megnéztem ma este The Fault in our Stars című filmet, ami végül is nem lenne rossz, de leginkább a túlidealizált szerelmi világ az, amivel elégedetlen vagyok, mint az összes romantikus film esetében. szóval maga az elgondolás jó, a színészek is, a kivitelezés so-so (a műláb-probléma kicsit zavar, hiszen a srác lábát térd felett amputálták és az elvileg teljesen merev művégtagot simán behajlította, stb.)..
amíg minden erre hajlamos egyén (nem csak a lányok, nehogy azt higgyük, kérlek) reménykedik az ilyen nagy filmes szerelmekben, addig egyre sekélyesebben fogják szeretni a másikat, hiszen, valljuk be, mindannyian türelmetlenek vagyunk, a filmekben pedig a teljes szerelmi folyamatokat röviden zanzásítva láthatjuk, így amint nem kapják meg a várt hatást, a másiktól, már keresik az újabb prédájukat, majd panaszkodnak arról, hogy őket nem szereti senki.
vegyük csak a mai példámat, kisebb-nagyobb szerencsétlenkedéseim sorozata* után a buszon meghallottam egy beszélgetést (igazából a beszélgetés volt olyan kedves és nem hagyott békén, pedig olvasni szerettem volna) néhány nálam két-három évvel fiatalabb, ergo olyan 14, legfeljebb 15 éves lány beszélgetését, miszerint az egyik (akinek kiderítettem a nevét, így vezetékneve kezdőbetűjével jelölöm), B, elkezdte mesélni, hogy (nahát a srácok nevét nem sikerült megjegyeznem, haladjunk ABC sorrendben) "Ádám" ráírt valamelyik nap, ő pedig elkezdte neki mesélni, hogy mi történt a nyáron. ilyesmik voltak, hogy hát lányok, ugye tudjátok, hogy elkezdtünk járni "Botonddal"**, de sok volt a vita közöttünk (biztos nagyon komoly viták 14 évesen), így szakítottam vele.. (jajj, itt a többi lány elkezdte sajnálni, nos, nem kellett nekik) de aztán elég jóban lettünk "Csongorral", elkezdtünk járni, de rájöttem, hogy nekem mégis Botond kell, úgyhogy szakítottam vele, és visszamentem hozzá (itt természetesen elkezdtek egyetértően bólogatni az okos kis zsoldosok). viszont amint Botond rájött, hogy én ilyen gyorsan összejöttem Csongorral, szakított velem. ugye teljesen el voltam veszve, aztán a Panzióban (Heves egyetlen diszkója, ahova a kis picsák azért járnak, hogy menők legyenek és néha azért, hogy kipótolhassák az újabb doboz cigijüket, a WC-ben igen olcsón sok mindent szívesen megtesznek) összejöttem "Donáttal" és smároltunk! de hát ugye nem akartam tőle többet, úgyhogy nem tartottam vele a kapcsolatot, még Facebook-on sem jelöltem be (wow! még ott se! igazi szent!), viszont a múltkor "Elemérrel" egész jó volt smárolni a múltkori panziós bulin.. (istenem, de szar lehet.. mármint, ha ilyen ribanc az illető) erre halljátok, megszólalt Ádám, hogy ne meséljek már ilyeneket, tökre zavarja, hiszen bejövök neki! hát nem édes?
undorítóak ezek a lányok
*ma volt a református templomi évnyitó, osztályonként kellett két ember és Matildon kívül mindenki kihúzta magát a felelősség alól, úgyhogy már amikor szólt, összekészítettem a ruhámat a másnap hajnali, 9:30-kori indulásra, annyira nem érdekelt a többiek mártírkodása.. aztán persze reggel még kómásan azt hittem, hogy a sulihoz kell menni, ott vesz fel mindenkit a suli busza, de meglepően senki nem volt sehol 9:24-kor, úgyhogy nehezen, de rávettem a telefonomat arra, hogy találjon nekem megfelelő internetet, felnéztem az osztályunk Facebook-os csoportjába, és kiderült, hogy a buszmegből indul (szerencsére nem kint az újtelepi official buszmegállóból, hanem a centrumiból), azt hittem, szívrohamot kapok.
megmarkoltam a szoknyámat és feljebb rántottam lábaimnak több szabadságot adva, majd elkezdtem rohanni, felavatva az új magassarkúmat. ez egy igazán rossz ötlet volt, tekintve, hogy az alapból a sulitól tíz percnyire lévő buszmegállóba a buszunk csak háromnegyed körül érkezett, viszont a sprintelésemnek hála az achilles-inam felett húzódó bőr jelentős felületét sikerült lenyúzatnom, lyukat szakítva a harisnyámon és vörösre festve a cipőm belsejét. nem baj, sikerült odaérnem, bár utána már csak bicegve sikerült lépkednem. worth.
** köszi a nevekben a segítséget Balázs!
The pleasure is mine.
VálaszTörlés