elegy

holnap 10-kor indulunk a Sopron környékén lévő Fertőrákos nevű településre a családdal, ahová idén 'második nyaralásként' megyünk négy napra. elvileg szerda este jövünk haza.

igazából szeretek kirándulni, meg az ilyen dolgokat, de néhány pontban azért mégis kissé kellemetlennek találom az ilyen programokat. először is, egy-két nap teljesen elég nekem egy környékből, esetleg ha több program van (itt a fesztiválokra, nagyobb volumenű kirándulásokra célzok), akkor szóba jöhet három-négy nap is. az egyhetes nyaralásokat sosem szerettem igazából. szóval nem szeretek huzamosabb ideig távol maradni a cuccaimtól és a biztonság nyújtotta kényelemtől, mivel ha itthon eszembe jut valami, akkor máris meg tudom csinálni, de ha hirtelen óriási ötletem támad, de nem tudok vele mit kezdeni, akkor nagy szarban vagyok az szívás. ehhez a honvágyszerű 'érzéshez' társul az, hogy jobban örülnék annak, ha próbálnánk, vagy bencével csinálnánk valami közös programot, akár a maihoz hasonló kockulást, vagy filmezést, akármit.  alig másfél órája érkeztem haza, de már látom előre, hogy kínlódni fogok.. aztán ilyenkor általában el szokott veszni a személyes terem is, ami nekem eléggé fontos, mivel erősen irritál, ha valaki állandóan rám van mászva. szükségem van a szabadságra. a legnagyobb ellenségem mégis az, hogy úgy érzem, hogy megint nem lesz semmi a programokból, ergo megy egész nap a tunyulás, és a semmittevés, ami nálam erősen idegtépő hatást vált ki.

viszont elvileg megyünk a gasometer-be is, aminek nagyon örülnék, sőt, teljesen praktikus lenne, mivel óriási a hangszerüzlete, és eléggé olcsón vannak a cuccok. plusz ha a többiek mászkálnak és ott tudnak hagyni, akkor örömmel beülök a próbafülkébe játszogatni.

remélem, hogy a megérzéseim tévesek és utólag örülni fogok, hogy elmentünk, de pillanatnyilag nem az éppen fényes oldalát látom a dolgoknak.

pedig nem érzem magam pesszimistának.

tényleg nem.

realista vagyok, úgy gondolom.