Irodalom: Petőfi Sándor forradalmi látomásköltészete

Petőfi Sándor (Kiskőrös, 1823. január 1. – Fehéregyháza, 1849 júliusa) magyar költő, forradalmár, nemzeti hős, a magyar költészet egyik legismertebb és legkiemelkedőbb alakja. Közel ezer verset írt rövid élete alatt, ebből körülbelül nyolcszázötven maradt az utókorra.

1846 tavaszától a világforradalom lázában ég ® nemzeti és egyetemes emberi szabadságért küzdene.

március: megalakítja a Tízek Társaságát; tiltakoznak a szerkesztők és a kiadók önkényessége ellen. Kifejlődését elősegítette a felvilágosodás, a baráti beszélgetések, romantikus célkitűzések és a társadalombírálat.

1847 márciusában megjelenik a kötete, fő motívuma a szabadság. Az egész emberiségre kiható változásban gondolkodik, Petőfi szerint a magyarok akciója megváltoztathatja a világot; hozadéka az egyenlőség és az általános jólét lesz. Ő az első, aki megjövendöli a forradalmat.

Témakörei közé tartozik a világszabadság, a világot megtisztító vérözön, a „jók és gonoszak” harca, jellemző a Kánaán leírása.

Stílusbeli jellemzők:

• romantikus túlzások; maga az elképzelés is az
• a piros árnyalatainak megjelenése, hangulatfestés (pl. vér, naplemente, stb.)
• „intenzív” hanghatások megjelenítése (pl. trombita, lódobogás)
• látomásversek, politikai líra
• ebben a forradalomban aktív szerepet akar vállalni; megjelenik a váteszköltő alakja; saját személyiségét a forradalomhoz tulajdonítja, része akar lenni

Egy gondolat bánt engemet…

• műfaj: zaklatott menetű rapszódia (olyan lírai műfaj, amely szélsőséges érzelmek ívét mutatja meg)
• romantikus stílus
• a forradalom vízióját jeleníti meg
• költői eszközök: ellentét (passzív-aktív halál), fokozás (villámsújtotta fa, kőszirt), erőteljes színek (piros, fekete) és hangok (mennydörgés), rímelés/ritmus
• 1-12. sor: 8-10-11 szótagú, jambikus sorok (a verslábak mindegyikének vagy emelkedőnek kell lenniük, vagy semlegesnek = rövid®hosszú/csak rövid/csak hosszú)
• 13-30. sor: anapesztusok (υ υ –), gyors
• 31-36. sor: újra jambusok, de spondeusok lassítják

A XIX. század költői

• ars poetica: latin eredetű szó, jelentése: költészettan, a költői művészet szabályainak összefoglalása; tágabb értelemben minden olyan mű, amelyben az alkotó művészi hitvallását, a költészet, a művészet feladatára vonatkozó nézeteit fejezi ki.
• hangneme retorikus, szenvedélyesen érvel
• utópikus jövőképet mutat (a harc után Kánaán lesz)
• kiterjeszti az egész világra
• a zárás szentimentális; a bukás lehetőségét is fenntartja, de a szép halál a jutalom
• kétféle költői magatartás jelenik meg: a szentimentális költők (hamis) és a romantikus eszmény képviselői
• Mózes-párhuzam: művészi szerep prófétasággal való azonosítása (itt konkrét cselekvés is)
• a költőtársait ő is arra bíztatja, hogy váljanak ők is „lángoszloppá”, vállalják fel forradalmi gondolataikat

Az ítélet

• a várt és remélt szabadság gondolatköréhez kapcsolódik Az ítélet című költemény is
• hexameteres forma
• egész versen egy metafora vonul végig: az emberiség története
• saját történelmi szemléletét fejezi ki a vers
• a cím keresztény-vallásos fogalomhoz társul: a bibliai utolsó ítélet végső igazságtevésére utal
• ebben a versben kevesebb a személyes átéltség, inkább közlő, magyarázó jellegű
• a múlt tanulmányozásából következtetéseket von le: az emberiség története örökös harcok folyamata. Majd a jelenre vetett pillantás után a nem is távolinak vél jövőbe néz, s megjósolja az elkövetkező „rettenetes napokat”, az utolsó véres háborút, mely megold minden társadalmi problémát, s utána megvalósulhat a földi menny
• a jövőbe tekintéssel próféta szertartásos szerepét ölti magára
• forradalom előtti optimista hit, mely szerint egy csapásra megváltozhat a világ,
• beteljesülhetnek az emberiség évezredes álmai