Boldog Anyák napját!

come at me spring

igen-igen-igen!!
mondjuk néhányszor már sikerült elkapni egy-egy délutáni pulcsis hőmérsékletet,
remélem nem lesz mostanában olyan hideg, mint tavaly ilyenkor,
hanem szépen melegszik majd az idő, aztán majd jó lesz

ezt hanyagolhatjuk. kölni, rokonok, felhajtás, mondjuk maga
a tavaszi szünet egy jó dolog.

szeretem az esőt.
télen azért, mert olyankor enyhébb az idő
tavasszal hasonló okokból, májusban már hűsít
nyáron frissít és hűsít, legalább nincs szárazság
ősszel pedig szeretem a hangulatát

Használati Utasítás INTJ-khez

Hogyan bánjunk az INTJ-vel?

• Készülj fel rá, hogy tényekkel támaszd alá a véleményed – vagy legalább valami jól hangzó indoklással.
• Ne várd, hogy tiszteljenek téged vagy az álláspontodat, az INTJ tiszteletét ki kell érdemelni.
• Állj készen, hogy elismerd, ha tévedsz. Az átlag INTJ többre becsüli az igazságot annál, hogy kinek van igaza. Vond vissza a hibás megállapításod és ismerd el a hibádat, és egy nagyon ésszerű embernek fognak tartani. Ragaszkodj a téves magyarázatodhoz , és azt fogják gondolni, hogy egy irracionális idióta vagy és mindent, amit mondasz, meg kell kérdőjelezni.
• Próbáld nem ismételni magad. Az idegesíti őket.
• Ne etesd őket hülyeségekkel.
• Készülj fel a vitára. Az INTJ-k szeretik darabokra szedni az ötleteket és igazolni értékességüket. Még azokért a pontokért is harcolni fognak, amiket nem támogatnak ténylegesen, pusztán a vita kedvéért.
• Ne téveszd össze a meggyőződésed erősségét az érveid erősségével. Egy INTJ nem kell, hogy higgyen egy nézőpontban, hogy érveljen mellette, vagy hogy jól érveljen mellette. Ezért több kell, mint buzgalom, hogy befolyásolhasd őket.
• Ne lepődj meg a szarkazmusukon.
• Emlékezz, hogy az INTJ a működő megoldásokban hisz. Rendkívül nyitottak a lehetőségekre, de gyorsan elvetnek bármilyen ötletet, ha az nem megvalósítható. Az INTJ elfogulatlansága azt jelenti, hogy hajlandók belegondolni egy ötletbe, azáltal, hogy szanaszét szaggatják. Ez megrettenti azokat az embereket, aki "ó"-kat, "nahát"-okat és tiszteletet várnak. A legnagyobb sértés, amivel egy INTJ egy ötletet illethet, hogy nem foglalkozik vele, mert ez azt jelenti, hogy még arra sem érdemes, hogy lerombolják. Ez azt is jelenti, hogy nem fognak csak úgy elfogadni bármilyen nézőpontot, amit előadnak nekik. A végső kérdés „Működik?” lezárja a vitát.
• Ne várd, hogy az INTJ-t érdekelje, mit gondolsz róla. Már tudja, hogy egy arrogáns bunkó, beteges humorral. Közölni vele, ami nyilvánvaló, nem vezet sehová.

Egy INTJ lehet, hogy kedvel téged ha...

• szándékosan nem figyel rád
• észreveszi, hogy létezel
• kifejezetten kedves hozzád
• kifejezetten utálatos veled
• túl sokat kritizál
• hajlandó abbahagyni az olvasást/írást/rajzolást/tanulást, hogy beszélhessen veled
• megkér, hogy töltsd ki a személyiségtípusos MBTI tesztet
• megjegyzi, hogy esetleg INTJ lehetsz (ez az elismerések elismerése)
• úgy fest, mintha idegesítenéd
• megmondja, hogyan teheted jobbá az életedet
• felveszi a telefont
• felírja a neved arra a listára, amely azok nevét tartalmazza, akiknek megkegyelmez, ha végre világuralomra tör majd
• nem alszik el, amíg beszélsz
• nem erölteti magát, amíg hozzád beszél
• figyelmesen végighallgat félbeszakítás vagy ellenkezés nélkül, és végül mosolyog
• megfigyel téged
• mosolyog
• bókol
• /igazából csinálhatsz bármit, úgysem fogod tudni eldönteni, hogy egy INTJ kedvel-e téged/
• elmeséli, amikor sikerült egy nagy terve (erre nagyon figyelni, mert ez az INTJ szívének kulcsa)
• elmeséli azt, amikor érzett valamit
• azon gondolkodik, hogy miért késtél
• nem vesz figyelembe, rád gondol, megfigyel, és azon jár az esze, hogy észrevetted-e... fél...
• megmondja, hogy kedvel
• próbál átlagemberként viselkedni veled
• úgy fest, mintha kedvelne
• úgy néz, hogy azt udvariatlannak gondolod
• felteszi ezt a listát valahová, ahol szerinte megtalálod, így az igazságot nem szemtől szemben, a barátaid előtt kell elmondania
• megbámul, ha beszélsz hozzá, vagy úgy amúgy (és ez nem a halált okozó nézése)
• úgy tesz, mintha leszarna, pedig mindenre odafigyel, amit kiejtesz a szádon
• csendben van a társaságodban
• minden mondandóját alaposan megtervezi, aztán amikor végre kezdeményezi a beszélgetést, csak egy artikulálatlan szóhalmazt köp ki magából
• fél randira hívni - ezért sosem hív
• alaposan megszivat, de néhány perc múlva bókol, és elismeri, hogy talán zseni vagy
• elmondja a barátainak, hogy mekkora magának való egoista állat vagy, miközben furcsa mód vonzódik ezekhez a tulajdonságokhoz
• képtelen rád nézni, ha hozzád beszél, pedig próbálkozik
• meg tudod nevettetni
• elismeri a létezésed
• csak hogy beszélhessen veled, feltesz egy teljesen ártatlan, műszaki kérdést
• felboncolja a körülötted lévő idióta emberutánzatokat
• emlékszik a nevedre, nova kevesebb, mint egy éve ismeritek egymást, és nem beszéltetek ötnél több alkalommal
• megpróbálja felvillantani agykapacitását
• két szónál hosszabb válaszra méltat
• magához tér a közeledben, de a beszélgetés személytelen marad
• megkeres, noha alig ismer, és online vagy személyesen megpróbálja fenntartani a kapcsolatot (válaszol az emailjeidre)
• intj-kre nem jellemző viselkedésre tudod rávenni
• bizonytalankodik körülötted
• vitatkozik veled, hagy nyerni (legalábbis azt hiszed, hogy nyertél), aztán baráti hangon folytatja a beszélgetést
• elmagyaráz bármit is
• hangtompítót csavar a szarkazmusára
• megpróbál szarkazmus nélkül is vicces lenni
• valami furcsát művel, aztán figyeli, hogyan reagálsz
• 20 másodpercnél többet gondolkodik, hogy mit válaszoljon neked az üzengetőn (messenger)
• ha nem figyelsz, úgy néz rád, mint egy kirakósjátékra, vagy egy lenyűgöző tudományos kísérletre

Forrás: http://lelektanitipusok.net/tipusok/nt/intj/humor

lovegame

igazából rövidre akartam fogni ezt a bejegyzést. amikor az egyharmadánál tartottam, feleszméltem, hogy ez nem lesz valami rövid terjedelmű kis szösszenet, amire a jövőben alapozni akarok, hiszen az eredeti célom az lett volna, hogy a további, számomra ténylegesen fontos/érdekes bejegyzés témáknál elég legyen ide visszautalni majd a jövőben, ne kelljen mindig külön megjegyzéseket írni.

neveket viszont nem akartam írni, ehhez jött a játék, amit kitaláltam (inkább azon barátaim számára, akiknek ezeket már meséltem) akkor, amikor kb. a bejegyzés felével voltam készen. kezdjük is az elején.

mostanában egészen divat lett a korosztályunkban az, hogy egy csomóan harmincasokkal randizgatnak. vagyis lehet, hogy igazából csak most vannak abban a korban a lányok, hogy a kapuzárási pánikot észlelő hímek épp könnyen be tudják cserkészni őket..

egészen sok ilyen példát lehet látni, amióta a 'tényleges' gimis kort* elértük (mondjuk ilyen 14-6 évesen), már az osztálytársaim is elkezdtek találkozgatni olyan korú srácokkal, sőt, mondhatni férfiakkal (, akik tökéletesen ki tudták használni a tapasztalatlan és a világra nyitott kislányok naivitását), akikről igazából a biológiai adottságaikon és szükségleteiken kívül semmit nem tudtak, mert ha megkérdeztem, hogy mégis mi a kedvenc színe, állata, vagy akármi más banális kérdést tettem fel, a választ sosem kaptam meg. voltak, akik mindezek ellenére őszinték maradtak legalább magukkal és megmondták, hogy ez a srác csak a 'dugópajtijuk', nem is igazán akarják megismerni (tizenöt éves volt ez a lány történetesen akkor). mások egy autóban dugatták meg magukat (ők még tizennégy évesek voltak), majd két-három hétig minden második szünetben -, amikor nem épp cigizni mentek le - azt hangoztatták, hogy remélik, hogy meg fog jönni, mert ha nem, akkor baj van.

ezekről a sztorikról tudnék mesélni még többet is, akkoriban meg napi szinten tudtam volna ennyit, de most nézzünk egy konkrétabb példát. egyik (szintén osztálytárs) lány -, akit a továbbiakban nevezzünk X-nek, már csak a kromoszómáira is utalva - házában egy olyan harminc éves férfi -, továbbiakban Y - dolgozott a szekrényeken, aki tűzoltó volt főállásban, kisebb-nagyobb asztalosmunkákat vállalt el, és akármennyire is normálisan hangzott eddig, de ő volt az, akit X anyja össze akart hozni a lányával. X-nek nem igazán tetszett az elején, de egyre többet mesélt arról, hogy úristen, Y hogy megcsikizett!, aztán azt mondta Y, hogy tiszta menő, hogyha egy lány szereti a sört, még ha gyümölcsös is! (haha, szerintem nem épp), júj, Y még ezt meg azt is csinálja majd még nálunk!, és még sorolhatnám ezeket.

egy egészen ártatlan kislány ártatlan és naiv rajongása mutatkozott meg egy idősebb, érettebb férfi iránt, ami teljesen rendben is lehetne.

nem volt több szerintem, mint két-három hét, össze is jöttek, X betöltötte a 16-ot július elején, és ezután kevesebb, mint egy hónapon belül le is feküdtek. ez így most visszatekintve nem tűnik nagy dolognak, meg semmi, sőt akkor sem volt az. úgy tűnt, mindkét fél részéről kellemes kapcsolatnak ígérkezett, de nem lehet mindig minden felhőtlen.

időről időre voltak furcsa veszekedések közöttük, legtöbbször X kiakadt valami apróságon, Y pedig elintézte annyival, hogy nem érti, hogy miért probléma ez az egész X számára.

az ilyen viták ellenére X állandóan bizonygatta, hogy ő bizony mennyire, de mennyire szerelmes Y-ba, és hogy mivel Y mára már 32 éves is elmúlt, így már erősen kell gondolkozni az összeköltözésen, hisz' nyáron tölti X a tizennyolcat, egyből oda is akar költözni hozzá, érettségi után gyorsan összeházasodnak, aztán jöhetnek is a gyerekek, ő úgyis megtanulta már, hogy Y mit, hogyan fűszerezve, mennyire átsütve, etc. szeret, mikor mit csinál, teljesen meg is szokta ezt az életstílust, otthon lenne, vigyázna a gyerekekre, mint régebben csinálták még az igazi nők.

aha. komolyan, mi a faszomat akarsz te most csinálni? eddig nem azt akartad, hogy elmész legalább egy OKJ-s képzésre szülésznek, kisdedápolónak vagy jobb esetben összehozol egy főiskolát? eddig nem Egerben akartál tanulni valamit, öcséddel lenni, gondoskodni róla, amíg nem lesz nagyobb, úgy élni, mint egy veled egykorú másik fiatal? nem akarsz úgy viselkedni, mint aki nem a XX. század elején tervezte az egyedszám növelését, hogy az elkövetkezendő viharos évekre legyen utánpótlása az országnak? hát normális vagy te?

egyébként is, manapság biztos meg lehet élni egy ember fizetéséből, akit negyven éves korára nyugdíjaznak, és az asztalosmunkáit is akkor végzi, amikor épp akad rá vevő.. más családoknál két, ennél sokkal biztosabb munkát végző ember nehezen tartja el az egy gyerekét, te meg már a harmadik nevén gondolkozol? tizenhét évesen szerinted ez így rendben van?

hát jó, X úgy gondolja, hogy igazán nagy a szerelem, ezeket a terveket már a múlt nyáron hallottam tőle, amikor a tizenhetet töltötte, aztán egyik barátom -, akit nevezhetünk D-nek nevének kezdőbetűje miatt (magára fog ismerni! :D), valamint amiatt is logikus lenne, mert nem tudom, hogy van-e/volt-e A, B és C - néha megemlítette, hogy X mennyire cuki, megint beszélgettek, kedves, omg. gondoltam, ez is naiv rajongás, hiszen X egy szép lány, még ha voltak is furcsaságai** (mondjuk ez inkább igénytelenség, mint furcsaság), de szerethető még ezekkel is.

aztán elmentünk nyáron fagyizni.

igen-igen, jól van, unalmas a nyár, jaj ez a D milyen cuki!, Y-nal voltam, elmentünk kirándulni, de a strandolásra nem tudtam rávenni, ja, D is ezt mondta rá, aha, teljesen jó volt az első évfordulónk, jól szórakoztunk, fú hallod, D tényleg olyan, mint egy maci***! fú, ha eljönne ide, akkor beraknám az ágyam alá plüssmacinak! sőt, nem is, majd magam mellé, haha! - aha. hát ez már kicsit érdekes kommentár volt, amikor D-nek elmeséltem, akkor nem igazán volt egy kisebb -, de általam azért nagyobbnak várt - meglepődésen kívül más reakciója.

D mellett X mesélt még egy másik férfiról - ABC-sorrendben haladva a továbbiakban E -, aki villanyszerelőként dolgozott, ismeri Y-t, és X-éknél szerelt be valami elektronikai alkalmatosságot. X szerint jó kiállású, harmincöt éves férfi volt, sokat beszélgettek, sőt telefonon is hívogatták egymást, hosszabb-rövidebb, húsz perc és másfél óra közötti terjedelmű beszélgetésekre, meg minden. ja, de kicsit mégis furcsa volt, hiszen E egy csomószor megjegyezte, hogy ő hercegnőként bánna X-szel, hiszen megérdemli, meg elkényeztetné, de nem csak anyagilag (hohoho). - jó, én az ilyenekre általában furán nézek, lehet, hogy szimplán maradi vagyok, vagy nem tudom.. - ja és amúgy is, E beteg volt akkor néhány napja, X aggódott miatta, hiszen E azt mondta, hogy erős immunrendszere van, és tényleg komoly dolog lehet, ha valami földhöz tudja vágni így, ó, szegény E. jó, oké, hogy jóban vagytok, de mit érdekel? - lehet, hogy csak én vagyok ilyen szívtelen dög, de komolyan így gondoltam. legalábbis tényleg nem érdekelt.

néhány nap múlva a Facebook nevű nagyszerű oldalon beszéltem X-szel, mesélte, hogy egyik délután majdnem késő estig ott volt E-nél, megnézte, hogy hogy van. lehet, hogy megint én vagyok a hülye, de nekem fura, hogy így simán átmegy más pasikhoz, de nem az én dolgom beleszólni, nem vagyok sem az anyja, sem az apja, sem a pasija, nem tartozik nekem elszámolással.

elkezdődött a tanév, néha-néha esett egy-két szó E-ről vagy D-ről, de általában próbált Y-ról áradozni. decemberben a mi osztályunk szervezte a szalagavatót a végzősöknek (iskolai hagyomány), és ott mászkáltunk a sportcsarnokban, amit kivételesen megnyitottak****, pakoltuk a székeket, mi vezettük le a műsort, olvastuk a névsorokat, őriztük a cuccokat, meg hasonlók. vannak nálunk - bár a szakképzésben - olyan tanárok, akik hobbiból, de profin kameráznak, videóznak. esküvőkön, rendezvényeken, iskolai ünnepségeken, stb., egyikük harminc körüli idős, a másik pedig az apja. amikor a csarnok tetejére kellett felmenni papírtartó mappákért nekem és X-nek, akkor - amíg én egy kukázó mosómedve módjára keresgéltem a mappákat a dobozok alján, addig - X inkább legyeskedett az ifjabbik tanár -, a továbbiakban F - körül, majd miután felvette az ismerősei közé Facebookon, napi szinten órákat beszéltek, természetesen nem sulis dolgokról. én erről a téli szünet előtt informálódtam, amikor a kávéautomatánál X megszólította F tanár urat (haha, így tök viccesen hangzik), hogy 'még mindig nem láttam azt a híres mosolyt!', amire a férfi válaszként annyit közölt, hogy a szalagavatós próbákon csak azután mosolygott, hogy mi már leléptünk, erre X elkezdett nevetni. (nem tudom, hogy mi a vicces benne, neki biztos az.) ezt követően mesélte el X, hogy azóta sokat beszélnek nagyon, hogy bejelölte.

visszajöttünk téli szünetről, X-nek alhasi problémái voltak az ünnepek alatt, amivel bent is feküdt két-három napot kórházban. közben végig F-fel beszélgetett a már előbb említett internetes portálon, esetleg telefonáltak, de mindezt csak akkor, amikor Y épp nem cserélte el a műszakot, hogy elmehessen látogatni. amint X visszatért az iskolába, az egyik lyukasóránk alatti várakozás során elkezdte mesélni, hogy F-fel arról beszéltek, hogy idén -, január közepe volt - ki mennyit szexelt***** már, hány partnerrel és hány menet volt fejenként, és hogy F már szexelt többször is idén! hát mondhatom, majd pont az fog érdekelni, hogy melyik tanárunk mennyiszer koitált az elmúlt két-három hétben.. ez már nem szimplán fura volt, hanem visszataszító.

következő hét elején kétségbeesetten mesélte X, hogy amikor arról beszéltek, hogy F meghúzta a hátát pakolás közben, és ajánlott neki valami krémet, amit be tud szerezni könnyen a gyógyszertárban, és a párjának, Y-nak is teljesen bevált, akkor F visszakérdezett, hogy amúgy mióta van barátod? nem is tudtam róla. - oh, hát másfél éve.. és úristen, 'lebukott' F-nél, hiszen igazából csak kicsúszott a száján Y neve.. ezt a részt nem kommentálnám.

közben egy viszonylag szomorú, de mindenképpen tragikus dolog történt. kiderült, hogy amíg X a hétvégét Y-nál töltötte, a fentebb említett E felakasztotta magát. természetes, hogy ha van valami köze élőben is az illetőhöz, akkor megrázza, de X elkezdett fullfeketében járni (, amit a nagyanyja halálakor pl. nem ejtett meg), külön fekete szalagot hordott a csuklóján, hogy testnevelés órán is látszódjon, hogy probléma van, majd néhány nap múlva kibukott belőle, hogy E még kereste telefonon fél nappal azelőtt, hogy öngyilkos lett volna, de nem vette fel, nehogy Y meghallja.. kicsit morbid.

időközben persze más fejlemények is voltak, egy évfolyamtársunk - ő legyen N, eredetileg L akart lenni, de L én vagyok, külön pedig itt nem szereplek, hiszen E/1-ben írom le az általam tapasztalt eseményeket -, aki rendvédelmi gimnáziumi részbe jár és kilencedikes korunk óta (láthatóan) bele van zúgva X-be, újra úgy érezte, hogy be kell vallania neki az érzelmeit, amire X kinevette, majd elhajtotta. megint. kicsit sajnálom a srácot, de igazából lehet, hogy nem érezne így iránta, ha kicsit jobban ismerné.

persze az Y-nal való konfliktusok is előkerültek. egy nagyobb lomtalanítás során megtalálták Y régi telefonját, amiben X megtalált néhány másfél-két évvel ezelőtti SMS-t Y exeitől, amikre az válaszolt.

mennyire felháborító, nyugtalanító, és amúgy is, hogy tudjon így a továbbiakban megbízni benne? jó, lehet, hogy egyszavas válaszokat küldött vissza vagy épp lekoptatta a lányokat, esetleg vissza sem írt, de ha még így is volt, biztos elolvasta azokat, és milyen dolog már?!

válaszként automatikusan azt mondtam, hogy szerintem Y sem örülne, ha találna olyan üzeneteket, amikben te más pasikkal kommuni- itt ráeszméltem, hogy igazából nem fogok tudni helyes tanácsot adni, hiszen ő az, aki összevissza írogat olyan pasiknak, akik az apjai lehetnének.. nem szeretem az ilyen kettős mércéket, poénból még elmegy, amikor hivatkozunk arra, hogy 'de én lány/idősebb/ilyenebb/olyanabb/etc. vagyok', de ezt nem hinném, hogy normális.

még ezeket csak Balázsnak meséltem el, esetleg Dávidnak, de elérkezett az, ami már tényleg olyan agyfaszt okozott, hogy fogtam magam, és elmondtam olyanoknak, akik talán élőben is tapasztalhatták ezeket. fogalmam sem volt, hogy hogy kellene kezelni az ilyen hülyeségeket, hiszen nem az én dolgom, de akkor meg miért nem tartja meg magának? egyébként sem hallgatott rám, amikor még figyelmeztettem, hogy ennek még meglesz a böjtje (, amiről viszont még nem bizonyosodtam meg).

van egy velem viszonylag jó kapcsolatban álló fotós ismerősöm, aki - egyrészt mostantól G-ként fog futni, másrészt - annak ellenére, hogy mostanában nem sokat beszéltünk, rám írt hirtelen annyit január végén, hogy 'úristen, ez az X megőrjít.', elolvastam, megpróbáltam lefuttatni a frissítéseket a fejemben, de a igazából csak a következők futottak hirtelen végig a fejemen, amiket természetesen meg is kérdeztem: ti ismeritek egymást? mi az, hogy megőrjít? az agyadra megy? de akkor mi ez a sok mosolygós hangulatjel? - mondanom sem kell, kiderült, hogy az elmúlt két-három hétben sokkal többet beszéltek, mint ezelőtt -, hiszen már mióta bejelölte X őt-, sőt néhány napja órákat beszélnek telefonon is! ezt persze nem tudtam elhinni, hiszen én utálok telefonálni, kényelmetlennek tartom (, valamint más kommunikációs csatornák használatával egyszerűbben lehet kivitelezni a beszélgetéseket szerintem) és miután kifejtettem a véleményem, megkérdeztem, hogy amúgy mégis miről tudtak ennyit beszélni telefonon?

'nem tudom, de nagyon egymásra vagyunk kattanva. fura nagyon.'

'de már olyat beszéltünk ,hogy teljesen felcsigáz. a csóktól kezdve a huncutkodásig. nem tudom, de az tuti, hogy sokkal perverzebb nálam.'

majd elmesélte, hogy a tavaszi szünetben X azt tervezi, hogy felmegy hozzá Pestre néhány napra, majd hozzátette, hogy 

'nekem abból tűnik furinak, hogy írta, hogy elmegy simán mással (itt meg kell jegyeznem, hogy a hím haverjaival) a srác bulizni (= sörözni) ect, akkor ő is eljöhet hozzám. de közben leírja, hogy várja megöleljem és csókolózzunk'

(igen, ezeket konkrétan a beszélgetésünkből másoltam be, kijavítva az elírásokat (pl. bezséltünk) és megtoldva a zárójeles megjegyzésekkel.)

ezeket már nem akartam elfelejteni, így elmeséltem egyik szülinapját ünneplő osztálytársnőmnek, majd egy közös utazás közben egy másik osztálytársamnak, M-nek, aki hetedikes korunkban szerelmes volt X-be. M reakciója erre csak annyi volt, hogy hát láttam, hogy hogy viselkedik az osztályban akár vele, akár egy másik sráccal -, ő pedig H lesz - az osztályból. simán beleül az ölükbe, taperolja őket, majd ezek után szinte szabályszerűen elmondja mindenféle szar alaknak ezt a két srácot valami nevetséges és gyerekes okból kifolyólag. 

tanév elején, amikor a nyári szünetről úgy jött vissza, hogy fogyott majdnem húsz kilót (szakított vele a barátnője, nem volt valami jó kapcsolata az apjával, azóta sem nagyon beszélnek), valamint elkezdett kicsit másképpen öltözködni, akkor suliban X végig szidta, lebuzizta napi szinten és minden nyálas emós köcsögnek elmondta, mert volt mersze panaszkodni a szakítás után még júniusban kétszer neki. legalábbis mi ezt láttuk. persze mindig több szokott lenni ennél az igazság, el is mesélte M, hogy szeptember-október környékén X napi szinten ráírt valami béna indokkal, majd elkezdte mesélni, hogy ő bizony otthon egy erősen áttetsző bugyiban flangál, és úristen, mi lenne, ha most meglátná valaki. M lekoptatta ilyenkor, vagy szimplán már nem írt vissza neki, akkor X 'bekeményített', és elkezdte mesélni az álmait. az álmait, amiben a sulihoz közeli kis Club 31 nevezetű pubban rendszeresen közösülést folytattak. az elején csak ennyit említett, aztán később belemerült a részletekbe is. M elmesélte ezeket a sztorikat X álmairól H-nak, akivel meg is beszélték, hogy attól, hogy Y-nal járnak, egy kisebb házibulin - akár alkohol fogyasztása nélkül is - simán meg tudná dugni X-et bármelyikük különösebb erőfeszítés nélkül is, ezt a véleményt pedig azóta is tartják.

csak egyet érteni tudok.

igazából, mint említettem, lehet, hogy volt már ezen sztorik előtt/alatt számomra ismeretlen A, B, C, esetleg még több szereplő is, de szerintem az általam látott eseményeket leírtam.

szóval, amint azt az elején is említettem, kíváncsi vagyok, hogy mi lesz ebből az egészből.

a lábjegyzet, avagy a nagyszerű csillagozott részek!!

* ugyebár hatosztályos gimnáziumban vagyok, gyakorlatilag 12 éves korom óta tartózkodom egy épületben és barátkozom 18-20 évesekkel is akár

** hardcore story, csak igazán bátor lényeknek ajánlott!

X járt még kilencedikes korunkban egy sráccal - legyen R, ami szintén kezdőbetű, csak nem keresztnévé - kemény három hétig (omg!), akivel a szakítás után bár, de voltunk együtt egy fesztiválon még az Y-nal való járás előtt másfél-két héttel.

R-rel nem sokkal előtte szakítottak, de nem történt közöttük semmi intim azalatt a három hét alatt, X mindig mondott valami indokot arra, hogy épp miért nincs ideje találkozni, miért nem engedik el R-hez, vagy épp az volt a kifogása, hogy a két család nem igazán kedveli egymást (tiszta Rómeó és Júlia..).

miután a fesztivál második estéjén a társaság - meghaladva saját határait - literével fogyasztotta az alkoholtartalmú italokat (avagy berúgtunk mind) a fiúkkal egy szobában aludtunk, de így is volt elég hely mindenkinek külön-külön az emeletes ágyakon (, bár X és R egy ágyban feküdtek úgy fél órán keresztül, aztán R felmászott az ágy tetejére).

amikor X és a harmadik velünk lévő lány elment a mosdóba másnap reggel nélkülem, azt mondtam, hogy befogom a fülem, amíg megosztják a részleteket a srácok.

igen, ezt mondtam, be is dugtam a fülem az ujjammal épp annyira, hogy úgy tűnjön mintha, és miután több 'liliegyribanc liliegyribanc liliegyribanc' áradatot végighallgattam nevetés kíséretében (így bizonyosodtak meg róla), szépen kihallgattam őket.

R akkor tizenhét volt, X tizenöt, és a fesztivál napján pont mondta, hogy megjött neki, ezért a medencébe nem fog velünk bejönni. ettől függetlenül simán bekergette volna a macit a málnásba, R hasonlóan, de amikor megpróbálta volna lecsúsztatni a kezét X bugyijában, elakadt. (X későn érő típus volt, kilencedik elején jött meg neki először (vagy lehet, hogy nyolcadik félévkor, ki tudja már), ettől függetlenül a szeméremszőrzete hagyott magának kívánnivalót. és R nem is tudta, hogy ráadásul X menstruációs vérében is tapicskolt..) ez szegény srácot eléggé erősen sokkolta, így, idézem 'kihúztam szépen a kezem, megsimogattam a hasát, hogy ne bőgje el magát, aztán inkább felmásztam'.

*** egy nyolcadikos tablókép alapján elkezdték a srácok Micimackónak becézni, a továbbiakban rajta is maradt.

**** választások lesznek! kell a reklám.

***** mármint ki mit ért ez alatt. a lányok rendszeresen megbeszélik az osztályban a különböző élményeket (, majd aki beszél, azt beállítják mindenféle ribancnak a későbbiekben a közös pisilések pletykatémái során), és miután a dugópajti kapcsán említett lány mesélte, hogy a barátja annyira szereti elérni, hogy orgazmusa legyen, hogy a közösülés mellett óriási hangsúlyt fektet az orális kielégítésre, így akár egy "menet" mindennel együtt eltarthat másfél óráig is, és hogy ő ennek mennyire örül.

erre kijelentette X, hogy szerinte a csaj pasija csak azért húzza eddig, mert a lányt könnyű volt beszerezni és megdugni, de igazából annyira visszataszítónak találhatja, hogy nem tud elmenni, esetleg a csaj csak hazudott erről az egészről, mert olyan nincs, hogy egy menet 16 percnél tovább tartson, ő stoppolta is!

Hét Dolog

Tipegő Zombitól kaptam a következő bejegyzésre ezt a meglepetést. többek közt azért furcsa, mert már láttam ezt a mémet Koptscheknél, Midnight÷Moon-nál és Marvnál is, egészen megtetszett, úgyhogy elkezdtem írni már két napja, de lusta voltam (szokás szerint :D). a játék szabályai a következők:

1. be kell linkelni azt az embert a blogodba, aki felkért a játékra - Tipegő Zombi elküldte, valamint Koptschek is írta a saját bejegyzésében, hogy kíváncsi lennék rá, de feljebb már linkeltem a többieket is, és nem hinném, hogy a fejemet venné bárki is a visszavonásáért.

2. meg kell osztani magunkról hét dolgot, akár különleges, akár hétköznapi - attól félek, hogy nem leszek vicces. a többieknek egészen jópofa dolgok voltak a bejegyzéseikben, de én béna vagyok. mondjuk élőben vannak egyesek, akik kinevetik az alap viselkedésemet, esetleg ahogy elkezdek ugrándozni járás közben, szóval nem szoktam hozzá a próbálkozáshoz.

3. hét bloggert meg kell nevezni, akinek továbbadjuk ezt az izét - én ilyen formalitásokra lusta vagyok, de tényleg.

4. majd értesíteni őket a blogjaikon, hogy ők is töltsék ki - mint mondtam, nem.

az ilyenekben annyira nem vagyok jó és mint fentebb is említettem, nehezen szedek össze hét dolgot, erősen kellett gondolkoznom rajtuk. mondjuk néhány könnyebben sikerült, de azért odatettem magam, hogy a mai napon sikerüljön befejeznem.

szóval, jöjjenek a pontok:

1. nem igazán volt ötletem kezdetnek, de láttam, hogy Tipegő Zombi is a konyhai tevékenységéről mesélt, úgyhogy ebből kiindulva;

egyszerűbb dolgokat tudok sütni/főzni, de azt a lehető legtöbb sérüléssel.

lehet, hogy nem ez a legpontosabb megfogalmazás, de azt elmondhatom, hogy minden harmadik alkalommal sikerül magamra fröcskölni az olajat, leönteni valamimet forró vízzel, belevágni a kezembe és ezeknek a társait is elkövetni.

2. gyűlölöm, ha valaki a vázlatfüzetemet elveszi/nézegeti, miközben én rajzolnék, meg amúgy is

elég sokan gondolják úgy, hogy nyugodtan piszkálhatják más cuccait, nekem valahogy annyira idegen, hogy egy másik ember tulajdonához nyúljak, szóval már ez is elég elrettentő, viszont az az érzés, amikor rajzolnék, azok pedig kiveszik előlem a saját vázlatfüzetemet (, amibe természetesen épp rajzolnék), akkor legszívesebben kitépném tőből az egész karjukat.

a másik kedvencem, amikor gyakorlok (például egyes testrészeket), és kérdezgetik folyamatosan, hogy miért ezeket rajzolom, miért megint a lábak, miért megint a fejek, amúgy meg kit is rajzolsz pontosan? nem lehet egyszerűen gyakorolni? akkor persze jön a nyalis 'de neked minek ennél jobban tökéletesíteni?' ami nekem nem tetszik eléggé, azt fogom márpedig.

nem véletlenül nem scannelek és publikálok mindent.

beauty helyett lehetne ide a perfection-t, vagy
szimplán a good enough-t beírni

3. szórakozásból a tumblr-ön lévő kérdéssorokat fordítgatom és spammelem az ismerőseimnek.

ugyebár van ilyen ask funkció tumblr-ön is, az emberek kiírnak kérdéssorokat, miszerint ha elküldöd a kérdés sorszámát üzenetben, a személy majd válaszol.

ezeket a kérdéseket lefordítgatom magyarra (már azokat, amik érdekelnek is), majd elküldözgetem Erik és Márkó ask.fm-ére, Balázsnak e-mailben, Daninak meg facebookon.

4. szeretem a rendszerezést, tervezést

a rendszer alatt azt értem, hogy helyes elrendezésben szeretem a dolgaimat, például a szekrényemben felakasztott ruhák is külön sorrend alapján vannak berakva szín és alak (póló, ujjatlan, hosszú ujjú, etc.) szerint, hasonlóan a zoknik és a fehérneműk is.

ha megyek valahová, mindig írok listát a cuccaimról -, nehogy valamit itthon hagyjak, ami kéne, bár már volt rá példa -, és a teendőimről is előtte.

5. ha valaki az általam teremtett rendbe belemászik, az csak én lehetek

az előző pontban említett szekrényrendemet ha felborítják (, amit néha poénból is simán megcsinálnak), akkor kirámolom a helytelenül berakott cuccokat, ledobálom a szobámban lévő garnitúrára, és addig ott is maradnak, amíg nem lesz kedvem helyrerakni őket.

6. rossz ember vagyok.

lehet, hogy inkább azt mondanám, hogy nem tartom magam különösebben jónak. egyszerűen nem éri meg, mondjuk nem hinném, hogy ezt a részét túlzottan ki kellene fejtenem. 

nem szeretek mások normái szerint viselkedni, sem kedves lenni olyanokkal, akik nem érdemlik meg, és ha úgy tartja kedvem, igazán nagy szemét tudok lenni. persze nem féreg módjára a háta mögött, én nyíltan vagyok másokkal köcsög, az arcába is belemondom, amit gondolok.

alapból is nyersen fogalmazok, másoknak simán tűnhetek egyszerűen bunkónak.

7. idiótaságnak tartom, amikor mások a menstruációjukra hivatkozva bunkók és hisztisek.

igen, én is ingerlékeny vagyok, sőt jó néhányszor voltam annyira rosszul, hogy olyan érzésem volt, hogy hánynom kell, úgy fáj a gyomrom, de nem tudtam felkelni, mert annyira húzódott a hasam a görcsöktől, és a vérnyomásom is leesett annyira, hogy ne nagyon sikerüljön kimászni az ágyból. ettől függetlenül fogtam magam, bementem iskolába, megcsináltam a dolgom és megkíméltem a többieket a hisztiktől, mert a panaszkodásukat nem különösebben volt kedvem hallgatni.

de az, amikor valaki már a PMS-időszakában -, mert hát neki olyan is van!!4!négy! - fogja és mindenkit leordít a fenébe, majd amikor ténylegesen menstruál, mindenen bőg, hisztizik és a többieket készíti ki, az már nem normális.

mint feljebb írtam, én sem fogom tovább adni, aki szeretné, írjon magáról és linkelje akár, szívesen elolvasom.

első buszozás Márkóval

múlthéten pénteken (január 17.) felmentem Pestre tribute fesztiválra, mert a hét elején Balázs megkérdezte, hogy lenne-e kedvem jönni, nekem meg volt. (igen nagyszerű érvelés eddig.) eléggé lusta voltam megírni ezt a bejegyzést, sokat halogattam, de most már erőt veszek magamon és megírom.

szóval, mint kiderült, félévzárás miatt pénteken rövidített óráink voltak, ami azt jelentette, hogy a tanórák fél óra hosszúak voltak, ami azt jelentette, hogy a hatodik órának 11:50-kor vége van. Márkóval megbeszéltük, hogy együtt megyünk fel Pestre, majd metróval át a Nyugatiba, de mégis jobb lett volna kettő helyett már délben a buszon ülni, így megkérdeztük osztályfőnökünket, hogy elenged-e minket az utolsó óráról, és mivel Martináék is el akartak kéredzkedni, így elengedett mindenkit, hiszen összesen maradtak volna talán öten (13 fős az osztályunk, ebből öten kéredzkedtünk el, valamint volt néhány hiányzónk is).

gyorsan hazajöttem, anyám felajánlotta, hogy kivisz a buszmegállóba, de amíg átöltöztem, végig nézett engem, nem mintha különösebben szégyellős lennék, de amikor bementem WC-zni, még lépett egyet az ajtó felé, én pedig erre bezártam az ajtót, akkor kitoporgott a szobámból (a mosdó a szobámból nyílik, gyakorlatilag így van egy fürdőszobám), aztán az autóban megkérdezte, hogy mikor érkezek meg, mondtam, hogy kettő körül fogok. kiszálltam a kocsiból, erre ő is, nem értettem hogy miért. említettem előtte, hogy Márkóval megyek, találkoztak is néhány éve az Egri Rockfeszten. azt mondta, hogy meg akarja nézni ezt a Márkót, hogy kicsoda és hogy egyáltalán létezik-e. (komolyan. mintha állandóan hazudnék. szerintem én hazudok a Földön a legrosszabbul. mindegy. odajött hozzánk, ahogy bemutatkozott Bettinek is (kiderült, hogy egy buszon megyünk, csak ő Erknél leszáll) és Márkónak újra (valamint megbizonyosodhatott arról, hogy tényleg létezik), olyan szorosan állt mellém, hogy kényelmetlenül éreztem magam, majd a következő tíz percben, amíg nem jött a busz, próbált beszédtémát találni (ezen témák közül az aranyat érőek azok voltak, amikor megkérdezte, hogy '(...) és nem mentek korizni?' 'miért anya, látsz nálam korit?' 'nem, de akkor is, mentek?', valamint az, ahogyan kiszámolta, hogy ha kettőkor odaérek Pestre és hétkor van kapunyitás, van két!! szabad óránk, de minek akarunk odaérni olyan korán? mondtam, hogy öt szabad óránk van, kettőkor érkezünk, mint már említettem, erre kijelentette, hogy de ő nem tudta, amikor pedig tájékoztattam arról, hogy pont az előbb mondta, hogy kettőre érünk oda, nem hitte el. Bettiék csak lestek) , közben pedig egyre közelebb jött hozzám, úgyhogy feljebb léptem a magasabb placcra. 

végre megjött a busz, felszálltunk rá, teljes megkönnyebbülés volt. Betti mellé leültem, mellettünk a másik oldalon ült Márkó. egészen sok ideig várt a másik hevesi buszmegállóban a busz, kaptam közben Ritától egy visszahívós SMS-t, rácsörögtem, és azt mondta, hogy csak jó utat akart kívánni. hát jó.

addig Márkó elszórakozott a buszon az ülés kartámlájának állítgatásával, majdnem tíz perc volt, mire sikerült neki, Betti elsőre megcsinálta. hát igen, aki ért hozzá. aztán Tarnamérán felszálltak a 'továbbképzésesek', akik erki felnőttek voltak, Betti ismerte őket és utálta is. Márkó pedig egy vénember mellé kényszerült. amikor átnéztem és ránéztem, hogy valami támogatást nyújtsak, majd a mimikámmal próbáltam ezt tükrözni (ld. kép) viszonylag perverz fejet vágva, a bácsi azt hitte, hogy őt nézem, és elég érdekes fintort vágott..

elérkeztünk Erkre, Betti és a bácsik leszálltak, Márkó pedig óriási sebességgel mellettem is termett. eddig még érintőlegesen sem volt egyikünk sem Erken, jól megnéztük a buszról. az út további részében pedig a fesztiválokról, a piálásról, a részegedésről beszéltünk, és az előttünk ülő néni elég randán nézett néha hátra. majd elérkezett a legmorbidabb pillanat a buszon. a néni eleresztette bélgázait, mi pedig majdnem megfulladtunk, és jó néhány 'baszki, te is érzed?' megszólalás kíséretében próbáltunk nem elpusztulni eme bioméregtől, a másik oldalon mellettünk ülő srác pedig szintén orrát befogva csak röhögött rajtunk.

megérkeztünk Pestre, a stadionoknál leszálltunk, szaladtunk a metróhoz. Márkó megvette a két vonaljegyet, majd mikor felszálltunk először a metróra futás után, megkérdezte, hogy 'na és nélkülem sikerült volna metrózni?', amire csak mosolyogtam. átszaladtunk a következőhöz, majd amikor felnéztem a megállókra, valami nem stimmelt. rossz irányba mentünk. lehet sikerült volna.

végül megérkeztünk a Nyugatiba, 'átadott' Balázsnak, majd elköszöntünk.

ismétlés február 14-én hasonló módon, majd márciusban!

van olyan, aki szokott a vízbe rakni valami 'ízesítőt'?

mármint.. sokszor van olyan, hogy nem igazán van kedvem inni, mert hát semmi íze nincs, olyankor pedig vagy szénsavasat szoktam venni (pl. a sulibüfében), vagy rakok bele citrom-/narancskarikát, vagy próbálom valahogy 'felturbózni', de már kifogytam ötletekből.

valakinek van valami javaslata?

lel no

eredetileg ugye szülinapomon kint koncerteztünk volna külföldön, először Mannheimban (Németország), valamint St. Pöltenben (Ausztria), de mivel már nem vagyok a zenekar tagja, így az én részemről ez a program meghiúsult.

nagyon kedves gesztus volt Balázstól és Dávidtól, hogy kitalálták, hogy mi lenne, ha születésnapi bulit szerveznének nekem, de köszönöm nem. lehet bunkóság elutasítani, lehet rosszul esik nekik, de ha ismernek, akkor tudják, hogy kellemetlen helyzetbe hoznának egy ilyen programmal. hogy miért is?

• nem szeretném, ha egy este 'csak rólam' szólna. lehet, hogy ez azért erős túlzás, de kényelmetlenné válna számomra az egész
• az ilyen szülinapi bulikat általános iskolás koromban sikerült meggyűlölni, mivel a többiek mindig rásegítettek arra, hogy semmi se jöjjön össze, az ilyen 'Happy Birthday'-éneklés meg tortaátadás lereagálása pedig sosem ment, a szintén középpontba való kényszerítettségem miatt
• enyhén van egy olyan érzésem, hogy sajnálatból akarják szervezni. nekem ilyenre nincs szükségem. 'jaj, lili nem mehet Németországba koncertezni, csináljunk vigasztalóbulit!' - köszi, de nem. igazából nem vagyok miatta szomorú.

eredetileg tervben volt egy kettős parti szervezése is, külön egy a kocka barátaimmal, meg egy a 'normálisabbakkal', tulajdonképp azért, mert az utóbbi csoport kockák viselkedésére való reakciója kiszámíthatatlan. és a fentebbi okokból nem akarok még mindig semmilyen szülinapi bulit, nemhogy kettőt..

az általam megemlített verzióban (amit természetesen a leghelyesebbnek tartok, hisz én alkottam) azt fejtettem ki, hogy mi lenne, ha több szülinapot szednénk össze, és akkor úgy nem lenne kellemetlen egy-egy embernek (érteném itt magamat főként). október-november tájékán, valamint december elején vannak születésnapok -, ami azt jelenti, hogy ha még áll a szilveszterezés is, akkor november elejére hozva össze lehetne jönni egy hétvégére, maximum eltoljuk a decemberiek megünneplését december végére -, névnapok után is lehetne akár nézni. és tradicionális buli helyett simán lehetne valami laza program. nem értem, hogy mi ezzel a probléma. ja de, az én ötletem.

kiraktak a zenekarokból. igazából számítottam rá, nem vagyok meglepve. sőt, még örülök is Szabinak.

majd lehet írok még egy bejegyzést erről, de lusta vagyok.

szeretem az őszi esőt

mhmm

sokszor amikor felébredek, egyből elfelejtem azt, hogy mit is álmodtam, mások megragadnak a fejemben és napokig képesek 'kísérteni', sikeresen bele tudok szerelmesedni (még ha csak ilyen plátói rajongás is) emberekbe, volt, hogy valakitől féltem, mert rossz történt vele és próbáltam nem a környezetében maradni, meg még sorolhatnám..

amit most álmodtam, az az első esetre egy jó példa. nem történt az álmomban igazából semmi különös, nem volt semmi szexuális jelenet (már volt olyan, hogy megerőszakoltak, de miután lefogtak szalagszakadás volt, és mikor 'felébredtem' álmomban, nem éreztem semmi furcsát, szóval..), de ma reggel így keltem:

miután álmomban egyetemistaként mindig kihagytam valamilyen órát szerdán több héten keresztül, elmentünk valamilyen fesztiválra, ami a hevesi régi buszmegálló előtti parkolóban kezdődött, és biztos valamilyen másik dimenzióban kötöttünk ki, mivel egy Fezen méretű placcon találtuk magunkat, ahol később egy epres ízesítésű Nestea zöld tea megvásárlása után elkezdtünk szaladni valaki elől, aztán keresni egy Elise-t (igen, egy championt a LoL-ból), aztán mikor valami nagyobb, régen gyárnak használt épületbe mentünk és valamilyen disco volt, akkor közben 'eljátszottuk', hogy valamilyen repülőgépen vagyunk, én valamiért a szárnyán kapaszkodtam kézzel-lábbal (, mint ahogy a lajhárok lógnak..), majd amikor mondtam, hogy szálljunk le, kértem inni. 

az álmomban az a személy, akinek a harmadik képen lévő szívecskék 'szólnak', többször is, hát, eléggé közel állt a személyes teremen belül -, hiszen már fél méteren belül zavarni szokott, hogyha az arcomba beszélnek, itt pedig két-három centiméter választotta el a mellkasunkat-, és valami megjegyzésére, amire morcos lettem, érdekesen reagált már. a végén pedig, amikor szomjas lettem, egy romantikus filmbéli rész következett (, amit lehet, hogy élőben kevésbé díjaznék, de álmomban nagyon-nagyon bejött!), amikor már tényleg az arcunkat is centik választották el, és kezdtem úgy érezni, hogy húzza az agyamat, vagy kínoz, mert igenis tulajdonítok irányában szexuális indíttatásokat belül, aztán pedig megcsókolt. utána fel is ébredtem ilyen 'wtf was that' fejjel, tágra nyílt szemekkel, majd amikor végiggondoltam és próbáltam még öt-tíz percet visszaaludni, lejátszódott a fenti képsorozat is. elég szerencsétlennek éreztem magam.

és mivel tudom, hogy ritkán, de szokta a szóban lévő személy olvasni a blogomat, így nem fogom megemlíteni személyét, nem akarok zavarba jönni. majd egyszer talán, ha valóra is válik az a része. :)

mondjuk

Balázs lejött hétvégére Hevesre, megbeszéltük, hogy elmegyünk Egerbe szombaton, előtte péntek délután Bencééknél aludt, mert Katával (Bence anyukája) jó barátok, viszont Bence teljesen támadásnak vette és úgy gondolhatta, hogy ezzel az orra alá akarja dörgölni azt, hogy rám mászik, vagy nem tudjuk, mert Balázs elmondása szerint onnantól, hogy átment oda, valamint Bence is megérkezett, ment a mocskolódás, a bunkó megjegyzések ('Vajon itt van már az a szarházi?',  'Féregszag van.', etc.), ajtócsapkodás, és igazából Balázsnak nem is köszönt, csak épp hallótávolságon belül szólogatott be.

igazából nem értem, hogy mi a baja. Balázs nem ártott neki, nem csinált semmit igazából, nem hajtott rám, és ha akart volna is lett volna annyi esze, hogy nem Bence előtt, mert tudta, hogy milyen hisztis tud lenni.

nem tudom mire vélni a kettős viselkedést, amit Bence folytat, nem is igazán akarom. úgy gondoltam, hogy mivel én elég tisztességesen elmagyaráztam, hogy miért szakítok vele, stb. így meg fogja érteni a dolgokat, elfogadja, majd ha elmúlik az ez által kiváltott csalódottság és fájdalom, a zenekarozással sem lesz baj, sem azzal, hogy néha egyszerre megyünk/jövünk, például iskolaidőben. és ezzel csak az a baj, hogy tudom, hogy én racionálisan gondolkodom, ő pedig inkább az érzelmeire hallgat, és így - még ha én tökéletesen el is tudok vonatkoztatni ezektől a dolgoktól - nem igazán fognak menni a dolgok. legalábbis eleinte biztos nehézkesen fog kibírni, még ha nekem nincs is problémám vele, mivel teljesen lezártam az egészet.

igazából azt akartam amikor már tényleg elegem volt belőle, hogy ő szakítson, így megmarad a büszkesége, én simán le tudom tojni, esetleg akkor már simán túllépni, mivel a végére jártak a dolgok. de nem bírtam, nem tudtam elviselni, nem tudtam kezelni, elegem lett teljesen, véget akartam vetni az egésznek, sok volt. túl sok. és tudom, hogy neki fájt, nehezebben teszi magát túl az egészen, kisebb-nagyobb bosszúhadjáratokat folytat a saját lelki békéje visszaállításának érdekében, és tudtam, hogy ez lesz, de mégis

csalódás volt, hogy nem képes megemészteni.

van egy kissé nyomasztó, de bűntudatnak még nem igazán nevezhető érzésem ettől, mivel nem kellene, de nem tudom nem megvetni ezt a fajta viselkedési modort, amit folytat.

Elfújta a Szél

legutóbb a Hair-t néztük meg anyukámékkal a Szegedi Szabadtéri Napokon évekkel ezelőtt, idén a címben látható könyv és film feldolgozását néztük meg.

igazából azért erőltettem ezt az utat, mivel a velem kapcsolatot tartó emberek (, akiket bátran nevezhetek barátaimnak) egy része ott él, és szerettem volna még egy találkozót összehozni, így pedig tökéletesen össze lehetett hozni. mivel az előző kirándulásunk alkalmával elfelejtettem elvinni az ajándékokat, amiket csináltam, így össze kellett szednem magam. végül sikerült mindent átadni.

azaz nem egészen mindent. Dádival volt egy fogadásunk még régebben július közepére vonatkozóan, terveim szerint pedig ott akartam venni a csokit (igen, én vesztettem), hogy ne essen olyan félreértés, mint az iskolai nőnapon, ahol Grétinek allergiája ellenére mogyorósat vettek az osztályban. végül kicsúsztunk az időből még úgy is, hogy hét helyett nyolcra értem vissza a szállásra. következőleg majd.. talán.. :D

jól éreztem magam a srácokkal nagyon. csak az volt a probléma, hogy gyorsan elment az idő. megint.

nem tudom. nyáron nem igazán éreztem magam egyedül, hiszen kis pókként a hálómon kívül nem nagyon mászkáltam, jó volt ez így. rohadtul messze vannak azok, akikkel tartom a kapcsolatot. természetesen meg kell hagyni, Tégével (bár ő megy továbbtanulni Budapestre) két-három, Grétivel négy-öt naponta beszélek talán, Márkóval két-háromszor sikerült egész nyáron, Bencééket inkább hagyjuk, a többiekre pedig vagy alig sikerült ráírni (avagy nem igazán írtak vissza/menniük kellett/később nem kerestek, én pedig úgy nem keresem senki társaságát). ezzel pedig lecsökkent a napi szintű kommunikációm tíz ember alá, ami bár számosságuk ellenében a minőségüket megemeli, hiszen nem tudom elviselni az értelmetlen emberek közelségét. az itthoniakkal (három) beszélek naponta, valamint Balcsimalcsival, Dádival, Tekivel, Dahával, meg ha másokkal játszunk, akkor ők is számításba jöhetnek plusz embereknek.

miután júliusban hazaértünk a szegedi utunkról Balázzsal, nem igazán éreztem, de most, amikor elköszöntem a fiúktól, rájöttem, hogy óriási szükségem van rájuk, mivel egyedül vagyok. amíg jártunk Bencével sem mentünk el sehova, még egy fagyizóba sem, de az időmet egy-két koncertezés, kirándulás és hasonlók szebbé tették. azt az adott hétvégét, napot, akármit. apró kis emlékek voltak, és ha még ki is kellett pihenni például a koncerteket, mindig tudtam, hogy jön majd egy újabb, viszont amikor nincs a közelben lehetőség új programra és rájövök, hogy megint el leszek szigetelve, eléggé kellemetlen érzés fog el.

nagyon örülnék annak, ha a következő tanév elrepülne eszméletlenül gyorsan, és mehetnék oda, ahol tudnék rendesen létezni.

jegyzetek a nyaralásról - 7+1 nap

kocka létemből adódóan nem szeretem, ha kirángatnak a komfortzónámból (távol a gép, vagy a net által talált barátaim körétől), valamint a nyáron általában fel szoktak torlódni az anyukámékkal folytatott veszekedések. sőt, néha hatványozódik a mennyiségük abból adódóan, hogy itthon vagyok. most viszont egy hétre mindezektől elvonva Horvátországba mentünk nyaralni. Zadarba. tavaly is ott voltunk.

az útnak fél hét körül láttunk neki, félóránként aludtam el, az első 100 oldalt az általam elvitt Hyperion című könyvből kín volt elolvasni. igazából Duré atya története nem is tetszett.

(spoiler: a Hyperion nagy vonalakban arról szól, hogy a XXVIII. századi emberiség sorsa hét zarándokon múlik, akik a Hyperion bolygón található istenségnek vélt lény, a Shrike és az ő területének, az Időkripták völgyének felkeresésére vállalkoznak, a csapat összefogása érdekében elmesélik a történeteiket, és közben kitör a háború a Számkivetettekkel a bolygóért, mivel az emberek által uralt Hegemónia nevű területen lévő kilenc labirintusbolygó közül úgy tűnik, hogy ez bír a legnagyobb jelentőséggel)

ebben a posztban a napok alatt írt 'naplóbejegyzéseimet' fogom begépelni.

1. NAP:

• indulás: 6:40 körül, érkezés: 15:20 körül
• ebéd: Delfin nevű étteremben ettünk, 70 Kuna (~2 800 Ft) volt az általam elfogyasztott 'polipsaláta', ami konzervből és salátalevelekből állt.
• goals: Hyperion 202. oldal
• apartman:

a füzetben persze tollal volt ábrázolva (valamint
megjegyezném, hogy az erkély tengerre néz és most veszem észre,
hogy a bejárati ajtót lehagytam, de nem érdekel már)

• fürdőzés délután: sok a hideg hullám, alvás helyett elaludtam a napon
• esti tervek: olvasás éjfélig, szerencsére tudok SMS-t küldeni. Kassad ezredes története alatt a Monetával folytatott szexjeleneteket voltak kedvesek a német szomszédok szinkronizálni a mellettünk lévő épület teraszán (igen, kint dugtak. igen, végighallgattam. nem, nem néztem :D)

2. NAP:

• kelés: nyolckor kizavartak az ágyból, reggeliztünk, majd zuhanyzás után megyünk a partra
• goals: Hyperionból még 150 oldalt legalább olvasni, 'barnulni'*, átírni hiraganára a Guren no Yumiyát teljesen, valamint valami mást romajiban beírni a füzetbe (a legutolsó nem teljesült a tervek közül)
• 13:34: kicsit 'zsömlébb' színem lett. csinálni akarunk fotókat a változásról a standolások alatt. Kassad történetéből még nem ébredtem fel. nemsoká megyünk az Óvárosba, ott fogunk ebédelni. halat akarok enni.
• eddig hárman tartanak életben; Balázs és Dávid az SMS-ekkel, Teki pedig a Hyperiont ajánlotta.
• óvárosi rész: szerintem kagylót viszek ajándékba. nincs internethozzáférés sehol sem, egyre inkább haza akarok menni.
• szerdáról átírva: remélem a plázában van netcafé. aggódom Dádiért, összevesztek L***-val, segíteni akarok neki, de innen..

3. NAP:

• kelés: 9:00, álmos vagyok, nem akarok szendvicset enni reggelire, az epres joghurtomat akarom.
• igazából nem is hiányzik Bence. mondta, hogy majd hívjam én, írjak SMS-t én, de nem értem, hogy miért nekem kéne a goodguynak lennem.
• ebéd: anyukám csinálja a kaját az apartmanban, elvileg fél háromra készen lesz. próbálom a zarándokok történeteit egy-egy szóval jellemezni. szerintem ma el is fogom kezdeni a Hyperion bukását**. Kassadnak szurkolok.
• 15:00: ebéd; anyukám rákot sütött, rántott cukkinival és salátával tálalta. jobb, mint az éttermi kaják, viszont sok tányért igényel. én mosogatok.
• Guren no Yumiya átírva hiraganára
• 20:55: rájöttem, hogy Bence mellett magányos voltam. még mindig nem keresett.

4. NAP:

• jegyzet szerdáról: Dádi segítségével informálódni arról, hogy Teki hány kötetet olvasott el a Hyperion sorozatból (done)
• 10:00: kilenc körül keltem, nemsoká megyünk le a partra, csak fürdök előtte. a hasam meg van pirulva, a bal térdem leégett, de tegnap addig kentem, amíg nem nézett ki emberien.
• 12:24: előbb eljöttem a partról. reggel eszembe jutott, hogy tavaly ment a hasam, akkor ugyanígy előbb voltam bent. amint lementünk a partra, mordult egyet a gyomrom. mocskos volt a víz, fekete olajos állagú szennyeződés úszott a felszínén. napozok még most, mert anyukám mondta, hogy az oldalamat kell napoztatni. ma az óvárosi részen ebédelünk.
• 12:49: hozzászoktam ahhoz, hogy délben és keveset eszek, aztán maximum gyümölcs formájában viszem be a tápanyagokat. itt rá vagyok kényszerítve a délután 3-5 közötti ebédre, nagyobb adagokkal. belém akarják erőszakolni a szénhidrátdús kajákat, valamint áttúrják hozzám 'kóstolónak' a kajájuk egyharmadát. erőltetnem kell a kettőkori indulást.
• nem terveztem pont ezt*** a füzetet naplónak használni. 
• jegyzet: Dádinak említeni, hogy a német-angol szótárban meglepődtem az angol 'ember' szón, teljesen kiment a fejemből, hogy van jelentése. rövidzárlatot kaptam egy pillanatra
• haza akarok menni.

5. NAP:

• jegyzet csütörtökről: goodguy Bencének 1 SMS (done)
• 12:53: ma korábban keltünk, napoztam egy órát, mielőtt vízbe mentünk. most várok a bojlerre, hogy tudjak menni fürödni. ma megint anyukám főz. elvileg megyünk a plázába a holnapi turnusváltás miatt. remélem lesz egy netcafé. már csak három éjszakát és a hazautat kell kibírni.
• 14:26: Change the World-öt is elkezdtem átírni hiraganába.
• meglepően jó érzés hallani azt, hogy 'jaj, már csak két nap', 'már csak kétszer mehetünk ki napozni'.. jóval gyorsabban telik az idő, mint tavaly.
• 21:38: voltunk a plázában, nincs sehol egy kibaszott netcafé sem! Bencével váltottam SMS-t, járni fog ő is nyelvtanfolyama, valamint elvileg zöld hályogja van. kissé fáradt vagyok, nehéz kerülgetni anyukámékat a boltban. nagyon remélem, hogy hétfőn korán kell elhagynunk a szállást (~10), mert akkor a közel 9 órás út is korán végződik.
• Dádi még nem írt vissza, remélem ez éjfélig korrigálódik.

6. NAP:

• 8:39: most keltettek, nem értem, hogy miért nem tudják egyetlenegyszer kivárni, amíg kialszom magam. jó, ők isznak napi két-három kávét, de én?
• egyébként fáj a torkom, nincs hangom és szarul vagyok
• 12:06: szokássá vált, hogy előbb eljövök
• 22:27: voltunk az óvárosi részen éjjel, vettem szuveníreket. három-négy méterenként voltak az utcán különböző mutatványosok, utcai zenészek, bohócok, árusok, breakesek, szobornak álcázott emberek, meg még sorolhatnám. kiderült, hogy hétfőn délelőtt 10-ig (!!) kell elhagyni a szállást, nagy a boldogság!
• készítettünk a parton strandolós képeket, ahogy Tekinek ígértem. kevesebb, mint 36 óra múlva indulunk!

7. NAP:

• 8:24: mág az utolsó napon sem hagynak aludni, amíg felkelek.
• küldtem Szabinak boldog névnapot! SMS-t, rég beszéltem vele.
• 14:48: kevesebb, mint húsz óra múlva indulunk! átvettem a Genki I-ből egy leckét, a másodiknál tartok
• 22:37: voltunk megint az óvárosi részen. kevesebb ember volt, mint tegnap. miután megvártuk anyukám második duplagombócos jaffa fagyiját (több fagyit evett, a héten, mint én életemben), lepacsizott velem egy idegen 'HIGH FIVE!'-ot ordítozva, aztán egy szórólapot is adtak nekem. hirtelen celeb lettem?

+1. NAP:

• 7:49: tízkor indulunk. Dádi megemlített Bencének egy általam leírt információt, majd az még fél egykor is írogatott nekem, utána görcsölt a hasam, bedugult az orrom, úgyhogy nagyon sokat aludtam. jó lesz így utazni.
• nem baj, legalább otthon leszek végre.

*nem tudok túlzottan barnulni, nagyon fehér a bőröm és vagy égek, vagy egy hét alatt sikerül zsömleszínűvé érnem.

**a Hyperion bukása a sorozat második kötete

***elkezdtem japánul tanulni, és a hiraganás füzetembe írtam ezeket a jegyzeteket

hmm

néhány hete felhívott apám, hogy hívjam fel a nagyanyámat, mert kórházba került.

igazából 2-3 havonta beszélünk, úgy gondoltam, hogy semmi komoly gondja nem, lehet, hiszen most szedték le a szürke hályogát, és biztos amiatt. valamint problémát jelentett volna - ha fel is akartam volna hívni - az, hogy egyiküknek sincs meg a száma, engem otthoniról hívnak fel, pillanatnyilag azt sem tudom, hogy hol laknak, apám mobilja nem elérhető, a feleségéé sem, én meg - mivel ő sem adta meg - nem adtam meg a számomat nekik.

tegnap viszont felhívott nagyanyám, hogy most jött haza a kórházból. azért volt bent, mert miután bevérzett a gyomra, összeesett, és szerencséje volt, hogy az aktuális (hát öm, hogy is mondjam) élettársa épp az ő lakásán volt Debrecenben, mert ha fél óra alatt nem került volna el a kórházba, akkor meghalt volna, mivel a kb. egy évvel ezelőtti pajzsmirigyműtéte (aminél persze nem mondták el nekem, hogy daganateltávolítás volt) után megmaradt áttétek okozták a problémát, amiket kiszedtek. három hétig bent tartották, most engedték haza.

szörnyű állapotban van lelkileg és egészségügyileg, csak az a baj az egésszel, hogy akármennyire is a rokonom, amióta átkerültem Hevesre (anyukám felőli nagymamámhoz és a húgához, valamint később ő is csatlakozott a tüdőátültetés előtti néhány hónapra, és az azutáni időszakra, valamint azóta is itt vagyunk), a válás során (mivel apám megcsalta anyukámat amíg Bécsben feküdt a kórházban) annyi hazugságot mondtak, annyira nem érdekelte őket, hogy létezem, hogy igazából annyi szenvedést okozott az a része a rokonságomnak, hogy egyáltalán nem érdekelnek.* sőt, még azon részről ő volt az, aki rendszeresen érdeklődött felőlem, küldött karácsonyra/szülinapora/etc. ajándékot, ünnepekre képeslapot és még sorolhatnám.

de ahogy mesélte nagyanyám ezeket, inkább megrémített az, hogy mennyire félt, mint az, hogy mi történt vele, és most azóta azon gondolkozom, hogy tényleg ennyire rossz ember lennék, hogy ennyire nem érdekel egy emberi élet sorsa? még akkor sem, ha a rokonom?

így nem csodálom azt, hogy miért vagyok általában antiszociális és bunkó, hiszen az emberek azon részét sem tudom szeretni, akiket 'kötelező' lenne, hiszen tettek valamit értem. nem tudom értékelni őket, képtelen vagyok arra, hogy bármilyen kapcsolatot létesítsek velük, és csak azok iránt érzek bármilyen függőségi hajlamot, akik képesek általában elutasítóak lenni velem szemben. lehet, hogy így akarok a földhöz ragadni. 

egyszerűen gyűlölöm ezt az egészet.

* igazából vannak kivételek, apám unokatestvérei, egyéb rokonai facebookon elég aktívak, ők felköszöntenek szülinapomon/névnapomon, plusz volt már rá példa, hogy eljöttek koncertre is (ahová pl. apám ígérete ellenére nem jött el, és feleslegesen vittem el a karácsonyi ajándékokat is, meg sorolhatnám..)

hihetetlenül lusta vagyok bejegyzést írni.

elbaszódott a vinyó a laptopban, amíg nem lesz újabb, maximum sztc-n tudok jelentkezni.

picsába.

tervek

most az f betűs dolgok jönnek a listámon. a jövőhetet a fizikának, a filmezésnek és a fnémetnek fogom szentelni. már letöltöttem a Star Wars I-et, az Intouchables-t és a Love and Other Drugs-t (az utolsót csakis magamnak.. és csak azért, mert a főszereplő pasi nagyon *khm* jól színészkedik. a többit Bencével nézzük meg). fizikából meg még van asszem 4-5 feladat házinak a március végei versenyre, németből meg szintén megyek szombaton.

óh meg meg kéne tanulni három számot, mert szombaton kell őket összerakni, mivel az az utolsó időpont próbálni, utána meg koncert lesz! szerencse, hogy ebből egyet már játszottunk a régi felállásban, a másikat nyáron próbáltuk összerakni, aztán valahogy nem lett belőle egyszer sem semmi, a harmadik pedig nem nagy ügy. asszem.

szeretlek február.

that's me

Eredeti gondolkodásmódú, és mindent megtesz elképzelései megvalósításáért. Könnyen felfedezi a külvilágban az összefüggéseket, mintázatokat, és messzemenő magyarázatokkal áll elő. Ha elhatározza, a munkáját alaposan megszervezi és végrehajtja. Kételkedő és független. Magasak az elvárásai, mind másokkal, mind saját magával szemben.

Az INTJ elsődlegesen befelé fókuszálva éli az életét, ahova az információt megérzések, ráérzések formájában fogadja be. Másodlagosan kifelé fordul a külvilág felé, ahol racionálisan és logikusan gondolkodva kezeli a dolgokat.

1. „Gondolkodom, tehát vagyok”. Egy ember fejlett logikai és analizáló képességekkel. Tudja, hogy kell leásni a dolgok mélyére, hogy feltárja azok belső struktúráját.

2. Az aszkéta; Extrém módon kompromisszumképtelen, gyakran szúrós szemmel tekint körül a filozófus homloka alól. Megkeményíti magát, edz a hideg, az éhezés, a veszteségek és mások rosszallása ellen. A parancsokat nem tolerálja.

3. Önfeláldozása az igazság védelmében különösen észveszejtő, ha valaki tudja, hogy minden olyan dolog, ami a csendet és az életének ritmusát megzavarja, rendkívüli módon irritálja. Nagyon sokat törődik azzal, hogy egészséges életet éljen.

4. Boldog életvitelű, aki jól bebiztosítja magát. Nagyon titoktartó, nem szereti a váratlan vendégeket. A feddésre nagyon élesen reagál, de néha az ingerültségét mesterséges mosoly mögé rejti.

5. Az Elemző az egyik legrendszerezettebb, legszervezettebb személyiségtípus, aki mindig befejezi az elkezdett munkát. Nem szeret párhuzamosan több munkával foglalkozni, de ha muszáj, akkor egy jól meghatározott ütemterv szerint halad. Minden más tevékenységet félretesz, társasági eseményekre való meghívásokat visszautasít addig, amíg elvégzi a rá szabott feladatot.

6. Igazságszeretet. Ambíciói nem személyére vonatkoznak, de mivel fejlett az igazságérzete, nehezen viseli, ha előléptetéskor mellőzve van. Nehezen alkalmazkodik egy olyan főnökhöz, aki erőszakosan viszi véghez az elképzeléseit. Makacs, rámenős és nehezen befolyásolható.