Lévay-s bioszverseny

ma voltunk a miskolci Lévay gimnázium által megrendezett bioszversenyen, ami azért lett megrendezve, mert az a suli most kapott új labort TÁMOP-os pénzből, ezért volt számukra "kötelező" csinálni valami versenyt -, ami méghozzá országos is volt!-, de nem igazán akadtak jelentkezők, így számunkra kötelezővé tették a részvételt a sulinkban.

csapatverseny volt, kellett egy kilencedikes (Marton Petra), egy tizedikes (Holló Henrik) és egy tizenegyedikes (én) tanuló. volt egy állatos/rendszertanos, egy növénytanos, meg egy biokémiás/emberes rész, amit felosztottunk egymás között.

két feladatlap volt, az egyik az inkább a tárgyi tudásra volt kíváncsi; Heninél voltak növényi növekedést szabályozó hormonok, szármódosulatok, növényi szövetek, hasonlók, Petránál haslábúak, vízi élőlények, etc. voltak. nálam pedig emberi test, azon belül vérkeringés meg sejtszintű kémiai folyamatok inkább (glükolízis, tejsavas erjedés, fotoszintézis etc.). a másik feladatlap a kísérletekhez tartozott, mert hát ugye új a labor, csinálni kell valamit (, még fotóztak is).

Petránál ahogy láttam voltak kagylók, egy szép tengeri csillag, aztán volt valami ízeltlábú, meg vízben vagy moha vagy kis egysejtű állatkák, de azt egy fehér, felül nyitott dobozba berakta, amire nem láttam rá, csak fel kellett töltenie vízzel később egy tanár kérésére, nehogy elpusztuljon az a valami. Heninek volt két növényi szár, egy egyszikű és egy kétszikű, abból kellett nyúzatot csinálni, utána pedig elemezni mikroszkóp alatt.

mivel azért külön működtek, a sajátomat jobban tudom mesélni. nekem voltak kirakva nátrium-hidroxid, étolaj, víz és tojásfehérje kísérletezni, valamint három pipetta, egy csipesz és egy kanál. a tojásfehérjéből ki kellett csapni a fehérjét nátrium-hidroxiddal, aztán felforralni és megvizsgálni a kémhatását a lakmusz-papírral. hát basszus, hogy én nem láttam még olyan bunsen-égőt, amin van több gomb, meg el is kell csavarni, aztán a végén is gombbal kikapcsolni.. swagség van öcsém. (mármint bunsen-égőt láttam, de nálunk még a 20 évvel ezelőtt divatos, rendszerváltást megelőző cuccok vannak, és az a normális, hogy megnyitja a tanár a főcsapot, te külön a sajátodnak a kis gázcsapját, aztán meggyújtod gyufával, ha meg végeztél, akkor elzárod aztán jól van) 

a másik feladatom volt mosószerrel étolajat diszpergálni és ha felrázod a mosószeres vízben az olajat, akkor kis cuki buborékokba rendeződik, aminek örül az, aki kísérletezik. ezek alapján voltak feladatok, a tojásfehérjéshez volt a különböző szervekben lévő kémhatás vizsgálata (pl. hogy a szájüreg enyhén lúgos, a gyomor savas, meg még sorolhatnám) a másodikhoz pedig az epetermelés és a működése (mikor és mennyi termelődik, hova ürítődik etc.), mert az is hasonlóan viselkedik a lipidekkel, valamint ahhoz a részhez még hormonok voltak, mármint olyanok, hogy "melyik az a hormon, ami vitamin is?" meg "melyik az a hormon, ami a növekedést meg a szőrnövekedést, testarányokat befolyásolja?" etc.

a mosogatószer nem volt valami nagyon folyékony, legalábbis inkább takonyszerű, nyúlós és lassan folyó, és ahogy csöpögtettem, elég lassan jött ki, de előszeretettel csöppent ki a kémcsövem oldalára (amit persze nem legálisan, de letöröltem kézzel), viszont az egészet erőteljes mimikával kísértem, és a másik asztalnál ketten is lestek és röhögtek rajtam.

aztán a verseny után elmentünk a sulitól olyan három-négy saroknyira lévő múzeumba, ahol új ásványkiállítás volt, ami nagggggyon élvezetes, aztán fél négy körül kezdődő előadás. 15:37-kor ránéztem az órámra és konstatáltam, hogy az előadó különösen sokszor mondja azt, hogy "öööm", mint Robin a HIMYM-ben. onnantól elkezdtem mérni és ötperces periódusokban számoltam az őzését, ami azt mutatta ki, hogy öt perc alatt átlagosan harmincszor mondja azt, hogy "öööm". így is voltak olyan témák, ahol csak tizenhét alkalommal volt, mert jobban tudott beszélni arról például, hogy a fluoritok színe mitől különbözik és mennyire.. so mineral, such interesting, really cool, wow.

aztán visszamentünk az eredményhirdetésre, bementünk a váróterembe (ott hozták már a fasírtot, meg még egy adag kávét, mvahaha), mondták h nem húzzák az időt, következzen az eredményhirdetés.

azt mondta Heni, hogy az teljesítmény, ha nem vagyunk utolsók, aztán ugye második lett végül a csapatunk, és kivételesen helyesen, magyaros kiejtéssel ( aka. schaf=[saf]) olvasták fel a nevem!! és meg is dicsérte az igazgató, hogy szép nevem van. amikor jöttünk ki az eredményhirdetésről, odajött egy tanárnő hozzám, hogy mi vagyunk ugye Hevesről? ő volt az, aki javította a biokémet. mondtam neki, hogy igen, azt én csináltam pont, erre csak annyit mondott, hogy messze az volt a legjobb, de csak ennyit akart, úgyhogy aztán tovább is ment. végül a pontjainkat nem tudtuk meg, meg a hibákat sem, az azért zavar.