FEZEN 2012

hát akkor lassan neki is látok megcsinálni a beszámolót, csak éppen mire hazaértem állt a bál, mindenki teljesen idegbeteg és idióta volt, és szinte arra jöttem haza, hogy ki akarnak dobni itthonról. na de sebaj, most itt vagyok egy kicsit és blogolászok egyet.

az első napon események tömkelege ért minket, így külön fogom venni. bár igazából a többi nm is annyira érdekes, majd képekben jövök a másik két napból.

szóval. elindultunk nyolckor csütörtökön, majd tíz körül találkoztunk a srácokkal Pesten, így két kocsival folytattuk tovább az utat Székesfehérvárig, ahol csak déltől lehetett bejelentkezni, így elszaladtunk Laciért a vasútállomásra, meg a Tescoba. miután lepakoltunk, átöltöztünk, stb. elindultunk a fesztiválra. kellemesen kezdődött, mivel az ellenőrzésnél fennakadtunk, mivel nálam maradt véletlenül a svájci bicskám, ezért visszaszaladtunk néhány száz métert és elrejtettük egy villanyoszlopon.

mikor végre rendesen odaértünk, rácsörögtünk Larry-re, mivel Phil Demmel (Machine Head gitáros) megadta a közvetítők számát, akik besegítettek minket a backstagbe később. a Kalinka nagyszínpad közelében voltunk, a backstagebejárónál töltöttük a fél napot, ami nem volt baj, mivel ott volt árnyék.

egyszer csak Kata (Bence és Vince anyukája) felkiáltott, hogy ott megy Dave McClain (Machine Head dobos) előttünk! elkezdtük követni, kicsit sem feltűnő módon, hát igen, ilyen az amikor 7-8 ember egyszerre megindul kettő után, majd én utolértem Vincével (dobosunk a zenekarban) egy pólós sátornál. a beszélgetés zseniálisan kezdődött, mikor visszaköszönt egy 'Hi'-al, teljes extázisomban néhány másodpercig tartott, míg megszólaltam. kértünk tőle autogramot, stb.

csoportkép (B-J): Vince, én, Dave,
 Laci, Joci, Kata éés alul Szabi

az én mancsom és Dave

később sikerült bejutni a backstagebe, beraktak egy sátorba, majd odaküldték a srácokat. amíg nem jöttek, kipakoltunk minden szirszart, amit alá akartunk íratni velük. majd jött Phil. kedves, közvetlen, nagyszerű ember. aláírogatta a cuccainkat, majd elszaladt a többiekért, elsősorban Robb Flynn-ért (Machine Head énekes-gitáros), mivel a júli 31-én kiadott Darkness Within klippből rajzoltam egy részletet gyorsban és odaadtam nekik. és mivel Robb a főszereplő a klipben (és a képen is), így őt illeti az, hogy megkapja a rajzot.

jött Adam Duce (Machine Head basszusgitáros), akivel szintén aláírogattunk mindent, majd készítettünk néhány képet vele is.

ezután visszajött Phil, én kihajtottam a zászlómat, őt eléggé meglepte a dolog, erre mondta, hogy egy perc és jön. visszatért egy gitárral, és mondta, hogy akkor játsszam el neki az Aesthetics of Hate-t. majdnem beszartam először is. Phil Demmel azt akarja, hogy az ő gitárján játsszam el. úúúristen, mondom.

a gitár rohadtul kényelmes, könnyen játszható. ezt a gitárt pedig nem szokta koncerten használni, pedig ez is óriási. én eljátszottam, mondta, hogy király. nem ígér semmit, de megbeszéli a srácokkal. ezután csináltunk vele is néhány képet.

a koncerten végül nem léptem színpadra, enyhén szólva kibaszottul emó szomorú lettem, de úgy két számmal később kigyógyultam az önsajnáltatásból.

igazából csak rohadtul meglepődtem. az Aesthetics of Hate a negyedik vagy ötödik szám volt, előtte Robb észrevette a zászlót (ja igen, egész délután aludt, azért nem találkoztunk vele), mutogatott is, hogy az ő részét tudom-e, bólogattam nagyokat is. erre elkezdte a mostanában sokaktól hallható Free Randy-hirdetést (akit másnap ki is engedtek), majd belekezdett a számba. a szám közepéig konkrétan csak bámultam, hogy mi a tököm van, rossz dalt tanultam meg?! (ami ugyebár lehetetlen egy Machine Head tribute-öt működtető szólógitárosnál) és az ikerszólónál ugyebár összeálltak Phil-lel, aki a színpad másik felén állt (fentről nézve ő a bal oldalon volt, mi meg a jobbon Adam előtt), és közben Phil felénk fordult egy pillanatra, és azt mondta, hogy 'I'm sorry'. na itt eltörött a mécses, micsoda szégyen vagyok, mivel igazából nekik semmi veszíteni/nyernivalójuk nem volt azon, hogy most egy kislány felszalad eljátszani egy számot, és simán leszarhattak volna.

Robb végig felém mutogatott, nagyon cuki volt. komolyan nem értem, hogy miért érezhettek akár egy percig is bűntudatot, vagy ilyesmi.

amint hazaértem, írtam egy levelet Phil-nek facebookon, amiben megkérdeztem, amiket elfelejtettem élőben, meg megköszöntem, hogy ilyen cuki volt.

bejegyzés hozzáadva: 2014. 01. 27. hétfő, 15:09