József Attila utolsó versei a legkritikusabb életszakaszában készültek; pszichoanalízisre járt, a terapeutája (Gyömrő Edit) elutasította, anyagi helyzete romlott, problémái miatt elszigetelődött a külvilágtól - mégis költészete ekkor volt a leggazdagabb.
A versek témaválasztása és hangulata az utolsó időszakban ingadozó volt;
- történelem és egyén kapcsolata (nem volt aktívan politizáló ember)
- istennel való viszony (1935-től jelennek meg csak ebben a témában versei, alapvetően hívő ember volt pedig)
- anya- és szeretethiány
- vallomásszerűség; önmegszólító versek, amik összegzik az életét
- fasizmus előretörése (érzékenyen fogadta)
- 1936-ban a Szép Szó c. lap publikálási lehetőséget kínált neki a Mai magyarok régi magyarokról nevű különszámához, így született A Dunánál c. vers
- a terápia felerősíti gyerekkori emlékeit, valamint analizáló gondolkodásra készteti
- fontos lesz számára a bűn és bűnhődés kérdése (eddig ún. tárgytalan bűntudat kínozta, a terápia felerősíti)
- szerepzavar: mindenhol kudarcot vallott
Az utolsó versek (1937.)
József Attila érzelmi világára a fájdalom, a megbánás, a hiányérzet és a lemondás jellemző. Valamely formában minden ide tartozó vers létösszegző, leltárszerűek. A pszichoanalízisben megtapasztalt/újratapasztalt képek, emlékek jelennek meg, valamint az önvád óriási szerepet kap.
Az önmegszólító versekben küzd a helyzettel vagy vívódó drámai vitát folytat önmagával. A versek hangneme elégikus.
Tudod, hogy nincs bocsánat...
- nem jellemző a vers kezdősoráról a címadás József Attilára; mintha nem lenne lényeges címet adni neki
- önmegszólító vers
- megjelenik bűntudata el nem követett bűnei miatt
- lemondó, lesújtó: "a fű akkor is kinő utánad"
- valamennyi szerep elutasítása jelenik meg, egyetlen szerep, amit felvállal a halál
- végső létösszegzés is - az életben nincs számára vállalható szerep, a remény önmegcsalatás
- istenkeresés motívuma (atya)
Karóval jöttél...
- karó-virág ellentét: a karó az értékhiányt képviseli (szúrómotívum is egyébként)
- a vers metaforáinak értelmezése: többet akart, mint amire a világ lehetőséget adott
- a gyermeki lét állapotát idézi (Balatonszárszón fejezte be a verset, megözvegyült nővéreivel éltek viszonylag rossz anyagi helyzetben; nővérei gyerekei is ott vannak, feltörnek a gyermekkori emlékek)
- gyermeki képek: "Örülj, itt egy puha párna"
- bezártság képei (Hét torony: konstantinápolyi erőd, amiből nem lehetett kijutni)
- feljegyzések szerint nem igazán mozdult ki a házból, bekorlátozott életet élt "Hány hét a világ?"
- úgy érzi, hogy mindenki elhagyta
- elemzi saját magatartását, magyarázni próbálja, miért és hogyan futott zátonyra élete
- az utolsó sorok a lehetséges magatartás kialakítását fogalmazzák meg: mondj le vágyaidról, a valódi életről, személyiségedről
Talán eltünök hirtelen...
- Vajon mi fog maradni utána? - az egyén szembekerül végességének tényével
- jelen-múlt-jövő idősíkok megjelenése; érték- és időszembesítő vers; a jelen állapotából és a jövő távlatából értékeli a múltat
- a költemény szerkezete: spirális láncszerkesztés
- legfőbb bűne: másmilyennek hitte a létet, mint amilyen valójában
- József Attila számára nehéz a jövő felé tekinteni, minden múlandó és hiábavaló
- gyermekmotívumok: bimbózó gyermektest, gyermekkora, anyahiány
- kétségbeesett és kiábrándult, semminek hiszi eddigi teljesítményét, negatívnak gondolja eredményeit, a pozitívumokat nem veszi észre
- elpazarolta az életét
Íme, hát megleltem hazámat...
- elvileg tudatos készülés a halálra (a sírjára írják a nevét, temetés képe)
- odaveszett értékeket sorakoztat fel
- "halálom is hasztalan"
- "bolondot játszottak velem" - lehet, nem ő a bolond, hanem mindenki más ("mint neurotikus ab ovo hülye vagyok, az analitikus úgy látszik ex professo az. professzionista hülye.")
- lemond a családi életről
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése