Hét Dolog

Tipegő Zombitól kaptam a következő bejegyzésre ezt a meglepetést. többek közt azért furcsa, mert már láttam ezt a mémet Koptscheknél, Midnight÷Moon-nál és Marvnál is, egészen megtetszett, úgyhogy elkezdtem írni már két napja, de lusta voltam (szokás szerint :D). a játék szabályai a következők:

1. be kell linkelni azt az embert a blogodba, aki felkért a játékra - Tipegő Zombi elküldte, valamint Koptschek is írta a saját bejegyzésében, hogy kíváncsi lennék rá, de feljebb már linkeltem a többieket is, és nem hinném, hogy a fejemet venné bárki is a visszavonásáért.

2. meg kell osztani magunkról hét dolgot, akár különleges, akár hétköznapi - attól félek, hogy nem leszek vicces. a többieknek egészen jópofa dolgok voltak a bejegyzéseikben, de én béna vagyok. mondjuk élőben vannak egyesek, akik kinevetik az alap viselkedésemet, esetleg ahogy elkezdek ugrándozni járás közben, szóval nem szoktam hozzá a próbálkozáshoz.

3. hét bloggert meg kell nevezni, akinek továbbadjuk ezt az izét - én ilyen formalitásokra lusta vagyok, de tényleg.

4. majd értesíteni őket a blogjaikon, hogy ők is töltsék ki - mint mondtam, nem.

az ilyenekben annyira nem vagyok jó és mint fentebb is említettem, nehezen szedek össze hét dolgot, erősen kellett gondolkoznom rajtuk. mondjuk néhány könnyebben sikerült, de azért odatettem magam, hogy a mai napon sikerüljön befejeznem.

szóval, jöjjenek a pontok:

1. nem igazán volt ötletem kezdetnek, de láttam, hogy Tipegő Zombi is a konyhai tevékenységéről mesélt, úgyhogy ebből kiindulva;

egyszerűbb dolgokat tudok sütni/főzni, de azt a lehető legtöbb sérüléssel.

lehet, hogy nem ez a legpontosabb megfogalmazás, de azt elmondhatom, hogy minden harmadik alkalommal sikerül magamra fröcskölni az olajat, leönteni valamimet forró vízzel, belevágni a kezembe és ezeknek a társait is elkövetni.

2. gyűlölöm, ha valaki a vázlatfüzetemet elveszi/nézegeti, miközben én rajzolnék, meg amúgy is

elég sokan gondolják úgy, hogy nyugodtan piszkálhatják más cuccait, nekem valahogy annyira idegen, hogy egy másik ember tulajdonához nyúljak, szóval már ez is elég elrettentő, viszont az az érzés, amikor rajzolnék, azok pedig kiveszik előlem a saját vázlatfüzetemet (, amibe természetesen épp rajzolnék), akkor legszívesebben kitépném tőből az egész karjukat.

a másik kedvencem, amikor gyakorlok (például egyes testrészeket), és kérdezgetik folyamatosan, hogy miért ezeket rajzolom, miért megint a lábak, miért megint a fejek, amúgy meg kit is rajzolsz pontosan? nem lehet egyszerűen gyakorolni? akkor persze jön a nyalis 'de neked minek ennél jobban tökéletesíteni?' ami nekem nem tetszik eléggé, azt fogom márpedig.

nem véletlenül nem scannelek és publikálok mindent.

beauty helyett lehetne ide a perfection-t, vagy
szimplán a good enough-t beírni

3. szórakozásból a tumblr-ön lévő kérdéssorokat fordítgatom és spammelem az ismerőseimnek.

ugyebár van ilyen ask funkció tumblr-ön is, az emberek kiírnak kérdéssorokat, miszerint ha elküldöd a kérdés sorszámát üzenetben, a személy majd válaszol.

ezeket a kérdéseket lefordítgatom magyarra (már azokat, amik érdekelnek is), majd elküldözgetem Erik és Márkó ask.fm-ére, Balázsnak e-mailben, Daninak meg facebookon.

4. szeretem a rendszerezést, tervezést

a rendszer alatt azt értem, hogy helyes elrendezésben szeretem a dolgaimat, például a szekrényemben felakasztott ruhák is külön sorrend alapján vannak berakva szín és alak (póló, ujjatlan, hosszú ujjú, etc.) szerint, hasonlóan a zoknik és a fehérneműk is.

ha megyek valahová, mindig írok listát a cuccaimról -, nehogy valamit itthon hagyjak, ami kéne, bár már volt rá példa -, és a teendőimről is előtte.

5. ha valaki az általam teremtett rendbe belemászik, az csak én lehetek

az előző pontban említett szekrényrendemet ha felborítják (, amit néha poénból is simán megcsinálnak), akkor kirámolom a helytelenül berakott cuccokat, ledobálom a szobámban lévő garnitúrára, és addig ott is maradnak, amíg nem lesz kedvem helyrerakni őket.

6. rossz ember vagyok.

lehet, hogy inkább azt mondanám, hogy nem tartom magam különösebben jónak. egyszerűen nem éri meg, mondjuk nem hinném, hogy ezt a részét túlzottan ki kellene fejtenem. 

nem szeretek mások normái szerint viselkedni, sem kedves lenni olyanokkal, akik nem érdemlik meg, és ha úgy tartja kedvem, igazán nagy szemét tudok lenni. persze nem féreg módjára a háta mögött, én nyíltan vagyok másokkal köcsög, az arcába is belemondom, amit gondolok.

alapból is nyersen fogalmazok, másoknak simán tűnhetek egyszerűen bunkónak.

7. idiótaságnak tartom, amikor mások a menstruációjukra hivatkozva bunkók és hisztisek.

igen, én is ingerlékeny vagyok, sőt jó néhányszor voltam annyira rosszul, hogy olyan érzésem volt, hogy hánynom kell, úgy fáj a gyomrom, de nem tudtam felkelni, mert annyira húzódott a hasam a görcsöktől, és a vérnyomásom is leesett annyira, hogy ne nagyon sikerüljön kimászni az ágyból. ettől függetlenül fogtam magam, bementem iskolába, megcsináltam a dolgom és megkíméltem a többieket a hisztiktől, mert a panaszkodásukat nem különösebben volt kedvem hallgatni.

de az, amikor valaki már a PMS-időszakában -, mert hát neki olyan is van!!4!négy! - fogja és mindenkit leordít a fenébe, majd amikor ténylegesen menstruál, mindenen bőg, hisztizik és a többieket készíti ki, az már nem normális.

mint feljebb írtam, én sem fogom tovább adni, aki szeretné, írjon magáról és linkelje akár, szívesen elolvasom.