Történelem: Az Európai Unió legfontosabb intézményei

Az európai egyesülés eszméjét 1946 szeptemberében Winston Churchill fogalmazta meg a Zürichi Egyetemen, amikor a francia-német kibékülésen és szövetségen alapuló Európai Egyesült Államok megteremtésére szólította fel az európai népeket és kormányokat.

Az integráció létrehozását ún. Schuman-terv (1950.), amely lerakta az európai integráció, a későbbi Európai Unió alapkövét. Az integrációt a gazdasági együttműködés felöl közelítette meg.

AZ UNIÓ TÖRTÉNETE RÖVIDEN

1951 májusában hat ország - Franciaország, Németország, Olaszország és a három Benelux állam - külügyminiszterei aláírták az ún. Párizsi Szerződést az Európai Szén- és Acélközösség (ESZAK vagy Montánunió) létrehozásáról.

1957-ben aláírták a Montánunióban részt vevő államok az Európai Gazdasági Közösség (Közös Piac) és az Euratom alapító szerződését. (Római Szerződés)

1967-1968 folyamán jelentős változtatásokra került sor, összevonták a három meglévő integrációs intézmény, az EGK, az Euratom és a Montánunió addig párhuzamosan működő szerveit, s ekkortól használatos az Európai Közösségek elnevezés.

1970-es évek elején egyértelművé vált, hogy az európai integrációnak a bővülés adhatja meg a további lendületet. Az Uniót jelenleg 28 tagállam alkotja.

A Schengeni Egyezmény (1985, 1990) tartalmazta a megegyezést a határellenőrzések megszüntetéséről, a vízumpolitika közös elveiről. Az Európai Uniós Szerződést, az ún. Maastrichti Szerződést 1992. február 7-én a hollandiai Maastricht városában írták alá;

• gazdasági és pénzügyi unió létrehozása érdekében legkésőbb 1999-ig közös valutát vezetnek be
• a politikai integráció szorosabbra fűzése érdekében közös kül- és biztonságpolitika felállítása mellett döntöttek, és a bel- és igazságügy területén is közös célokat fogalmaztak meg
• bevezették az uniós állampolgárságot, és a szabad munkaerő-áramlást szélesebben értelmezve - az unió minden polgárát beleértve - előreléptek a személyek szabad mozgásának teljes körű biztosítása irányában is
• ekkortól használjuk az Európai Unió (EU) (European Union) elnevezést
• cél a döntéshozatal hatékonyabbá és demokratikusabbá tétele, jelentős mértékben növelte az Európai Parlament hatásköreit és szélesítette a Tanácsban a többségi szavazási eljárás alkalmazási körét is (lásd Lisszaboni szerződés)

 

AZ EU INTÉZMÉNYRENDSZERE, FELÉPÍTÉSE

A négy legfontosabb intézmény a Miniszterek Tanácsa (a Tanács), az Európai Tanács, az Európai Parlament, a Bizottság (= az EU kormánya), ezen kívül fontos EU-s intézmények még Bíróság, a COREPER és a Számvevőszék is.

EURÓPAI PARLAMENT (hivatalosan a székhelye Strasbourg, de Brüsszelben is ülésezik)

• nem elsősorban jogalkotó, mint a nemzeti parlamentek; fő feladatai 
• az intézmények ellenőrzése 
• költségvetés elfogadása 
• törvényalkotás, de még ma is főleg csak konzultatív szerepe van a döntési folyamatban
• székhelye Strasbourg, ahol az évi 12 ülésszakot tartják. A kiegészítő ülésszakoknak Brüsszel ad otthont. A főtitkárság Luxemburgban van.
• a Parlamentben a választott képviselők pártjuk alapján tartoznak a frakciók egyikébe (pl. Néppárti, Szocialista, Liberális) vagy függetlenek
• a Parlament és az EU legnagyobb problémája a komoly demokratikus deficit: a döntéshozatalba a választott képviselők szinte alig folynak bele, a tényleges jogalkotás és döntés nagyhatalmi érdekek alapján történik  emiatt a Parlament és az EU-s polgárok közötti kapcsolat elég gyenge  többnyire alacsony részvétel az ötévente megtartott választásokon  kicsi a választások legitimációs ereje

EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA („Miniszterek Tanácsa”, Luxembourg)

• tagállamok kormányképviseleti szerve  nemzeti érdekeket vesz figyelembe
• legfontosabb (jogi!!!) döntéshozatali szerv, elsődleges, de nem kizárólagos jogalkotó
• meghatározza a költségvetést
• a Tanács elnökségét rotációs rendszerben, félévente másik tagállam tölti be (most Dánia)
• kétszintű;
• Szakminiszterek tanácsa (adott kérdésben illetékes miniszterek gyűlése)
• Külügyminiszterek tanácsa
• stratégiai döntésekben egyhangú, más esetekben minősített többségi döntés (a szavazatok 73%-a, de min. a népesség 62%-a)

EURÓPAI TANÁCS (Brüsszel)

• 1974. óta létezik, félhivatalos formában
• állam- és kormányfők tanácsa
• évente háromszor ülésezik
• stratégiai döntéseket hoz, irányelveket határoz meg
• döntéseinek jelentős politikai súlya van, mivel a tagországok akaratát fejezik ki, de jogi érvényük nincs

BIZOTTSÁG (Brüsszel)

• gyakorlatilag az EU kormánya  kormányoktól elvileg teljesen független, szupranacionális (nemzetek feletti), kizárólag közösségi érdekeket vesz figyelembe
• 28, különböző területekért felelős biztos, minden tagból egy-egy politikus
• a Bizottságé a kezdeményezés szinte kizárólagos joga
• felelős a Tanács döntéseinek végrehajtásáért (végrehajtó hatalom)
• szerepe van a költségvetés kidolgozásában is

EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BÍRÓSÁGA (Luxembourg) ÉS A TÖRVÉNYSZÉK 

• együtt értelmezik és alkalmazzák a szerződéseket és az uniós joganyagokat
• a Bíróság elsősorban a tagállamok és az intézmények közötti jogi vitákkal, illetve a Törvényszék által elé utalt ügyekkel foglalkozik
• a Törvényszék elsősorban a magán- és jogi személyek által indított peres ügyekkel foglalkozik
• a Törvényszék döntéseit meg lehet fellebbezni és jogorvoslatért a Bírósághoz lehet fordulni

EURÓPAI SZÁMVEVŐSZÉK (Luxembourg)

1977-ben kezdte meg működését

• az EU „külső auditora”, feladata az EU-s pénzek felhasználásának ellenőrzése
• fontos szerepet játszik az EU költségvetési folyamatában: jelentése alapján dönt a Parlament és a Tanács a Bizottság és más intézmények költségvetésének végrehajtásáról szóló jelentés elfogadásáról és az új költségvetés jóváhagyásáról

Az intézményrendszer egyszerre nemzetek feletti (parlament, bizottság) és kormányközi (a két tanács), s ez okoz konfliktusokat az Unió működésében. A sok szervezet egy rendkívül bonyolult, nehezen átlátható (főleg a döntési folyamat), nagyon bürokratikus rendszert hozott létre, ez mai napig is az EU egyik legnagyobb kihívása/problémája.

Az EU egy élhetőbb, működőképesebb Európát hoz létre, amennyiben sikerül feladnunk bizonyos előjogokat, túllépni egyes nemzeti érdekeinken  vannak ugyan hátrányai, de hosszú távú megoldásként egyértelműen előnyösebb, mint egy nemzetállami Európa, mely teljesen elveszíteni pozícióját.