Irodalom: A XIX. század francia szépprózája (Stendhal - Vörös és fekete)

Stendhal 1783-ban született Henry Beyle néven. Párizs környékén élt, meglehetősen lázadó személyiség volt (, ezt főszereplői is tükrözik). Rokonai felkarolták, hivatali személy lett kapcsolatai révén. Hivatalnoksága után Napóleon katonája lett (, akkor ő volt az ideál a fiataloknak, főleg az erő, a hatalom és a dicsvágy miatt), ekkor még ő is csodálta. Később Napóleon vált a zsarnokság képviselőjévé számára. Napóleon bukása utána elköltözött Milánóba, ahol diplomata lett. (Itt írta meg a Vörös és feketét.)

Stendhal műveiben a romantika és a realizmus is megfigyelhető (romantikus hősök, realista környezet- és jellemábrázolás). Balzac ismerte el a tehetségét, mások nem kedvelték szókimondó, leleplező stílusa miatt. Regényei a romantikán túlmutató elemekkel rendelkeznek; a hétköznapi eseményeket is leírja, társadalmi körképet láthatunk, a jellemzés során pedig az objektivitásra törekszik, nem eszményít.

Stendhal regényeit megtörtént eseményekre építette. Főbb művei: Vörös és fehér, Vörös és fekete, A pármai kolostor.

1827. bűncselekmény: egy kovács fia pappá vált, tanulmányait félbe hagyta, beállt tanítónak, majd elkerült tehetős családokhoz (a gazdagok otthon, a falusiak iskolában tanultak), ahol elcsábította az asszonyokat, és miután rájöttek, rálőtt a nőre (túlélte), a férfit halálra ítélték. Ezen a történeten alapul a Vörös és fekete.

A Vörös és fekete műfaja karrierregény; Julien felemelkedik a társadalmi ranglétrán (a regény bemutatja, hogy a XIX. századi Franciaországban ez hogyan lehetséges), majd elbukik. A lélektani regény tulajdonságait is mutatja; a részletezés Julien gondolataira, elmélkedéseire is kiterjed (belső monológok). Társadalmi regény is; bepillantást nyerhetünk a korabeli Franciaország életébe, a társadalom különböző csoportjait is megismerhetjük.

A címben szereplő színek jelenthetik a rulettjáték két színét, utalhatnak a papi és katonai (Napóleon) öltözékre (ez a két karrierlehetőség volt a XIX. században a férfiaknak), sikerre és szerencsétlenségre, életre/szenvedélyre és halálra. Alcíme: Krónika 1830-tól. Eredeti címe Julien volt.

A regény szerkezezete lineáris, egyenes vonalú, Stendhal ebben a sorrendben is írta meg a regényt (pl. Jókai „visszafelé” kezdte el). 1830-ban írta meg, a történet 1827 és 1830 között játszódik.

Cselekmény

Julien Sorel olvas; paraszti származású fiatal, aki nem szereti a fizikai munkát. A plébános latinul tanítja. Julien házi tanító lesz a kisváros polgármesterének (de Rênalnak) családjánál (tanítja a gyerekeket és elcsábítja de Rênalnét, ez viszonylag elfogadott volt), amikor ez kitudódik, elmegy papnövendéknek.

A papnevelde képmutató világát láthatjuk; nem kellett erkölcsösnek lenni a papi pályához. Pirard abbét kirúgják, ő ajánlja be Julient de la Mole márkihoz. Márki lánya, Mathilde beleszeret Julienbe. Julien először furcsállja, majd teherbe ejti Mathilde-t, amikor a márki megtudja, elküldi Julient szolgálatra három hónapra, hogy a társadalmi különbségek megszűnjenek és összeházasodhassanak.

De Rênalnéhoz is eljut a hír, lebuktatja Julient, aki megrémül, számon akarja kérni az asszonyt és rálő kétszer. Julien börtönbe kerül, bevallja tetteit, ezért halálra ítélik. Eközben de Rênalné látogatja. Julient kivégzik, Mathilde elviszi a fejét és külön eltemeti, de Rênalné pedig meghal három nap múlva.

Julient Stendhal elbuktatja, végül megmenekülhetett volna, de elutasította a segítséget és felvállalta tetteit. (Vele ellentétben Stendhal kortársa, Honoré de Balzac a Goriot apó c. művében Rastignac-ot miniszterelnökké teszi.)