a tanárok az utolsó hetekben többször is elmondták, hogy mennyire szomorú és más lesz, ha megyünk továbbtanulni, mert a középiskolai osztály az utolsó ilyen összekovácsolt közösség, ahol “számíthatunk egymásra”, és tényleg “ismerjük és elfogadjuk egymást”.
szerintem meg az elmúlt hat évem arról szólt, hogy folyamatosan pesztráltam és segítettem a varázslatos osztályomat, ha kettőnél többen voltak betegek, leírtam a fb-csoportba az egész napi jegyzetet és házikat, ők meg gyakorlatilag csak akkor kérdeztek felőlem, ha kellett valami. cserébe az évi 2-3 nap (főleg versenyek miatti) hiányzáskor ha elkértem az anyagot, akkor vagy azt mondták, hogy nem vettünk semmit (, ilyenkor általában a következő órán dolgozat is volt belőle), vagy a 3-4 oldalas órai jegyzetüket leírták 5-6 mondatban (nem a lényeges részt, hanem a felesleges információkat).
szerencsére annyira jó volt a középiskola, hogy megtanuljam, hogy senkire sem lehet számítani.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése