A romantika XIX. században alakult ki. Fő jegyei a nemzeti múlt, hagyományok tisztelete (, ebből kifolyólag jellemző rá a népiesség). Az érzelmek előtérbe kerülnek. A fantázia világa a mese, a mesés történetek hangsúlyossá válnak. Így a valóságból való elvágyódás, és a valóságtól való dolog kerülnek középpontba.
Jókai Mór (1825-1904) a romantikus magyar prózairodalom legjelentősebb alakja. Az arany embert 1872-ben fejezte be.
Regényeinek nagy részét anekdotákból (pletykák, történetek) merítette. Az arany ember alapja valós történet; Jókai gyerekként látta egy férfi üres koporsós temetését (nem volt holttest), a temetett férfi elvileg még élt - először a regény vége volt meg, ehhez alakította ki a történetet.
A történet az 1820-as években játszódik, főszereplője Tímár Mihály. Tímár bonyolult jellem; a mű elején romantikus „mesehős”, legyőzi az akadályokat, sikeressé válik. Később látható erkölcsi megingás: ázott búzából készít kenyeret, megtartja magának a kincset, ezek miatt lelkiismeret-furdalást is érez (belső monológjaiból ez ki is derül). Boldogtalanná válik vagyona ellenére. Ez Tímár előnye és veszte is, a pénz uralja az életét.
A Senki szigetén megkezdődik kettős élete Tímea (a felesége, rideg, kötelességtudó, alabástromszépség) és Noémi (szigetlakó, kedves, természetes, Tímár szeretője) között. Tímár képtelen Tímeát megszeretni, Noémi adja meg neki a szükséges szeretetet. Tímea Kacsukába szerelmes, ezt Athalie (negatív szereplő, a rosszindulat, házsártosság megfelelője) negatívan fogadja.
Fordulnak az anyagi viszonyok, Tímea lesz a ház úrnője. Tímára Senki szigete és a Város között ingázik, a szigeten felszabadult és mentes a társadalmi kötöttségektől, egyre inkább a saját világának érzi. Bár Tímár Mihály gazdaggá vált, nem volt boldog az előkelők körében csak a Senki szigetén, ahol nem volt értéke a pénznek.
Krisztyán Tódor szervezkedik Tímár Mihály ellen, le akarja buktatni. A véletlen segítségével halottnak hiszik, azt gondolják, hogy megfulladt (Krisztyán Tódor felveszi Tímár ruháit, és beleesik a Dunába), így Tímár Noémival élhet tovább a szigeten (romantikus idill), Tímea pedig hozzámehet Kacsukához. A történet nem lezárt, nagy szerepet ad az olvasó fantáziájának.
Szerkezet: egyszerű, lineáris (időrendben halad előre), klasszikus regény (a XIX. század a regény virágkora), sok monológ található a műben.
A regény egybeesik Jókai saját korával (realista vonás).
A szereplők jelleme általában fekete-fehér, csak Tímár tér el.
A mű szereplőit három helyszín köré tudjuk csoportosítani.
- Szent Borbála hajó: Tímár Mihály, Ali Csorbadzsi és Tímea (Timéa)
- Brazovics ház: Brazovics Athanáz, Athalie, Zófia asszony, Kacsuka
- Senki szigete: Noémi, Teréza mama, Krisztyán Tódor.
Ismétlődő motívumok:
- „arany ember” megnevezés Tímárra (minden arannyá válik a kezében, jóságos, nem egyértelmű a cím)
- vörös félhold: szultán lopott kincsei (zsákokon), az égre felnézve látja Tímár, amikor öngyilkos akar lenni
- Duna: elválasztja és összeköti a szigetet és a várost (a „két életet” választóvíz)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése