A görög dráma i. e. ötödik században alakult ki; Dionüszosz (bor és mámor istene) tiszteletére rendezett vallásos szertartásokon történetét, halálát és feltámadását jelenítették meg.
Az ókori görög színház félkör alakú nézőtérrel rendelkező, nyitott építmény volt. A színészek díszes öltözetben léptek színpadra, csak férfiak játszottak.
A kórus (kar), mely énekkel (kardal), esetleg tánccal kísérte és magyarázta a cselekményt, elválaszthatatlan a görög drámától. Fontos szerepe van a szerkezeti tagolásában: a mai jeleneteknek, felvonásoknak megfelelő részeket választotta el egymástól.
- a cselekvés megjelenítése, eszköze az akció (cselekvés) és dikció (beszéd)
- drámaiság: belső mozgató erő; drámai szituáció: az események feszültsége
- alapja a konfliktus, az érdekek, vélemények összeütközése; a konfliktust bemutatja, a küzdelmek bonyodalmaiból és megoldásaiból áll a történet
Az előadás részei:
prologosz (a főhős nyitómonológja vagy két színész párbeszéde) - párbeszédes jelenetek - állva előadott énekek - exodosz (kivonulás közben énekelt dal)
Szophoklész Antigoné című drámája a thébai mondakörre építkezik. A dráma i. e. 442-ben íródott. Eredeti nyelve ógörög, azonban napjainkra számtalan nyelvre lefordították. Műfaja tragédia.
Expozíció: első mellékkonfliktus: Antigoné elmondja véleményét nővérének, Iszménének. Jellembeli különbségeik megmutatkoznak; Iszméné gyenge, Antigoné pedig vakmerő.
Bonyodalom: A drámában a bonyodalom kezdete, hogy Antigoné (Oidipusz lánya) eltemeti testvérét, Polüneikészt, mert a holt lélek csak így juthat a túlvilágra. Ezzel azonban konfliktust robbant ki Kreónnal, a leendő apósával, aki megtiltotta az eltemetését, mert lázadónak tartotta Polüneikészt. Kreón törvényei a hatalmat képviselik, amely gyakran szemben áll az erkölcsi törvényekkel. A konfliktus így az isteni és emberi törvények, az örök, íratlan erkölcsi törvények és a változó írott törvények szembenállásából adódik. A mű a zsarnokság mibenlétét vizsgálja, hogy hol válik a hatalom zsarnokivá.
Ezután következik Kreón (hatalom) és Antigoné (erkölcs) „összecsapása”; Kreón úgy dönt, hogy saját törvényei fontosabbak, halálra ítéli Antigonét. Antigoné nem kér kegyelmet, az isteni törvényeket előbbre valónak tartja.
Késleltető mozzanat: második mellékkonfliktus: Haimón megjelenése a színen, ő menyasszonya mellett áll ki, de nem meri vállalni apjával (Kreón) szemben, ekkor még van remény a békés megoldásra.
Sorsfordulat: Kreón és Teiresziasz találkozása. Teiresziasz megmondja, hogy több ember halálához fog vezetni a törvény vissza nem vonása (Haimón egyértelmű halálának jóslata). Ennek hatására Kreón belátja, hogy döntésén változtatni kell, arra hajlik, hogy megbocsásson Antigonénak.
Katasztrófa, végkifejlet: Az értékek pusztulása: Kreón visszavonja parancsát, ám a sziklabörtönbe zárt Antigoné öngyilkos lesz, majd Haimón is követi példáját. Haimón anyja, Eurükidé is megöli magát. Kreón büntetése: lelkileg összeroppan. Az ő törvénye borította fel az eddig megszokott erkölcsi világrendet, és Antigoné hivatott arra, hogy ezt a felborult világrendet helyreállítsa.
A dráma főszereplője olyan eszméket képviselt, amelyek az athéni demokráciában egyértelműen értéknek számítottak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése