Irodalom: Mikszáth Kálmán - Beszterce ostroma

Mikszáth Kálmán (Szklabonya, 1847.– Budapest, 1910.) magyar író, újságíró, szerkesztő, országgyűlési képviselő. Mikszáth regényeinek fő témái a történelem és a különcök.

A Beszterce ostroma Mikszáth Kálmán egyik legismertebb regénye. Alcíme: Egy különc ember története. Először 1894-ben a Pesti Hírlapban jelent meg folytatásokban, 1895-ben pedig kötetben.

Javarészt valós történeten alapul; Pongrácz grófról, egy fura rokonról hallott egy történetet, aki jelentős birtokkal rendelkezett, jótékonykodott, de az emberek véleménye ennek ellenére megosztott volt, mivel a férfi megragadt a XVII. században. A gróf családja engedélyezte Mikszáthnak a könyv kiadását, 1895-ben jelent meg a kötet.

A fő kérdés a könyvben, hogy ki az igazi őrült. Emellett társadalomábrázoló funkcióval is bír, erős, de árnyalt társadalombírálattal. Jellemző – Mikszáth korabeli – társadalmi rétegek megjelennek, mint a svihák (kereskedői, felkapaszkodó réteg, pl. Trnowszkyak) és a dzsentrik (egykor gazdag, akkor a nevükből élő, elszegényedett réteg, pl. Behenczyek).

A regény anekdotikus felépítésű (anekdota+kiegészítés), négy fejezetből áll, mindegyik egy-egy különálló sztori (, külön-külön is megjelentek).

A Beszterce ostroma Mikszáth egyik legérdekesebb és legnépszerűbb könyve a magyar irodalom egyik legemlékezetesebb különcéről szól. Mint az író néhány más művében, itt is egyszerre két eseménysor van jelen, melyek a mű közepén találkoznak, és így folytatódik tovább a történet. A háttérben egy szerelmi história húzódik meg, az előtérben és a cselekmény középpontjában egy Don Quijote-szerű felvidéki főúr, Pongrácz István gróf hóbortos alakja áll. Bár a történet a 19. században zajlik, a gróf mégis középkori várúrként viselkedik, várát is annak megfelelően rendezi be. Életét a folytonos harc jellemzi, cselédeit is katonáskodásra sarkallja és csak az ököljogot ismeri.

1. Estella

Szereplők rövid, nem igazán részletes bemutatását láthatjuk (gróf Pongrácz István – Nedec vár sánta, egyedülálló ura; Estella – akrobatanő, Pongrácz megveszi 600 forintért „várúrnőnek”), illetve a gróf naponta pénzt szór a rászorulóknak.

Megismerjük a Behenczyeket, akiknek őseik nemesek voltak, de elherdálták a pénzüket. Behenczy Károly udvarolni próbál Estellának, ezért Pongrácz gróf börtönbe vetteti. Estella furfangosan kimenti, és együtt élnek Besztercebányán. Mivel Beszterce városa nem adta ki Estellát és Behenczyt, Pongrácz István hadával Beszterce ostromára indul.

2. Kedélyes atyafiak

A második cselekményszál Zsolnán kezdődik, itt élt a Trnowszky család. A családapa három fia György, Gáspár és Péter. György orvosként élte életét, de szegény volt és úgy is halt meg. Egyetlen lánya, Apollónia (Apolka) árván maradt. A két testvér között vita támad, most már mindketten gyámolítani akarják a lányt. Végül fél évig az egyik, fél évig a másik családnál lesz Apolka. A két fivér verseng, hogy minél több dolgot megadjon neki, még taníttatják is. Gáspár fia, Miloszláv (Emil) szerelmes a lányba, aki közben visszakerül az írnokhoz és hányatott sorsa miatt öngyilkos akar lenni, de rátalálnak ájultan.

3. A túsz

István gróf fegyvereseivel épp Zsolnán megy keresztül, amikor az Apolka-esemény történik. Hogy visszatartsák Beszterce megtámadásától, a zsolnai előkelők és a gróf szolgái elhatározzák, hogy megjátsszák: a beszterceiek behódolnak és a megszökött Estella helyett túszt küldenek István grófnak. A színjáték sikerül, István gróf hazafelé vonul túszával, Apolkával. Apolka megszerette Pongrácz grófot, az is a leányt, meg is adott neki mindent. Amikor beteg volt, a leány imádkozott érte, ezt meghallva István gróf ráébred, hogy szeretik őt, ezért át akarja adni a nemesi címet Apolkának. Ám ekkor jön Emil, elmondja a főúrnak, hogy szereti Apolkát, ezért a gróf börtönbe veti.

4. Az éj

Elterjed a hír, hogy az ügyvéd István gróf börtönében van. Bár kimenekítik, de István gróf tébolyult elméje ellen nem találnak megoldást. A várba jövőket nem engedi be, a követeket tojással dobáltatja meg, máskor rájuk uszítja a bikákat. Ám amikor megtudja, hogy Apolka valóban szerelmes Emilbe, kezdi elveszíteni életerejét. Közben érkezik a hír, hogy Emil megkapta Estellát. Ekkor megint eljátsszák, hogy Beszterce átadja a keresett személyt a grófnak, csak hogy visszaszerezzék tőle Apolkát. Aznap azonban, amikor át kell adniuk Estellát, István gróf megmérgezi magát. Kívánsága, hogy a már előre elkészíttetett koporsóban temessék el lovával együtt, amit halála napján lelövet. Tisztességgel eltemetik, de nem lovával együtt a nagy koporsóba, hanem egymagát ősei mellé. Apolka és Emil összeházasodnak.

A történet végig érdekes, mozgalmas, tele anekdotával, ízes vagy csipkelődő humorral. Egymást váltják benne a színesen megrajzolt epizódok, a különböző jellemű mellékszereplők, a megindító, komikus vagy bizarr fejlemények.

István gróf gazdag jellemrajza ellentétes tulajdonságokból áll össze: nyers és gyöngéd, erőszakos és mély érzésű, kegyetlen és tiszta erkölcsű. Az író szereti hősét; maró szatíra helyett a humor megindultságával rajzolja, és ezzel megnyeri az olvasó rokonszenvét. Regénye tele van anekdotával, komikummal, de maga a büszke főúr soha nem lesz igazán nevetségessé. Amikor pedig a történet végén Apolkát, vagyis élete megtalált értelmét elveszíti, egyenesen tragikomikus alakká válik.