Arany János (Nagyszalonta, 1817. március 2. – Budapest, 1882 októbere) magyar költő, a Kisfaludy Társaság igazgatója, a Magyar Tudományos Akadémia tagja és főtitkára.
Irodalmi pályafutása 1845-ben Az elveszett alkotmány című szatirikus eposszal indult, de igazán ismertté az 1846-ban készült Toldi tette.
Arany elsősorban lírikus, de hajlama a gondolatibb líra felé vonzotta. Az epikát is ennek jegyében lirizálta. A balladák a legjobban szerkesztett költemények Arany életművében, ezek jelentették számára a kiutat és a menekvést az 1850-es években. Arany János jól ismerte más országok irodalmát, honosítja meg a magyar irodalomban a balladákat. Székely és skót mintákból merít.
A romantika idején kedvelt volt a fantáziával kiegészülő műveket, valamint a műfajok keveredését, így a ballada is a kedvelt műfajok közé tartozott.
- epikai vonások: szereplők, helyszín, idő; párbeszédek – elbeszélő részek
- lírai vonások: ritmika, rímek, gyakori ismétlések, érzelmeket közvetít (ezek általában tragikusak)
- drámai vonások: középpontban a tragédia áll, sűrítés
A ballada gyakori eszközei: szaggatottság, sejtelmesség, balladai homály.
Balladatípusain belül három szerkezeti megoldást találunk. Az elsőt egyszólamú, vonalszerűen előrehaladó balladának nevezhetjük. (Ide tartozik például A walesi bárdok c. műve.) Arany második balladatípusát a többszólamú, előrehaladó szerkezet jellemzi. Két jelentős vers tartozik ide: az V. László és a Szondi két apródja. A késői korszak az "Őszikék" balladái, 1877-ben keletkeztek.
Arany János balladáit több módon is csoportosíthatjuk.
Jellemzőek a történelmi és népi témák; téma szerint így feloszthatjuk
- történelmi (személyhez, eseményhez köthető, pl. Szondi két apródja),
- lélektani (főleg bűn és bűnhődés kérdését tárgyaló, pl. Tengerihántás)
- városi (a Pesten töltött évek és az urbanizáció hatására írt, pl. Hídavatás) témákra.
Nem csak témáik, hanem szerkesztésük is változatos:
- egyszólamú, általában lineáris (egy szálon futó, időrendben előre haladó, pl. A walesi bárdok),
- többszólamú (párhuzamosan futnak a szálak, általában kettő, pl. Szondi két apródja),
- körkörös (visszakanyarodó cselekménnyel rendelkező, pl. Ágnes asszony) szerkezetűek.
Szondi két apródja (1856.)
- történelmi ballada (Drégely vára, 1552.)
- többszólamú, lineáris szerkezet
- a mű hősei az apródok; erkölcsileg követhető magatartásforma a bukás után (a forradalom elvesztése utáni költők helyzete)
- az apródok históriás éneke jelenetekre tagolódik a szolga közbeszólásai miatt
- az apródok éneke megidézi a múltat
- archaikus, erősen metaforizált, jelzőkkel dúsított nyelvhasználat
- a török alattomos: csábít-fenyeget (ez feszültséget okoz)
- a „kommunikáció” párhuzamos, független egymástól
Ágnes asszony (1853.)
- népi ihletésű lélektani ballada
- a kiinduló képhez valós élményt használt fel: egy asszony, aki a falu bolondja a geszti patakban mossa a ruhákat rögeszmésen - beleőrülhetett az asszony a lelkiismeret-furdalásba
- egyszólamú, körkörös felépítésű
- különlegessége a balladának a refrén - a drámaiságot és a tragikus hangulatot fokozza
- a téma független helytől és időtől, ilyen tragédiák bárhol bekövetkezhetnek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése