.claustrophonia: wipe the tears

hát igazából ez a Fertőrákosi 'kirándulás' eléggé bizarr volt.

most ott kezdődik az egész, hogy elindultunk, és mikor megérkeztünk, bementünk a csapat (?) 'főhadiszállására'.

- most akkor mi a faszom van? mi ez a sok ember, kik ezek, és miért nem tudok semmiről már megint? -

hát kiderült, megint anyum transzplantált ismerősi körének idei összejövetelére érkeztünk (tavaly is volt egy megrendezve a Balatonnál). az első ember, aki beugrott arcról, az az állandóan mindenkibe belekötő és okoskodó, valamint tapintatlan nyugdíjazott alsósokat tanító tanár (sajnálom azokat a gyerekeket) volt, akit Böbének hívnak, és mindenkinek az idegeire ment.

- most mondhatnám erre azt a példát, hogy az egyik CF-esnek, akinek a második tüdőtranszplantációja volt, bedobott egy olyan kérdést, hogy 'és ennek a tüdőnek mennyi a kihordási ideje?' na már most, ha a te új veséd nem szakadt ki 12 év után, majd a 13.-ban fog. remélem -

volt néhány új arc, akiket nem ismertem, de amúgy a tavalyi csapatot láttam újra.

utána átmentünk a szállásra. az apartmanos úr, Józsi első körben elmesélte egész élettörténetét (65 éves), megmutogatta a fotóalbumát, elmesélte kalandjait mind a négy nejével, kezdve a szüzessége elvesztésétől (14 évesen az osztálytársnőjével, majd jött annak 13 éves húga), a második felesége abortuszát megemlítve (az anyós nem nézte jó szemmel, így 'kikapartatta' a gyereket), a negyedik felesége felcseperedését végignézvén (a nő 29 évvel fiatalabb, valamint fiatalként a fiával akarta összehozni) egészen a hét éves kislánya születéséig bezárólag.

szóval, az elég sokkoló találkozás után lepakoltunk, majd visszamentünk átbeszélni a másnapi programot, meg sztorizgattak, én pedig mindkét telefonomon basztam az ingyen facebookot, annak reményében, hogy az ottani ismerőseim lesznek azok, akik képesek velem is kommunikálni. egyetlen kivétel Gyilkos volt, aki gazdája állítása szerint törpe dobermann, Kata szerint törpe pinscher, mindenesetre óriás csivavának néz ki.

másnap délelőtt elindultunk Bécsbe az AKH-ba, de mivel a megbeszélt találkozó előtt (du. 2 óra) jó másfél órával értünk oda, így beültünk a kórházi Starbucks-ba. én ittam egy karamellás macchiatot.

- Magyarországon elvétve talál az ember 3-at Bp-n, Ausztriában pedig még a kórházakban is van. szép -

utána mentünk kettőkor a profhoz, aki a transzplantációk jelentős részét végezte el. csináltak három csomagot (csoki-pálinka-méz.. hmmmm), amit átadtak neki és még két kollégának, majd beszélgettek egy keveset, ezután csináltunk csoportképet (én fotóztam), és mivel hallottak arról, hogy egy magyar nőt épp aznap operálnak, így beengedett hozzá bátorításképpen. azt hiszem délután sorra is került még a műtét.

ezek után beültünk ebédelni (természetesen wiener snitzelt), majd visszatértünk a szállásra.

kedden pedig Sopront látogattuk meg, annak óvárosi részét, a legjobb rész (számomra) itt is a kávézó volt (ettem egy levest is), valamint a vadászati múzeum is zseniális volt. eredeti koponyák is voltak, plusz egy csomó trófea. antilop, bivaly, krokodil, oroszlán, medve, minden.

a városnézés közben megbeszélést tartottunk arról, hogy a következő trapimeeting Egerben lesz, hisz a borok, a vár, stb különleges és érdekes. természetesen a kedves és tudálékos Böbe beleugatott az ötletadásba, hisz ő majd mindenkit elhív Gyulára, mert hogy ő -, a nagy és zseniális boszorkány- ott töltötte gyermekkorát (ezelőtt nyolcmilliárd évvel), és sokkal érdekesebb látnivalók vannak, mint Egerben. na nálam itt betelt a pohár. szeretem Egert, szép hely, Gyulával sincs gondom, de Böbével annál több. felsoroltam neki néhány dolgot, de neki mindenre volt válasza. engem nem érdekel, hogy ha nincs korombeli társaságom a transzplantált találkozókon, mert egész értelmes dolgokat hallok, de annak az asszonynak a kibaszott okoskodását nem kívánom hallgatni, mert buta, mint a tök.

később elszaladtunk a hangszerboltba és beszereztünk néhány pengetőt és egy húrkészletet Bencének.

egyetlen probléma az volt, hogy Böbe is velünk jött egy kocsival, természetesen hetven x évesen nem olyan az emésztése, mint nekünk fiataloknak, így még a hangszerbolt előtt elment a kávézóba a 'reggeli dolgát elvégezni' (már ki mikor szarik..), és mondtuk, hogy kint megvárjuk, mert most minek szagoljuk amit kitermelt? erre mikor kijött, megjegyezte, hogy 'kösz, hogy megvártatok'.. takarodj, vén boszorkány, következőleg itt hagyunk. nekem nem fog hiányozni.

ma reggel nyolckor indultunk vissza Gyilkossal és Zsuzsával (akiket kiraktunk a Moszkva téren), majd elmentünk nagymamám húgához ebédelni, és egyre indultunk CT-re. dolgunk elvégeztével elmentünk a közeli olasz fagyizóba, ahol különlegességek voltak (többek közt a lentebb látható Johnny Walker Black Label ízesítésű is), én egy mentalime-ot kértem, meg lefotóztam Bencének az előbb említettet.

hazaérvén beugrottam (magyarul úgy fél öttől tízig voltam ott) Bencéékhez.