Irodalom: Móricz Zsigmond parasztábrázolása

A realizmus Nyugat-Európából indul, már-már lecseng, amikor Magyarországon kezd terjedni. (Balzac például Párizs – egy európai főváros – nyomorúságát, Móricz a falusi életét mutatja be.) A realizmus még „csupaszabb” változata a naturalizmus.

Móricz Zsigmond (Tiszacsécse, 1879.– Budapest, 1942.) magyar író, a 20. századi realista prózairodalom legismertebb alakja. Novelláinak fő témája a falusi élet sajátosságai. Az első világháború választóvíz volt számára (eleinte rajong érte, de hadi tudósítóként átértékeli).

A háború után novellák a hátországbeli falusiakra való hatásáról szól. A falu témája visszatérő az irodalomban (Fazekas Mihály – Ludas Matyi; Jókai Mór novellái; Mikszáth Kálmán kedvelt témái közé tartozott).

Pesten résztvevője a falusi gyűjtőköri utaknak. Rájön, hogy nem csak saját szülőföldje ilyen, az ország más területein sem jobb a helyzet. Elterjedt az az elmélet, miszerint a szegénység „öröklődik”, nehéz levetkőzni.

Móricz provokatív jelleggel használja naturalista fogalmazásmódját; a falusi életről igenis tudósítani kell, a városi embereket is tájékoztatni kell a helyzetről. Móricz szakít a romantikus idealizált faluképpel; nincsenek idilli elképzelései, jól ismeri a falusi életet.

Jellemző rá a tipizálás (tipikus helyzet, tipikus helyszínen, tipikus karakterekkel). A falu zárt közösség, erősebb a kötődés és a hagyományok szerepe, illetve nagy kontraszt (és így a feszültség) van a falubeli társadalmi rétegek között (szegény paraszt, gazdag paraszt, vidéki értelmiség, dzsentri. Szóhasználata gyakran fonetikus, a parasztokat saját tájnyelvükkel ábrázolja (ótó-autó; kihíja-kihívja), ezáltal könnyen befogadható. Erős hangsúlyt fektet az indulatokra, a szenvedélyekre (sokszor megjelenik a szexualitás) és az emberek ösztöneire. Sűrű, drámai fogalmazásmód jellemzi.

Móricz visszaadja a falusi ember viselkedését; alapvetően szűkszavúan, tömören, sűrítve fogalmaz. Ezek a tömör jelenetek intenzívek, feszültséget váltanak ki. Sokszor kisebb jelenetek alakulnak ki (drámai tulajdonság).

Első műve, amiben ezt a parasztábrázolást használja, az A hét krajcár (1907.)című novella, ahol még felbukkannak a falura utaló pozitív képek.

A Tragédia (1909.) című novella némi romantikus felütéssel kezdődik (csipkedik egymást, sárga mező, stb.), de címe a befejezésére utal. (Tragédia: drámai műfaj, de itt katasztrófát jelent.) A cselekmény nagyjából két nap alatt játszódik le, egy élettörténetet sűrűsít, helyszíne nem konkrét, bárhol megtörténhet az országban. Kis János (kisszerű, egyszerű, tipikus szereplő; egyetlen gondolata, hogy éhes) életét és éhezését írja le.

• bevezetés: mezőn dolgozó emberek, a gyerek hozza apjának a szegényes ételt (falusi szokás)
• tárgyalás: a család éhezése (és sorsuk előrevetítése, miszerint nem fognak megváltozni) és hierarchiája (a „férfiember” a domináns, nem meglepő az erőszak), meghívják Kis Jánost lakodalomra (a tehetős falusiak az egész falut meghívták); ki akarja enni vagyonából a házigazdát
• befejezés: nem tud megbirkózni az étellel, megfullad