Örkény István 1912-ben született Pesten. Gyógyszerész-vegyész diplomát szerzett, az egyetemi évei alatt novellákat írt.
Meghatározó élmény volt számára a háború; behívták doni munkaszolgálatra (a reál értelmiséget veszélyes embereknek gondolták). Ezekben a megalázó helyzetekben az egyetlen kapaszkodó a humor volt. A megalázásra egyetlen megoldás a tett, nála ezt az írás jelentette.
A háború utáni írásait humorral itatja át, de a fő mondanivalója komoly. Legjellegzetesebb vonása a groteszk, a keserű humor és az abszurd ábrázolásmód. A groteszk összetett fogalom; esztétikai minőség, amely világszemléletet fejez ki; megjelenésének eszköze a szerkezete, a mű elemeinek egymáshoz való viszonya.
Az ötvenes években betiltották Örkény műveit, a hatvanas években újra népszerűvé vált. A Macskajáték és a Tóték is színpadra került.
Az egyperces novellái új stílusnak számítanak. Ez az elnevezés Örkénytől származik, a terjedelmükre utal.
- többletjelentés; minimális közlés az író részéről, maximális befogadás az olvasóéról
- a befogadótól függ az értelmezés
- hasonlít egy viccre/anekdotára
- nem elemezhetőek klasszikus novellaelemzési módszerrel
- használati utasítást írt hozzájuk
Használati utasítás
- az idő rövidségére hívja fel a figyelmet
- az egypercesek teljes értékű írások
- a címek fontosak
- célszerű újraolvasni őket
Arról, hogy mi a groteszk
- esztétikai példázat
- bevezető arról, hogy milyenek lesznek az egypercesek
- kibillenti az olvasót a szemléletéből
- a világ nem fekete-fehér
In memoriam doktor Khg
- kiindulási helyzet: párbeszéd egy háborús színtéren egy doktor és az őre között
- a doktor intelligens, németül kérdezi az őrt német személyekről, alkotókról, de az nem tud hozzászólni, így ignorálja kontraszt
- az őr sebezhető, mert buta, ezért támad; lelövi az orvost
- lényegi vázra csupaszított elbeszélés
- parabolikus jellegű
Tóték (1964.)
Örkény felkérést kapott egy forgatókönyv megírására, ebből írta meg a kisregényt is.
Témája látszatra nem a háború, mert a hátországban játszódik, de a kiszolgáltatottság, felelősség a hátországra kivetítve látható jól. Saját élményeiből táplálkozik; az értelmiségi réteget a munkaszolgálaton monoton, „butító” munkára ítélték, hogy megtörjék őket; itt ilyen a papírhajtogatás.
A hatalmi viszonyok emberekre való hatását, a személyiségek deformációját mutatja be, a fronti történetet csak megemlíti (tábori lapokkal); az igazi háború több szinten zajlik (fronti, politikai, családi).
Történet: Tóték Mátraszentannán élnek (turistafalu), egy őrnagy hozzájuk érkezik pihenés céljából, annak reményében, hogy a fiuknak jobb beosztása lesz, ha kedveznek neki. A faluban a háború felforgatta az életet (az ügyvéd pöcegödör-takaríttató lesz, az igazi postás helyett a falu „bolondja” lesz az új, aki a szomorú híreket nem adja tovább, stb.). Tót felesége, Mariska és lánya, Ágika felbuzdulnak az őrnagy miatt. Eddig Tót volt a legtekintélyesebb ember a faluban és a családban. Ebbe a világba érkezik a már eldeformált őrnagy, és célja az, hogy másik is azzá legyenek. A feszültség folyamatos, már az első találkozáskor (összetévesztik egy őrnagy-kinézetű emberrel az igazi őrnagyot) is érződik. A család nem kapja meg a fiuk haláláról szóló levelet, mert a postás úgy döntött, hogy nem adja át. (Az olvasó tudja, hogy a család így még jobban megalázkodik.) Az őrnagy nem viseli a tétlenséget, az egri Sanitas kötszerközpontnak készíttet dobozokat a családdal. Az egész család élete felfordult (pl. Tót koránfekvő volt eddig, most éjszaka is a dobozokat kellett csinálnia). Megalázó helyzet az egész család számára, mindenki a megfelelési kényszernek engedelmeskedik. Elérkezik az utolsó nap, felszabadulnak, hogy végre elmegy az őrnagy. Az őrnagy vissza is tér, mert felrobbantották a partizánok a hidat, keresi a margóvágót. Tót odavezeti a nagy margóvágóhoz és az őrnagyot négy részbe vágták.
Műfaja komikus elemekkel átszőtt tragikomédia; groteszk dráma. A mű fő célja az áldozattá válás és a különböző hierarchiák kialakulási folyamatának bemutatása
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése