őszintén szólva, ahogy felírtam a címet, inkább megnyitottam a Word mellett egy újabb bejegyzés létrehozásához ezt az oldalt, mert egyszerűen fogalmam nincs, hogy mit írjak, pedig fürdés közben már elkezdtem rajta gondolkozni.
legalább fél oldalt kell írni A kedvenc számomról. nekem nincs egyáltalán olyanom sem, hogy A kedvenc előadóm, sőt, ha egy előadót kéne választani, a nagyobb kedvenceim albumai közül sem tudnám kiválasztani A kedvenc albumomat. de egy adott albumról sem A kedvenc számomat. jó, hát sikerült ezt keszekuszán megfogalmazni, de megpróbálom valahogy ezzel indítani az esszémet.
kezdetnek:
Igazából nem tudtam, hogy mit válasszak „kedvenc” számomnak, mivel konkrétan nincs pont egy kiemelkedő kedvenc előadóm sem. Lehet akkor is bajban lennék, ha esetleg az általam leginkább favorizált előadók közül egyet kiválasztva egy adott albumról kellene mondani egyetlen egy számot, hiszen azt az albumot is több dal határozza meg számomra, az együtteseket több album -, feltéve persze, hogy a pályafutásuk nem minden részét kedvelem, de olyanra is van példa, ahol minden tetszik -, az én ízlésemet pedig több előadó. Másrészt az is problémaként adódott számomra, hogy ha már tényleg kell választani, akkor mégis mit fogok írni róla?
ez egészen jó megfogalmazása annak, hogy "kedves tanárnő! idióta feladatot adott, ilyen kérdésre egy normális zenehallgató nem fog tudni konkrétan válaszolni. btw fuck you."
Úgy gondoltam, hogy inkább a megszabott terjedelmet átlépve kiválasztok két-három számot, mert sajnos nem voltam képes dönteni végül. A választásom a következőkre esett:
egyrészt egy előadót fájdalmas lenne kiválasztani, hármat is az volt, versenyeztettem egyrészt az előadókat (a Metallica és a Machine Head fix volt, a SlipKnoT-ot meg a KoRn-t viszont nehéz volt eldöntenem), másrészt a Metallicánál kínkeservesen válogattam ki az albumokról tizenkét kedvenc számot, felírtam őket random időrendben, beszámoztam 1-től 12-ig, majd a random.org segítségével párokat alkottam, amikből majd "ügyes leszek és kiválasztom azt, amelyiket jobban szeretem!" nahát, most itt állok a nagyszerű ábrám előtt és wellimfucked életérzéssel indulok neki ennek a feladatnak.
Metallica – The Memory Remains
Igazából ezt a számot egy hosszabb procedúra során sikerült kiválasztani, öt barátom segített, miután kínkeservesen kiválasztottam 12 olyan számot, amiről szívesen írnék.
miután mind a tizenkét dalt külön beszámoztam, megkevertem, és meglettek a párok, öt kedves ismerőst kezdtem el bombázni a választással, hogy legyen kit hibáztatni majd utólag (magamon kívül).
a verseny a következő sorrendben zajlott:
első kör: ki kellett választaniuk a számukra szimpatikusabb számjegyet (pl. 5 vagy 2, 4 vagy 10, stb.), így a vastaggal kiemelt számok lettek a befutók:
Ride the Lightning (5) vs. (Anesthesia) Pulling Teeth (2); 3-2
Fade to Black (4) vs. The Memory Remains (10); 2-3
My Friend of Misery (8) vs. Turn The Page (12); 4-1
The House Jack Built (9) vs. All Nightmare Long (1); 2-3
The Unnamed Feeling (11) vs. Welcome Home (6); 3-2
The Four Horsemen (3) vs. One (7); 2-3
második kör: az elsőhöz hasonlóan zajlott, bár fele annyian voltak már versenyben
The Unnamed Feeling (6) vs. The Memory Remains (4); 2-3
All Nightmare Long (1) vs. One (5); 4-1
Ride the Lightning (2) vs. My Friend of Misery (3); 2-3
harmadik kör: itt a feladat már nem választás volt, hanem külön-külön mindegyiknek adni kellett 0, 1 vagy 2 pontot, így az eredmények:
All Nightmare Long (1) : 1+2+0+2+2= 7 pont
My Friend of Misery (2) : 0+0+0+0+2= 2 pont
The Memory Remains (3) : 2+1+2+1+2= 8 pont
így lett a kiválasztott Metallica számom az, ami. már csak a rizsa kellett a dalszövegről, mert a tanárnő nem tud angolul.
Ez a Metallica Reload c. 1997-es albumán található második dal, amihez klip is készült (a linkben az szerepel). Szerintem könnyen megszerethető (, már a refrént követő fülbemászó „nananana”-rész miatt is), befogadható szám. Nagyjából a dolgok múlandóságának, elfakulásának ellenére való maradandóságot írja le a dalszöveg.
Machine Head – Halo
Ennél már könnyebb volt a választás, igazából „csak” a két kedvenc albumom közül kellett választani, végül pedig a Halo lett. Teljes verziójában néhány másodperccel több, mint kilenc perces, viszont a klipes, szóló nélküli változata rövidebb. Koncerten nagyon nagy húzása van, és játszani is jó.
Lehet, hogy református iskolában nem illik pont egy ilyen dalt választani, mivel a dalszöveg eléggé az olyan hit ellen szól, ami teljesen elvakultan követi mások „hamis” istenének követeléseit. Mondjuk inkább a vakhitet veti meg, hiszen sok olyan történelmi megvezetést, hadjáratot és háborút is tulajdoníthatunk az egyházaknak, amik elvileg pont a fordítottját képviselik annak, amit mások hitnek neveznek.
Slipknot – My Plague
Itt is két szám között gondolkoztam (a másik címe The Blister Exsists), végül a My Plague lett, mivel nagyon szeretem a refrén dallamát. Itt a dalszöveg valakinek/valakiknek szól, utálatból, undorból mondja el a véleményét arról, ahogy a másik viselkedik vele, ahogy gyötri, és hogy ezt mennyire megveti.
Elmondja neki, hogy nem csak a másikat, hanem magát is ugyanúgy kínozza azzal, amilyen, és hogy nem hagyhatja ezt az egészet, maximum el tudja fogadni a helyzetet.
végre sikerült megírni!!
GYŐZELEM
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése