A XVI. század a magyar reneszánsz második nagy korszaka volt. Balassi Bálintot tekinthetjük a magyar nyelvű irodalom első klasszikusának. Zólyom várában született 1554-ben. Kitűnő nevelést kapott; egy ideig Bornemissza Péter, a század egyik jelentős írója, prédikátora tanította.
Egri tartózkodása alatt Balassi nem pusztán költő volt, aki későbbi verseihez élményeket, tapasztalatokat gyűjtött, hanem katona is.
Balassi egri évei alatt hivatalosan békeidő volt, ami azonban nem zárta ki a portyázásokat, lesvetéseket, vásárütéseket, amelyek célja egyrészt a zsákmányszerzés volt, másrészt török foglyok ejtése, illetve a magyar rabok kiszabadítása.
Esztergom ostromakor megsebesült; mindkét combját ólomgolyó járta át, ezen sebektől 1594-ben meghalt.
Balassi költészetére jellemző:
- belső rím (a sorokon belül elhelyezkedő rímek, melyek a sort két vagy több rövidebbre bontják fel)
- Balassi-strófa (három sorból szerkesztett versszak minden sora a belső rímek által három egységre tagolódik; a versszakok rímképlete: aab-ccb-ddb; a vers háromszor három strófából áll)
- ütemhangsúlyos verselés (hangsúlyos és hangsúlytalan szótagok szabályos váltakozása alkotja a ritmust)
A versei három témakörbe sorolhatóak:
- szerelmi lírák
- istenes versek
- vitézi versek
Balassi számára a vitézi élet és életforma egyértelműen megnyugvást és az értéket jelenti. Személyes életében és küzdelmeiben eligazodni nem tudó költő a végvári harcokban találja meg az egyértelműséget; itt tudja, mi a küzdelem célja, ki az ellenfél és ki a barát. Az értékrend letisztultsága tükröződik a forma letisztultságán és zártságán is. A vitézi élet a szabadság és a természetesség szimbóluma is.
Egy katonaének: in laudem confiniorum; A végek dicsérete
- 1589-ben Balassi Lengyelországi bujdosása előtt írta
- műfaj: életkép; a vers végvári vitézi önvallomás és búcsú
- Balassi-strófában íródott (három sorból szerkesztett versszak minden sora a belső rímek által három egységre tagolódik)
- a vers háromszor három, tehát kilenc strófából áll; „hárompillérű kompozíció”, és ez a három pillér az 1., az 5., és a 9. strófa;
- az első versszak: felütés, a végvári élet dicsérete
- az ötödik versszak: szimmetriatengely, középső sorában fogalmazza meg a legfontosabb gondolatot: „Emberségről példát, vitézségről formát mindeneknek ők adnak” – a végvári élet lényege (hírnév, tisztesség, emberség, vitézség)
- a kilencedik versszak: lelkes felkiáltású megszólítás, áldáskérés a vitézekre
- hazátlanná vált, a szülőhaza „édes hazává” változik
- búcsút mond hazájának, barátainak és mindazoknak a dolgoknak, melyeket nagyon szeretett
- hiányzik a jövő biztató reménye
- a vers fontos motívuma a természet, a vitézi élet háttere (reneszánsz természetszeretet)
Borivóknak való: in laudem verni temporis; A tavaszi idők dicséretére
- „borivóknak való”: kordokumentáció: a végvári életmódról, a vitézekről, a legfontosabb tárgyakról (fegyverek) és a lovakról ír
- „In laudem verni temporis” (A tavaszi idők dicséretére): elsősorban magára az évszakra és annak konvencióira hívja fel a figyelmet
- bor: a Dionüszosz-kultuszra is utalhat, mely a reneszánsz kultúrában ugyanúgy újjáéled, mint az antikvitás egyéb motívumai
- Pünkösd ünnepét idézi, mely a húsvét utáni 50. napot jelöli (eredetileg aratási ünnep volt, majd a sinai-hegyi törvényhozás emléknapja lett)
- az érzéki reneszánsz életöröm kifejeződése a legfontosabb összefüggése az embernek (a végvári vitéznek) a természettel való harmonikus kapcsolata
- költői képek: jelzőhasználat, az igék megválogatása, az időszak metaforizálása, megszemélyesítés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése