Magyar nyelv: A nyelvtörténet forrásai

A nyelvtörténet a nyelvünk diakrón (időbeli) változásait tárja fel. A magyar nyelv történetét népünk és a művelődés történetéhez kapcsolódóan kell vizsgálni; ez a korszakolás (periodizáció) alapszempontja. A történelmi dátumokhoz való kötést a gyakorlati cél szülte –, hiszen a nyelvi változások folyamatosak, nem köthetők egyetlen dátumhoz sem –.

A magyar nyelv történetének korszakai:

• előmagyar kor: a nyelvrokonainkkal való együttélés ideje (Kr. e. VI. évezred- Kr. e . 1000), ezt vizsgálja a nyelvrokonság-kutatás.
• ősmagyar kor: a magyar nyelv önálló életének ideje; a nyelvrokonokkal való teljes elválással kezdődött Kr. e. 1000 körül és a honfoglalással (895-896) ér véget. Nyelvemléktelen kornak is nevezik. Magában foglalja a vándorlások korát Magna Hungáriától Levédián és Etelközön át a Kárpát-medencéig.

Írásos emlékek

1. Szórványemlékek (szerzetesrendek, templomok emlékiratai/oklevelei, hivatalos iratok főleg)

általában latin nyelvezetűek, de magyar tulajdonnevek előfordulnak szórtan ( -> szórvány)

a) Bíborban született Konstantin - A Birodalom kormányzásáról

• magyar vezérek nevei (Árpád, Álmos)
• néhány szó kezdetlegesen (pl. levedi - Levédia (a magyarság egykori szállásterülete és első ismert fejedelemsége a 8. század közepe és a 9. század közepe közötti időszakban))
• törzsnevek (ezek később beépültek más tulajdonnevekbe is) pl. Megyer - Megyeri (vezetéknév), Nógrádmegyer; Tarján - Gyöngyöstarján, Salgótarján, stb.
• helynevek pl. Tisza, Maros, Jenő - később keresztnév, de létezik Budajenő is, Keszi - Dunakeszi
• tisztségnevek pl. vajda (a cigány kultúrában megmaradt, vezetéknév is ma), gyula (hadügyi vezető volt régen, ma keresztnév, illetve város)

b) Tihanyi Apátság alapítólevele

• adománylevél
• szavak: Veszprém, Tihany, Balaton régiesen leírva
• ómagyar nyelven írott köznyelvi kifejezések szerepelnek benne
• egy egész magyar mondat szerepel már benne: "feheruuaru rea meneh hodu utu rea" (Fehérvárra menő hadiútra), a szavak szinte mindig magánhangzókra végződtek, ezek később eltűntek a nyelvből, a kettőshangzókból lettek később a hosszú magánhangzók
• (oszt csoportba ezt feltöltöttem)
• ez a XI. századba mutat vissza
• régiesen írt szavak (ld. ábra)

Tihon (Tihany, hátul képzett "H" hang-ra fura karakter volt használatos),
Besprem (Veszprém, a ß-szerű "V" hang is átváltozott)

c) Anonymus

• III. Béla udvarában szolgált
• ebben a korszakban minden tehetséget (pl. az írás képességét is) isteni eredetűvé vezettek vissza, a név nem volt fontos (, hiszen 'Isten' véletlenszerűen osztja ki ezeket a képességeket)
• főleg latinul írt
• előfordult a Mátra kifejezés "matra"-ként

2. Glossza

• nem szerves része a szövegnek
• kis feljegyzések/megjegyzések a szöveg értelmezéséhez, akár szövegbe iktatott bejegyzések is lehetnek
• magyarázat főleg magyar szavakra általában latinul (kb. úgy kell elképzelni, hogy hasonlít kissé a mai "szótárazáshoz" nyelvórákon <-- ezt a zárójeles részt nem kell mondani a tételhez :D )

3. Szövegemlékek/ összefüggő magyar szövegek

• vallásos témájúak
• a kora középkor jellemzője a vallásosság, minden a kereszténység körül forgott

a) Halotti beszéd és könyörgés

•  XII. szd. (1192-1194.)
• Pray-kódex tartalmazza (Pray György találta meg a kódexet 1770. körül)
• halotti búcsúztató és könyörgés
•  összesen 26 sor
• a legvégső búcsú során hangozhatott el
• emlékezteti az olvasó az embereket az élet múlandóságára
• megjelenik a bűnbeesés története is
• könyörög az élőkért és a halottért is (ez megmaradt a liturgiában)
• nem ismerjük a szerzőt
• prózai formájú

b) Ómagyar Mária-siralom

• XIV. szd. (1300-as évek)
• valószínűleg Észak-Itáliában írhatták (magyar szerzetesek)
• a Leuveni kódex tartalmazza
• eredetileg a Sermones-kódex (német nyelvű) tartalmazta, az 1900-as évek elején (1920 körül) egy antik könyvárverésen vásárolta meg egy gazdag ember, aki az olvasása során talált bele nem illő nem német szöveget, aztán visszaszolgáltatta
• prédikációk előtt hangozhatott el
• műfaja siratóének (planctus), jól ismert középkori műfaj
• lehetséges, hogy több műből lett összeállítva, vannak eltérések a szövegen belül (mintha "több Máriáról" írták volna)
• Mária siratja a keresztre feszített Jézust, át akarja venni a fájdalmát (nem "Szűz Máriaként", hanem anyaként szerepel a műben)
• dallamos, verses formájú (énekelhették is akár)
• az 1300-as években feltehetőleg már ismerték a rímtechnikákat (a vers gazdag sorvégi és sorbeli rímekkel, alliterációkkal, szótőismétlésekkel pl. "Vylag uilaga, viragnac uiraga" = Világ világa, virágnak virága, játszottak az akkori magyar szókinccsel)

Nyomtatott nyelvemlékek

•  a reformáció hatása érvényesül
• a reformációhoz köthető a könyvnyomtatás
• egyre nagyobb olvasói igény támadt a latin helyett az anyanyelven történő olvasásra
• csökken az analfabetizmus

1. Bibliafordítások

• Huszita-Biblia (XV. szd.): csak azonosságokat mutat a magyar nyelvvel, de már teljes bibliák jelentek meg (Ószövetség és Újszövetség is)
• Mo-n leginkább az Újszövetség volt elterjedt (a vallásosság miatt), ahol a zsidó vallás volt a jellemző, ott az Ószövetség
• Sylvester János (1541.): Újtestamentum (Újszövetség teljes lefordítása)
• Károli Gáspár (1590.): ma is ezt használjuk, az Ó- és az Újszövetség is le lett fordítva, Vizsolyban nyomtatták

2. Világi szövegek

• Szabács viadala: kb. 150 sor, Mátyás király dicsőségéről szól
• Soproni virágének: virágszimbolika (virágmotívumok), első szerelmes vers leírva
• Kelengyelajstromok (kelengye = női ruha, textília; lajstrom = lista): a nők házasodás előtt listázták a kelengye tartalmát (házasodáskor ez volt a vagyonuk gyakorlatilag, kelengye nélkül 'értéktelen' volt a lány), főleg háztartáshoz kötődő szókészlet jelenik meg benne

3. Hivatalos iratok, magánlevelek

• a jog régi szókészletét használják