Irodalom: Ady Endre magyarság-versei

Ady Endre (Érmindszent, 1877.– Budapest, 1919.) a huszadik század egyik legjelentősebb magyar költője. A magyar politikai újságírás egyik legnagyobb alakja. Érmindszenten (ma Románia) született, apja Ady Lőrinc, anyja Pásztor Mária volt. Iskoláit Érmindszenten kezdte, itt járt elemi iskolába, majd a Nagykárolyi Gimnáziumban tanult, utána Zilahon járt Gimnáziumba. Debrecenben az Akadémián folytatja tanulmányait (jog). Diósy Ödönné Brüll Adél (Léda) szeretője lett, sokat jártak kint együtt Párizsban.

1906. megjelent harmadik verskötete, Új versek címmel, mely meghozza számára az írói sikert.

1908. a Nyugat című folyóirat fő munkatársa lett.

1914. kitört az első világháború. Adyt nem sorozták be, de megviselte a háború, az állapota egyre inkább romlott, Svájcba ment szanatóriumba.

1919. tüdőgyulladásban meghalt Budapesten. Bertáé (Csinszkáé) lett az örökség, Ady anyja és testvére is próbál magának küzdeni egy kis jussot.

1923. posztumusz kötetének megjelenése (Az utolsó hajók).

Adyt biztosan befolyásolták Baudelaire és Verlaine versei. Gyakran használja a szimbolizmus elemeit, visszatérő témái az Isten, Magyarország és a harc a túlélésért. Más témái élete bizonyos időszakaiban fordulnak elő: pénz, Léda.

Ady alapszemlélete nem csak a küldetéstudatról szóló verseiben, hanem a tájversekben és a magyarságversekben is megnyilvánul. Magyarként felelősséget érzett, változást és fejlődést akart, de az emberek ezt visszautasították.

A magyarság korábban is népszerű téma volt;

• felvilágosodás (Berzsenyi Dániel: Magyarokhoz I-II.)
• reformkor (Kölcsey Ferenc – haza és haladás költője, Vörösmarty Mihály és Petőfi Sándor a magyar nyelv ügyével és a függetlenséggel foglalkozott)
• Ady költészetében új (kritikus, de „nem ellened, érted”) hozzáállás jelenik meg, a magyarság-téma kb. 120 versében szerepel. Kulcsproblémákként szerepel az identitás (Ki az igazi magyar? Hogyan lehet mások magyarságtudatát felszínre hívni? Ő hogyan maradhat magyar?) és a magyarság izolálódása. Ady szerint a magyarokra az akaratgyengeség és a hencegő dicsekvés jellemző, ezért hazaárulónak bélyegzik.

Föl-föl dobott kő

• a sok támadásra megfelelő választ ad ezzel a verssel
• a költő külföldi tartózkodásai, Párizs-járásai adják a vers alapmotívumát
• „Kicsi országom, újra meg újra/ Hazajön a fiad.” – mindig hazatér Párizsból
• a kő Ady (csonka) metaforája; a szíve is mindig visszahúzza, mint a követ a gravitáció – bár elvágyik, de visszajön
• a “Te orcádra ütök” kifejezésben egyszerre érzékelteti a kő visszacsapódását a földre (így képletesen a hazatérést), de Ady ostorozó szándékát is
• rímképe: AAx

Nekünk Mohács kell

• tipikus magyarságvers
• „fordított Himnusz”
• egyszerre pozitív és negatív a vers; ostorozó hazaszeretet nyilvánul meg benne
• a magyarság mindig elkésik, utólag kap észbe ® a változáshoz valamilyen katasztrófa, csapás (Mohács) kell
• Ady magyarnak tartja magát, nem különbnek a többieknél. A vers hatalmas botrányt keltett, támadó jelleggel felhasználják Ady ellen

A fajok cirkuszában

• a Nekünk Mohács kell c. vers folytatása
• semmi megváltás nincs – „húsvéttalan”
• a magyarság tehet csak saját sorsáról
• a bohóc szerepet a magyarság kapja ¬ mindig mennek valamelyik másik nemzet után, képtelen felküzdeni magát a történelemformáló népek sorába
• később, a második világháború táján a fajelmélethez társították

Kuruc-versek

• Sípja régi babonának, Bujdosó kuruc rigmusa
• szereplíra kedvelője; a költő (E/1.) a kuruc szerepében van (1700-as évek eleje)
• szóhasználat, szemlélet tükrözi a korszakot (síp, kuruc ↔ labanc, Rákóczi-kor felidézése)
• menekülésvágyat láthatunk; de marad végül, bujdosásra ítéltetik
• fájdalmas, lemondó hangnem