Filozófia beadandó

„A Fejedelem”

Machiavelli ismert politikai tanulmányának felhasználásával szeretnék én is egy kisebbfajta használati útmutatót készíteni, ami hasznos lehet a jövőbeni kisebb-nagyobb vezetők számára.

Általánosságban kijelenthetjük, hogy kétféle ember létezik; az, aki manipulálja embertársait, valamint az, aki hagyja, hogy manipulálják. Mindennapjainkban számunkra sem ismeretlen a játszmák által befolyásolt cselekedetek és konfliktusok áradata, hiszen az alá- és fölérendeltségi viszonyok rendszerei árnyalják az összes olyan egységet, amiben mozgunk, legyen az a család, az iskola vagy a munkahely. Ebből kiindulva, mi nem lenne jobb, mint uralni ezeket a játszmákat?

A gyerekcipőben járó pszichopata hajlamokkal rendelkező "manipulátorok" könnyen elhiszik saját maguknak, hogy ügyesek, de sajnos így szimplán az önámításuk csapdájába esnek, önhittségük – kicsit ironikus módon – manipulálja őket.

Hogy ne essünk ebbe a csapdába, néhány szempontot nem árt figyelembe venni.

• Attól, aki elvárja, hogy vezetőnek tekintsék, nem lehet jót várni.

Erre talán a legjobb, de nem egyedüli példa az első világháború utáni Európa, ahol is láthatjuk a fasizmus intenzív előretörését. Ezek a rendszerek a mindenkori vezető –, legyen az Pavrilago, Duce, Führer, Caudillo, Arhigosz vagy Conductator – abszolút hatalmát szolgálták. Többnyire öncélú, rövidtávú és jót nem eredményező terveket szőttek. A túlzott önbizalom sosem jó, általában a saját egója játssza ki ilyenkor az embert. Klasszikus példa lehet erre akár Hitler is, a Mein Kampf c. műve szerkezetileg tekintve akár lehetne remekmű is, a tartalmával persze lehet vitatkozni, viszont a manipuláció ékes eszközként tűnik ki a sorok között. Ennek ellenére végül átesett a ló túlsó oldalára, amikor azt hitte, hogy sikerülni fog az általa megálmodott utópiát létrehozni.

Megjegyezném még itt, ahogy Tywin Lannister is mondta a Trónok Harcában; „Akinek azt kell mondania, hogy én vagyok a király, nem igazi király.” Az igazi hatalmat nem a korona adja, a bábmester a színfalak mögött van.

• Tudnunk kell, kivel állunk szemben.

Fel kell térképeznünk a saját és ellenfeleink helyzetét; nem árt tisztában lenni azzal, hogy milyen viszonyrendszerek pilléreiként funkcionálunk; kire és milyen módon tudunk hatással lenni különböző tetteinkkel. Megfontoltan kell cselekednünk, hiszen az emberek egója a mai individualista társadalmunkban könnyen sebezhető, erre egyszerű példaként tudom hozni nyelvünk használatának alapvető hibáit: a magyar nyelv engedi a szósorrend variálását, valamint az egyes szinonimák rossz alkalmazása is néha "sikeresen" kétségbe ejti a másik személyt, így az nem bízik meg bennünk. Ugyebár az emberek cselekedeteit leggyakrabban az érzelmek befolyásolják, így a másik érzelmi függőségét mindenképpen figyelembe kell venni és saját hasznunkra fordítani.

• Bármit el lehet adni megfelelő csomagolással.

Az egyik legfontosabb eszköz a nyelv. Nem csak a helyes nyelvtan használata ajánlott, fontos a mondandónkat céltudatosan vezetni, kötöttebb-kötetlenebb szerkezetbe szedni, így felépíteni szépen és logikusan az egész szónoklatot. A másikat elvileg ismerjük, így tudjuk, hogy mennyire kell jól érvelni a meggyőzéséhez. Egyszerűbb "áldozatok" esetén elég szépen fogalmazni, valamint effektív szórendet használni és figyelni a hangsúlyozásnál -, ugyebár általában előre szoktuk tenni az erősebb elemeket -, hanem a tagmondatok megismétlése néha, sőt, legtöbbször jobb hatást tud elérni, hiszen egy állítás annál hihetőbb, minél következetesebben és meggyőzőbben ismétlik. Ezzel az eszközzel tökéletesen lehet az emberek döntéseit befolyásolni, gondolkodását egy általunk meghatározott úton terelgetni úgy, hogy a figyelmét az általunk preferált választási opció felé irányítjuk a célegyenesbe.

• A türelem óriási előny, különösképpen a bosszúnál.

Azt szokták mondani, hogy ne ígérjünk, ha épp boldogok vagyunk, és ne döntsünk, ha felidegesítettek minket.  Az elhamarkodott döntések sosem vezetnek jóra, mindennek el fog jönni a maga ideje. Természetesen túlzott kényelembe sem helyezhetjük magunkat, mert a mulasztások sem segítenek. A türelmes ellenfél tökéletesen kijátszhat meggondolt lépéseivel és a késleltetés eszközével. Az utóbbi segítségével nem várt méretű feszültséget képes generálni, és a fentebb említett rossz döntések ilyen gerjesztett állapotban szoktak születni.

• A feltett tét ne legyen több annál, amit elveszthetünk.

Ez egy nagyon egyszerű gondolat, mégis hasznos. Sokan mindent feltesznek, de el is veszítik. Az önámítás csapdájába esünk, ha azt hisszük, hogy a szerencse folyamatosan a mi oldalunkon áll!

• Semmit sem lehet elérni áldozatok nélkül.

Néha fel kell áldoznunk valamit a „nagyobb jó” érdekében, hiszen semmi nem hullik az ölünkbe. Néha ki kell játszanunk az aduászt vagy leüttetni a kedvenc bábunkat ahhoz, hogy mattot adjunk. A fejlődést a folyamat által érhetjük el, sokszor hibázhatunk, mielőtt megtanulnánk tökéletes következtetéseket levonni, viszont a célt végig a szemünk előtt kell tartani.