Csokonai Vitéz Mihály a felvilágosodás korának stílusait jól ismerte, otthonosan mozgott bennük. A stílusok ötvözete nagy gondolati verseiben jelenik meg.
Ösztönös tehetségnek (poeta natus), illetve tudós költőnek (poeta doctus) mondják. Költészetében megjelenő hangnemek és versformák sokszínűek és változatosak.
- manierizmus: a barokk egy kései stílusa, aminek fő célja az elkápráztatás, jellegzetes a díszítés, illetve a nagy kontrasztok alkalmazása
- rokokó (az arisztokrácia stílusa, olasz jellegzetességeket vett át): Csokonai versei főleg ezt mutatják; jellemzői a kecsesség, játék, zeneiség (kiváló rímek, ritmusos versek), képiség (miniatűr kultusz, apró képeket alkalmaz, gazdag virágmotívumokban és színekben), a szerelmi téma kiemelkedő szerepet kap (az erotika is megjelenik: "Levetkezett kedvesem,/ Már feredni készűl:/ Jer, Múzsám! majd meglesem,/ Millyen ruha nélkűl."; fő képviselői: Voltaire és Goethe
- klasszicizmus (racionalizmus hatására alakult ki): az irodalomban merev szabályokat alkotott meg, hogy minél inkább hasonlítson az antik példaképre; kifejezésmódja mértéktartó, fegyelmezett, és egyszerű/letisztult, jellemző műfajai: eposz, tanmese (fabula), fejlődésregény, óda; Csokonai Rousseau hatására kezdte el alkalmazni
- a klasszicista versekben két egység jelenik meg, a sententia (bölcs gondolatok, tanító szándékú rész), illetve a pictura (kép megjelenítése a fontos, nem mindig konkrét, célja a gyönyörködtetés), céljuk az erkölcs és a szépség ötvözése
- szentimentalizmus (empirizmusból alakult ki, a polgárság szellemi lázadása): fő komponensei az érzelmek és a lelki folyamatok, szereplői érzelmekben gazdagok, de cselekvésre képtelenek, csak szenvedni és lemondani képesek; a műfajok jellemzői keverednek
- népiesség: az ember és a természet összhangja jelenik meg; közvetlen stílusú, naiv hétköznapiság jellemzi
Az estve (1794.)
- tanító-leíró óda, filozófiai költemény
- szerkezete keretes, versformája páros rímű tizenkettes
- pictura: természeti leírás a romlatlan természetről rokokó stílusban, vidám melankólia jellemzi
- alkony leírása: átmeneti időszak, búcsúzás a nappaltól, idilli hangulat uralkodik, intenzív hang-, színhatások és illatok jelennek meg
- ellentétek: fény ↔ sötétség, édes koncertek ↔ lárma, szabadság ↔ szolgaság stb.
- sententia: társadalombírálat
- a magántulajdon („mienk” helyett „enyim” és „tied”) megszüntette a természetes állapotot, az egyenlőséget (Rousseau filozófiája)
- ódai befejezés: a természet mindenkié, a beszélő a természetben talál megnyugvást: az ember csak itt érezheti igazán szabadnak magát
A Reményhez (1803.)
- Lilla-románc lezárására írta, dallamát Kossovits József írta 1794-ben
- műfaja elégia
- a megszemélyesített Remény megszólítása, jellemzése
- valójában mégis monológ
- keresztrímek jelennek meg benne
- érzelmekben dús (csalódás, lemondás); értékek: jókedv, költészet, szerelem; ezek nélkül az élet értelmetlen
- kert-metafora: múlt: tavaszi virágzás, bizakodás (2. versszak) - jelen: téli pusztulás, remény elvesztése (3. versszak)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése