néhány hete felhívott apám, hogy hívjam fel a nagyanyámat, mert kórházba került.
igazából 2-3 havonta beszélünk, úgy gondoltam, hogy semmi komoly gondja nem, lehet, hiszen most szedték le a szürke hályogát, és biztos amiatt. valamint problémát jelentett volna - ha fel is akartam volna hívni - az, hogy egyiküknek sincs meg a száma, engem otthoniról hívnak fel, pillanatnyilag azt sem tudom, hogy hol laknak, apám mobilja nem elérhető, a feleségéé sem, én meg - mivel ő sem adta meg - nem adtam meg a számomat nekik.
tegnap viszont felhívott nagyanyám, hogy most jött haza a kórházból. azért volt bent, mert miután bevérzett a gyomra, összeesett, és szerencséje volt, hogy az aktuális (hát öm, hogy is mondjam) élettársa épp az ő lakásán volt Debrecenben, mert ha fél óra alatt nem került volna el a kórházba, akkor meghalt volna, mivel a kb. egy évvel ezelőtti pajzsmirigyműtéte (aminél persze nem mondták el nekem, hogy daganateltávolítás volt) után megmaradt áttétek okozták a problémát, amiket kiszedtek. három hétig bent tartották, most engedték haza.
szörnyű állapotban van lelkileg és egészségügyileg, csak az a baj az egésszel, hogy akármennyire is a rokonom, amióta átkerültem Hevesre (anyukám felőli nagymamámhoz és a húgához, valamint később ő is csatlakozott a tüdőátültetés előtti néhány hónapra, és az azutáni időszakra, valamint azóta is itt vagyunk), a válás során (mivel apám megcsalta anyukámat amíg Bécsben feküdt a kórházban) annyi hazugságot mondtak, annyira nem érdekelte őket, hogy létezem, hogy igazából annyi szenvedést okozott az a része a rokonságomnak, hogy egyáltalán nem érdekelnek.* sőt, még azon részről ő volt az, aki rendszeresen érdeklődött felőlem, küldött karácsonyra/szülinapora/etc. ajándékot, ünnepekre képeslapot és még sorolhatnám.
de ahogy mesélte nagyanyám ezeket, inkább megrémített az, hogy mennyire félt, mint az, hogy mi történt vele, és most azóta azon gondolkozom, hogy tényleg ennyire rossz ember lennék, hogy ennyire nem érdekel egy emberi élet sorsa? még akkor sem, ha a rokonom?
így nem csodálom azt, hogy miért vagyok általában antiszociális és bunkó, hiszen az emberek azon részét sem tudom szeretni, akiket 'kötelező' lenne, hiszen tettek valamit értem. nem tudom értékelni őket, képtelen vagyok arra, hogy bármilyen kapcsolatot létesítsek velük, és csak azok iránt érzek bármilyen függőségi hajlamot, akik képesek általában elutasítóak lenni velem szemben. lehet, hogy így akarok a földhöz ragadni.
egyszerűen gyűlölöm ezt az egészet.
* igazából vannak kivételek, apám unokatestvérei, egyéb rokonai facebookon elég aktívak, ők felköszöntenek szülinapomon/névnapomon, plusz volt már rá példa, hogy eljöttek koncertre is (ahová pl. apám ígérete ellenére nem jött el, és feleslegesen vittem el a karácsonyi ajándékokat is, meg sorolhatnám..)
