha állandóan hazudnék. szerintem én hazudok a Földön a legrosszabbul. mindegy. odajött hozzánk, ahogy bemutatkozott Bettinek is (kiderült, hogy egy buszon megyünk, csak ő Erknél leszáll) és Márkónak újra (valamint megbizonyosodhatott arról, hogy tényleg létezik), olyan szorosan állt mellém, hogy kényelmetlenül éreztem magam, majd a következő tíz percben, amíg nem jött a busz, próbált beszédtémát találni (ezen témák közül az aranyat érőek azok voltak, amikor megkérdezte, hogy '(...) és nem mentek korizni?' 'miért anya, látsz nálam korit?' 'nem, de akkor is, mentek?', valamint az, ahogyan kiszámolta, hogy ha kettőkor odaérek Pestre és hétkor van kapunyitás, van két!! szabad óránk, de minek akarunk odaérni olyan korán? mondtam, hogy öt szabad óránk van, kettőkor érkezünk, mint már említettem, erre kijelentette, hogy de ő nem tudta, amikor pedig tájékoztattam arról, hogy pont az előbb mondta, hogy kettőre érünk oda, nem hitte el. Bettiék csak lestek) , közben pedig egyre közelebb jött hozzám, úgyhogy feljebb léptem a magasabb placcra.
végre megjött a busz, felszálltunk rá, teljes megkönnyebbülés volt. Betti mellé leültem, mellettünk a másik oldalon ült Márkó. egészen sok ideig várt a másik hevesi buszmegállóban a busz, kaptam közben Ritától egy visszahívós SMS-t, rácsörögtem, és azt mondta, hogy csak jó utat akart kívánni. hát jó.
addig Márkó elszórakozott a buszon az ülés kartámlájának állítgatásával, majdnem tíz perc volt, mire sikerült neki, Betti elsőre megcsinálta. hát igen, aki ért hozzá. aztán Tarnamérán felszálltak a 'továbbképzésesek', akik erki felnőttek voltak, Betti ismerte őket és utálta is. Márkó pedig egy vénember mellé kényszerült. amikor átnéztem és ránéztem, hogy valami támogatást nyújtsak, majd a mimikámmal próbáltam ezt tükrözni (ld. kép) viszonylag perverz fejet vágva, a bácsi azt hitte, hogy őt nézem, és elég érdekes fintort vágott..
elérkeztünk Erkre, Betti és a bácsik leszálltak, Márkó pedig óriási sebességgel mellettem is termett. eddig még érintőlegesen sem volt egyikünk sem Erken, jól megnéztük a buszról. az út további részében pedig a fesztiválokról, a piálásról, a részegedésről beszéltünk, és az előttünk ülő néni elég randán nézett néha hátra. majd elérkezett a legmorbidabb pillanat a buszon. a néni eleresztette bélgázait, mi pedig majdnem megfulladtunk, és jó néhány 'baszki, te is érzed?' megszólalás kíséretében próbáltunk nem elpusztulni eme bioméregtől, a másik oldalon mellettünk ülő srác pedig szintén orrát befogva csak röhögött rajtunk.
megérkeztünk Pestre, a stadionoknál leszálltunk, szaladtunk a metróhoz. Márkó megvette a két vonaljegyet, majd mikor felszálltunk először a metróra futás után, megkérdezte, hogy 'na és nélkülem sikerült volna metrózni?', amire csak mosolyogtam. átszaladtunk a következőhöz, majd amikor felnéztem a megállókra, valami nem stimmelt. rossz irányba mentünk. lehet sikerült volna.
végül megérkeztünk a Nyugatiba, 'átadott' Balázsnak, majd elköszöntünk.
ismétlés február 14-én hasonló módon, majd márciusban!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése