gyöngyszem

the fault is not always in our stars

megnéztem ma este The Fault in our Stars című filmet, ami végül is nem lenne rossz, de leginkább a túlidealizált szerelmi világ az, amivel elégedetlen vagyok, mint az összes romantikus film esetében. szóval maga az elgondolás jó, a színészek is, a kivitelezés so-so (a műláb-probléma kicsit zavar, hiszen a srác lábát térd felett amputálták és az elvileg teljesen merev művégtagot simán behajlította, stb.)..

amíg minden erre hajlamos egyén (nem csak a lányok, nehogy azt higgyük, kérlek) reménykedik az ilyen nagy filmes szerelmekben, addig egyre sekélyesebben fogják szeretni a másikat, hiszen, valljuk be, mindannyian türelmetlenek vagyunk, a filmekben pedig a teljes szerelmi folyamatokat röviden zanzásítva láthatjuk, így amint nem kapják meg a várt hatást, a másiktól, már keresik az újabb prédájukat, majd panaszkodnak arról, hogy őket nem szereti senki.

vegyük csak a mai példámat, kisebb-nagyobb szerencsétlenkedéseim sorozata* után a buszon meghallottam egy beszélgetést (igazából a beszélgetés volt olyan kedves és nem hagyott békén, pedig olvasni szerettem volna) néhány nálam két-három évvel fiatalabb, ergo olyan 14, legfeljebb 15 éves lány beszélgetését, miszerint az egyik (akinek kiderítettem a nevét, így vezetékneve kezdőbetűjével jelölöm), B, elkezdte mesélni, hogy (nahát a srácok nevét nem sikerült megjegyeznem, haladjunk ABC sorrendben) "Ádám" ráírt valamelyik nap, ő pedig elkezdte neki mesélni, hogy mi történt a nyáron. ilyesmik voltak, hogy hát lányok, ugye tudjátok, hogy elkezdtünk járni "Botonddal"**, de sok volt a vita közöttünk (biztos nagyon komoly viták 14 évesen), így szakítottam vele.. (jajj, itt a többi lány elkezdte sajnálni, nos, nem kellett nekik) de aztán elég jóban lettünk "Csongorral", elkezdtünk járni, de rájöttem, hogy nekem mégis Botond kell, úgyhogy szakítottam vele, és visszamentem hozzá (itt természetesen elkezdtek egyetértően bólogatni az okos kis zsoldosok). viszont amint Botond rájött, hogy én ilyen gyorsan összejöttem Csongorral, szakított velem. ugye teljesen el voltam veszve, aztán a Panzióban (Heves egyetlen diszkója, ahova a kis picsák azért járnak, hogy menők legyenek és néha azért, hogy kipótolhassák az újabb doboz cigijüket, a WC-ben igen olcsón sok mindent szívesen megtesznek) összejöttem "Donáttal" és smároltunk! de hát ugye nem akartam tőle többet, úgyhogy nem tartottam vele a kapcsolatot, még Facebook-on sem jelöltem be (wow! még ott se! igazi szent!), viszont a múltkor "Elemérrel" egész jó volt smárolni a múltkori panziós bulin.. (istenem, de szar lehet.. mármint, ha ilyen ribanc az illető) erre halljátok, megszólalt Ádám, hogy ne meséljek már ilyeneket, tökre zavarja, hiszen bejövök neki! hát nem édes?

undorítóak ezek a lányok

*ma volt a református templomi évnyitó, osztályonként kellett két ember és Matildon kívül mindenki kihúzta magát a felelősség alól, úgyhogy már amikor szólt, összekészítettem a ruhámat a másnap hajnali, 9:30-kori indulásra, annyira nem érdekelt a többiek mártírkodása.. aztán persze reggel még kómásan azt hittem, hogy a sulihoz kell menni, ott vesz fel mindenkit a suli busza, de meglepően senki nem volt sehol 9:24-kor, úgyhogy nehezen, de rávettem a telefonomat arra, hogy találjon nekem megfelelő internetet, felnéztem az osztályunk Facebook-os csoportjába, és kiderült, hogy a buszmegből indul (szerencsére nem kint az újtelepi official buszmegállóból, hanem a centrumiból), azt hittem, szívrohamot kapok. 

megmarkoltam a szoknyámat és feljebb rántottam lábaimnak több szabadságot adva, majd elkezdtem rohanni, felavatva az új magassarkúmat. ez egy igazán rossz ötlet volt, tekintve, hogy az alapból a sulitól tíz percnyire lévő buszmegállóba a buszunk csak háromnegyed körül érkezett, viszont a sprintelésemnek hála az achilles-inam felett húzódó bőr jelentős felületét sikerült lenyúzatnom, lyukat szakítva a harisnyámon és vörösre festve a cipőm belsejét. nem baj, sikerült odaérnem, bár utána már csak bicegve sikerült lépkednem. worth.

** köszi a nevekben a segítséget Balázs!

legújabb perverzióm

Én (legelső próbálkozás)

Balázs

Rita

Erik

Dani

Dádi

még hétfői megjegyzés

03.14-re, a π világnapjára lehetett a normál matekosoknak készíteni ötösért valami szóvicces plakátot A4-es méretben. lett πngvin, πpacs, πkachu, a kilencedikesek tűzték fel a képeket az első emeleten lévő aulában, az aznapi lyukas órámban pedig lementem az egyik matektanárnak nyomtattatni "A π arcai" címmel egy papírt a kiállítás közepére.

amint ki lettek rakva, osztálytársaimmal néztük őket, aztán így észrevettük, hogy van egy elég bénán kivitelezett, összecsapott "π-izza", alatta V= Pi x (z x z) x A..* hát ezt nem is kommentálnám.

egyik csaj nézte-nézte a képeket, és amint erre tévedt a szeme, megszólalt, hogy "mégis ki volt akkora idióta, hogy ezt így csinálja meg?" erre drága Vivienünk (hallhattatok már róla korábban) megszólalt, hogy "most csak azért nem kell leidiótázni a másikat, mert neked nem jutott volna a pizza eszedbe..? pff.. amúgy én csináltam."

okos vagy Vivike, de sajnos ez még egy kekszet sem ért. :(

*itt megjegyzem, hogy a π helyetti P óriásira sikerült, és látszik, hogy az i-t később írták oda. plusz nem volt pizza a rajzon, csak a felirat ezzel az egyenlettel, szóval ábraként nem funkcionálhatott ahhoz, hogy egy sima ember (= nem rendelkezik olyan képességekkel, hogy egyből a térfogatszámításra asszociáljon, nem hogy a henger térfogatát kisujjból kirázza) magától rájöjjön, hogy a sugár itt r helyett z lenne, valamint az A a magasságaként funkcionálna.

lovegame

igazából rövidre akartam fogni ezt a bejegyzést. amikor az egyharmadánál tartottam, feleszméltem, hogy ez nem lesz valami rövid terjedelmű kis szösszenet, amire a jövőben alapozni akarok, hiszen az eredeti célom az lett volna, hogy a további, számomra ténylegesen fontos/érdekes bejegyzés témáknál elég legyen ide visszautalni majd a jövőben, ne kelljen mindig külön megjegyzéseket írni.

neveket viszont nem akartam írni, ehhez jött a játék, amit kitaláltam (inkább azon barátaim számára, akiknek ezeket már meséltem) akkor, amikor kb. a bejegyzés felével voltam készen. kezdjük is az elején.

mostanában egészen divat lett a korosztályunkban az, hogy egy csomóan harmincasokkal randizgatnak. vagyis lehet, hogy igazából csak most vannak abban a korban a lányok, hogy a kapuzárási pánikot észlelő hímek épp könnyen be tudják cserkészni őket..

egészen sok ilyen példát lehet látni, amióta a 'tényleges' gimis kort* elértük (mondjuk ilyen 14-6 évesen), már az osztálytársaim is elkezdtek találkozgatni olyan korú srácokkal, sőt, mondhatni férfiakkal (, akik tökéletesen ki tudták használni a tapasztalatlan és a világra nyitott kislányok naivitását), akikről igazából a biológiai adottságaikon és szükségleteiken kívül semmit nem tudtak, mert ha megkérdeztem, hogy mégis mi a kedvenc színe, állata, vagy akármi más banális kérdést tettem fel, a választ sosem kaptam meg. voltak, akik mindezek ellenére őszinték maradtak legalább magukkal és megmondták, hogy ez a srác csak a 'dugópajtijuk', nem is igazán akarják megismerni (tizenöt éves volt ez a lány történetesen akkor). mások egy autóban dugatták meg magukat (ők még tizennégy évesek voltak), majd két-három hétig minden második szünetben -, amikor nem épp cigizni mentek le - azt hangoztatták, hogy remélik, hogy meg fog jönni, mert ha nem, akkor baj van.

ezekről a sztorikról tudnék mesélni még többet is, akkoriban meg napi szinten tudtam volna ennyit, de most nézzünk egy konkrétabb példát. egyik (szintén osztálytárs) lány -, akit a továbbiakban nevezzünk X-nek, már csak a kromoszómáira is utalva - házában egy olyan harminc éves férfi -, továbbiakban Y - dolgozott a szekrényeken, aki tűzoltó volt főállásban, kisebb-nagyobb asztalosmunkákat vállalt el, és akármennyire is normálisan hangzott eddig, de ő volt az, akit X anyja össze akart hozni a lányával. X-nek nem igazán tetszett az elején, de egyre többet mesélt arról, hogy úristen, Y hogy megcsikizett!, aztán azt mondta Y, hogy tiszta menő, hogyha egy lány szereti a sört, még ha gyümölcsös is! (haha, szerintem nem épp), júj, Y még ezt meg azt is csinálja majd még nálunk!, és még sorolhatnám ezeket.

egy egészen ártatlan kislány ártatlan és naiv rajongása mutatkozott meg egy idősebb, érettebb férfi iránt, ami teljesen rendben is lehetne.

nem volt több szerintem, mint két-három hét, össze is jöttek, X betöltötte a 16-ot július elején, és ezután kevesebb, mint egy hónapon belül le is feküdtek. ez így most visszatekintve nem tűnik nagy dolognak, meg semmi, sőt akkor sem volt az. úgy tűnt, mindkét fél részéről kellemes kapcsolatnak ígérkezett, de nem lehet mindig minden felhőtlen.

időről időre voltak furcsa veszekedések közöttük, legtöbbször X kiakadt valami apróságon, Y pedig elintézte annyival, hogy nem érti, hogy miért probléma ez az egész X számára.

az ilyen viták ellenére X állandóan bizonygatta, hogy ő bizony mennyire, de mennyire szerelmes Y-ba, és hogy mivel Y mára már 32 éves is elmúlt, így már erősen kell gondolkozni az összeköltözésen, hisz' nyáron tölti X a tizennyolcat, egyből oda is akar költözni hozzá, érettségi után gyorsan összeházasodnak, aztán jöhetnek is a gyerekek, ő úgyis megtanulta már, hogy Y mit, hogyan fűszerezve, mennyire átsütve, etc. szeret, mikor mit csinál, teljesen meg is szokta ezt az életstílust, otthon lenne, vigyázna a gyerekekre, mint régebben csinálták még az igazi nők.

aha. komolyan, mi a faszomat akarsz te most csinálni? eddig nem azt akartad, hogy elmész legalább egy OKJ-s képzésre szülésznek, kisdedápolónak vagy jobb esetben összehozol egy főiskolát? eddig nem Egerben akartál tanulni valamit, öcséddel lenni, gondoskodni róla, amíg nem lesz nagyobb, úgy élni, mint egy veled egykorú másik fiatal? nem akarsz úgy viselkedni, mint aki nem a XX. század elején tervezte az egyedszám növelését, hogy az elkövetkezendő viharos évekre legyen utánpótlása az országnak? hát normális vagy te?

egyébként is, manapság biztos meg lehet élni egy ember fizetéséből, akit negyven éves korára nyugdíjaznak, és az asztalosmunkáit is akkor végzi, amikor épp akad rá vevő.. más családoknál két, ennél sokkal biztosabb munkát végző ember nehezen tartja el az egy gyerekét, te meg már a harmadik nevén gondolkozol? tizenhét évesen szerinted ez így rendben van?

hát jó, X úgy gondolja, hogy igazán nagy a szerelem, ezeket a terveket már a múlt nyáron hallottam tőle, amikor a tizenhetet töltötte, aztán egyik barátom -, akit nevezhetünk D-nek nevének kezdőbetűje miatt (magára fog ismerni! :D), valamint amiatt is logikus lenne, mert nem tudom, hogy van-e/volt-e A, B és C - néha megemlítette, hogy X mennyire cuki, megint beszélgettek, kedves, omg. gondoltam, ez is naiv rajongás, hiszen X egy szép lány, még ha voltak is furcsaságai** (mondjuk ez inkább igénytelenség, mint furcsaság), de szerethető még ezekkel is.

aztán elmentünk nyáron fagyizni.

igen-igen, jól van, unalmas a nyár, jaj ez a D milyen cuki!, Y-nal voltam, elmentünk kirándulni, de a strandolásra nem tudtam rávenni, ja, D is ezt mondta rá, aha, teljesen jó volt az első évfordulónk, jól szórakoztunk, fú hallod, D tényleg olyan, mint egy maci***! fú, ha eljönne ide, akkor beraknám az ágyam alá plüssmacinak! sőt, nem is, majd magam mellé, haha! - aha. hát ez már kicsit érdekes kommentár volt, amikor D-nek elmeséltem, akkor nem igazán volt egy kisebb -, de általam azért nagyobbnak várt - meglepődésen kívül más reakciója.

D mellett X mesélt még egy másik férfiról - ABC-sorrendben haladva a továbbiakban E -, aki villanyszerelőként dolgozott, ismeri Y-t, és X-éknél szerelt be valami elektronikai alkalmatosságot. X szerint jó kiállású, harmincöt éves férfi volt, sokat beszélgettek, sőt telefonon is hívogatták egymást, hosszabb-rövidebb, húsz perc és másfél óra közötti terjedelmű beszélgetésekre, meg minden. ja, de kicsit mégis furcsa volt, hiszen E egy csomószor megjegyezte, hogy ő hercegnőként bánna X-szel, hiszen megérdemli, meg elkényeztetné, de nem csak anyagilag (hohoho). - jó, én az ilyenekre általában furán nézek, lehet, hogy szimplán maradi vagyok, vagy nem tudom.. - ja és amúgy is, E beteg volt akkor néhány napja, X aggódott miatta, hiszen E azt mondta, hogy erős immunrendszere van, és tényleg komoly dolog lehet, ha valami földhöz tudja vágni így, ó, szegény E. jó, oké, hogy jóban vagytok, de mit érdekel? - lehet, hogy csak én vagyok ilyen szívtelen dög, de komolyan így gondoltam. legalábbis tényleg nem érdekelt.

néhány nap múlva a Facebook nevű nagyszerű oldalon beszéltem X-szel, mesélte, hogy egyik délután majdnem késő estig ott volt E-nél, megnézte, hogy hogy van. lehet, hogy megint én vagyok a hülye, de nekem fura, hogy így simán átmegy más pasikhoz, de nem az én dolgom beleszólni, nem vagyok sem az anyja, sem az apja, sem a pasija, nem tartozik nekem elszámolással.

elkezdődött a tanév, néha-néha esett egy-két szó E-ről vagy D-ről, de általában próbált Y-ról áradozni. decemberben a mi osztályunk szervezte a szalagavatót a végzősöknek (iskolai hagyomány), és ott mászkáltunk a sportcsarnokban, amit kivételesen megnyitottak****, pakoltuk a székeket, mi vezettük le a műsort, olvastuk a névsorokat, őriztük a cuccokat, meg hasonlók. vannak nálunk - bár a szakképzésben - olyan tanárok, akik hobbiból, de profin kameráznak, videóznak. esküvőkön, rendezvényeken, iskolai ünnepségeken, stb., egyikük harminc körüli idős, a másik pedig az apja. amikor a csarnok tetejére kellett felmenni papírtartó mappákért nekem és X-nek, akkor - amíg én egy kukázó mosómedve módjára keresgéltem a mappákat a dobozok alján, addig - X inkább legyeskedett az ifjabbik tanár -, a továbbiakban F - körül, majd miután felvette az ismerősei közé Facebookon, napi szinten órákat beszéltek, természetesen nem sulis dolgokról. én erről a téli szünet előtt informálódtam, amikor a kávéautomatánál X megszólította F tanár urat (haha, így tök viccesen hangzik), hogy 'még mindig nem láttam azt a híres mosolyt!', amire a férfi válaszként annyit közölt, hogy a szalagavatós próbákon csak azután mosolygott, hogy mi már leléptünk, erre X elkezdett nevetni. (nem tudom, hogy mi a vicces benne, neki biztos az.) ezt követően mesélte el X, hogy azóta sokat beszélnek nagyon, hogy bejelölte.

visszajöttünk téli szünetről, X-nek alhasi problémái voltak az ünnepek alatt, amivel bent is feküdt két-három napot kórházban. közben végig F-fel beszélgetett a már előbb említett internetes portálon, esetleg telefonáltak, de mindezt csak akkor, amikor Y épp nem cserélte el a műszakot, hogy elmehessen látogatni. amint X visszatért az iskolába, az egyik lyukasóránk alatti várakozás során elkezdte mesélni, hogy F-fel arról beszéltek, hogy idén -, január közepe volt - ki mennyit szexelt***** már, hány partnerrel és hány menet volt fejenként, és hogy F már szexelt többször is idén! hát mondhatom, majd pont az fog érdekelni, hogy melyik tanárunk mennyiszer koitált az elmúlt két-három hétben.. ez már nem szimplán fura volt, hanem visszataszító.

következő hét elején kétségbeesetten mesélte X, hogy amikor arról beszéltek, hogy F meghúzta a hátát pakolás közben, és ajánlott neki valami krémet, amit be tud szerezni könnyen a gyógyszertárban, és a párjának, Y-nak is teljesen bevált, akkor F visszakérdezett, hogy amúgy mióta van barátod? nem is tudtam róla. - oh, hát másfél éve.. és úristen, 'lebukott' F-nél, hiszen igazából csak kicsúszott a száján Y neve.. ezt a részt nem kommentálnám.

közben egy viszonylag szomorú, de mindenképpen tragikus dolog történt. kiderült, hogy amíg X a hétvégét Y-nál töltötte, a fentebb említett E felakasztotta magát. természetes, hogy ha van valami köze élőben is az illetőhöz, akkor megrázza, de X elkezdett fullfeketében járni (, amit a nagyanyja halálakor pl. nem ejtett meg), külön fekete szalagot hordott a csuklóján, hogy testnevelés órán is látszódjon, hogy probléma van, majd néhány nap múlva kibukott belőle, hogy E még kereste telefonon fél nappal azelőtt, hogy öngyilkos lett volna, de nem vette fel, nehogy Y meghallja.. kicsit morbid.

időközben persze más fejlemények is voltak, egy évfolyamtársunk - ő legyen N, eredetileg L akart lenni, de L én vagyok, külön pedig itt nem szereplek, hiszen E/1-ben írom le az általam tapasztalt eseményeket -, aki rendvédelmi gimnáziumi részbe jár és kilencedikes korunk óta (láthatóan) bele van zúgva X-be, újra úgy érezte, hogy be kell vallania neki az érzelmeit, amire X kinevette, majd elhajtotta. megint. kicsit sajnálom a srácot, de igazából lehet, hogy nem érezne így iránta, ha kicsit jobban ismerné.

persze az Y-nal való konfliktusok is előkerültek. egy nagyobb lomtalanítás során megtalálták Y régi telefonját, amiben X megtalált néhány másfél-két évvel ezelőtti SMS-t Y exeitől, amikre az válaszolt.

mennyire felháborító, nyugtalanító, és amúgy is, hogy tudjon így a továbbiakban megbízni benne? jó, lehet, hogy egyszavas válaszokat küldött vissza vagy épp lekoptatta a lányokat, esetleg vissza sem írt, de ha még így is volt, biztos elolvasta azokat, és milyen dolog már?!

válaszként automatikusan azt mondtam, hogy szerintem Y sem örülne, ha találna olyan üzeneteket, amikben te más pasikkal kommuni- itt ráeszméltem, hogy igazából nem fogok tudni helyes tanácsot adni, hiszen ő az, aki összevissza írogat olyan pasiknak, akik az apjai lehetnének.. nem szeretem az ilyen kettős mércéket, poénból még elmegy, amikor hivatkozunk arra, hogy 'de én lány/idősebb/ilyenebb/olyanabb/etc. vagyok', de ezt nem hinném, hogy normális.

még ezeket csak Balázsnak meséltem el, esetleg Dávidnak, de elérkezett az, ami már tényleg olyan agyfaszt okozott, hogy fogtam magam, és elmondtam olyanoknak, akik talán élőben is tapasztalhatták ezeket. fogalmam sem volt, hogy hogy kellene kezelni az ilyen hülyeségeket, hiszen nem az én dolgom, de akkor meg miért nem tartja meg magának? egyébként sem hallgatott rám, amikor még figyelmeztettem, hogy ennek még meglesz a böjtje (, amiről viszont még nem bizonyosodtam meg).

van egy velem viszonylag jó kapcsolatban álló fotós ismerősöm, aki - egyrészt mostantól G-ként fog futni, másrészt - annak ellenére, hogy mostanában nem sokat beszéltünk, rám írt hirtelen annyit január végén, hogy 'úristen, ez az X megőrjít.', elolvastam, megpróbáltam lefuttatni a frissítéseket a fejemben, de a igazából csak a következők futottak hirtelen végig a fejemen, amiket természetesen meg is kérdeztem: ti ismeritek egymást? mi az, hogy megőrjít? az agyadra megy? de akkor mi ez a sok mosolygós hangulatjel? - mondanom sem kell, kiderült, hogy az elmúlt két-három hétben sokkal többet beszéltek, mint ezelőtt -, hiszen már mióta bejelölte X őt-, sőt néhány napja órákat beszélnek telefonon is! ezt persze nem tudtam elhinni, hiszen én utálok telefonálni, kényelmetlennek tartom (, valamint más kommunikációs csatornák használatával egyszerűbben lehet kivitelezni a beszélgetéseket szerintem) és miután kifejtettem a véleményem, megkérdeztem, hogy amúgy mégis miről tudtak ennyit beszélni telefonon?

'nem tudom, de nagyon egymásra vagyunk kattanva. fura nagyon.'

'de már olyat beszéltünk ,hogy teljesen felcsigáz. a csóktól kezdve a huncutkodásig. nem tudom, de az tuti, hogy sokkal perverzebb nálam.'

majd elmesélte, hogy a tavaszi szünetben X azt tervezi, hogy felmegy hozzá Pestre néhány napra, majd hozzátette, hogy 

'nekem abból tűnik furinak, hogy írta, hogy elmegy simán mással (itt meg kell jegyeznem, hogy a hím haverjaival) a srác bulizni (= sörözni) ect, akkor ő is eljöhet hozzám. de közben leírja, hogy várja megöleljem és csókolózzunk'

(igen, ezeket konkrétan a beszélgetésünkből másoltam be, kijavítva az elírásokat (pl. bezséltünk) és megtoldva a zárójeles megjegyzésekkel.)

ezeket már nem akartam elfelejteni, így elmeséltem egyik szülinapját ünneplő osztálytársnőmnek, majd egy közös utazás közben egy másik osztálytársamnak, M-nek, aki hetedikes korunkban szerelmes volt X-be. M reakciója erre csak annyi volt, hogy hát láttam, hogy hogy viselkedik az osztályban akár vele, akár egy másik sráccal -, ő pedig H lesz - az osztályból. simán beleül az ölükbe, taperolja őket, majd ezek után szinte szabályszerűen elmondja mindenféle szar alaknak ezt a két srácot valami nevetséges és gyerekes okból kifolyólag. 

tanév elején, amikor a nyári szünetről úgy jött vissza, hogy fogyott majdnem húsz kilót (szakított vele a barátnője, nem volt valami jó kapcsolata az apjával, azóta sem nagyon beszélnek), valamint elkezdett kicsit másképpen öltözködni, akkor suliban X végig szidta, lebuzizta napi szinten és minden nyálas emós köcsögnek elmondta, mert volt mersze panaszkodni a szakítás után még júniusban kétszer neki. legalábbis mi ezt láttuk. persze mindig több szokott lenni ennél az igazság, el is mesélte M, hogy szeptember-október környékén X napi szinten ráírt valami béna indokkal, majd elkezdte mesélni, hogy ő bizony otthon egy erősen áttetsző bugyiban flangál, és úristen, mi lenne, ha most meglátná valaki. M lekoptatta ilyenkor, vagy szimplán már nem írt vissza neki, akkor X 'bekeményített', és elkezdte mesélni az álmait. az álmait, amiben a sulihoz közeli kis Club 31 nevezetű pubban rendszeresen közösülést folytattak. az elején csak ennyit említett, aztán később belemerült a részletekbe is. M elmesélte ezeket a sztorikat X álmairól H-nak, akivel meg is beszélték, hogy attól, hogy Y-nal járnak, egy kisebb házibulin - akár alkohol fogyasztása nélkül is - simán meg tudná dugni X-et bármelyikük különösebb erőfeszítés nélkül is, ezt a véleményt pedig azóta is tartják.

csak egyet érteni tudok.

igazából, mint említettem, lehet, hogy volt már ezen sztorik előtt/alatt számomra ismeretlen A, B, C, esetleg még több szereplő is, de szerintem az általam látott eseményeket leírtam.

szóval, amint azt az elején is említettem, kíváncsi vagyok, hogy mi lesz ebből az egészből.

a lábjegyzet, avagy a nagyszerű csillagozott részek!!

* ugyebár hatosztályos gimnáziumban vagyok, gyakorlatilag 12 éves korom óta tartózkodom egy épületben és barátkozom 18-20 évesekkel is akár

** hardcore story, csak igazán bátor lényeknek ajánlott!

X járt még kilencedikes korunkban egy sráccal - legyen R, ami szintén kezdőbetű, csak nem keresztnévé - kemény három hétig (omg!), akivel a szakítás után bár, de voltunk együtt egy fesztiválon még az Y-nal való járás előtt másfél-két héttel.

R-rel nem sokkal előtte szakítottak, de nem történt közöttük semmi intim azalatt a három hét alatt, X mindig mondott valami indokot arra, hogy épp miért nincs ideje találkozni, miért nem engedik el R-hez, vagy épp az volt a kifogása, hogy a két család nem igazán kedveli egymást (tiszta Rómeó és Júlia..).

miután a fesztivál második estéjén a társaság - meghaladva saját határait - literével fogyasztotta az alkoholtartalmú italokat (avagy berúgtunk mind) a fiúkkal egy szobában aludtunk, de így is volt elég hely mindenkinek külön-külön az emeletes ágyakon (, bár X és R egy ágyban feküdtek úgy fél órán keresztül, aztán R felmászott az ágy tetejére).

amikor X és a harmadik velünk lévő lány elment a mosdóba másnap reggel nélkülem, azt mondtam, hogy befogom a fülem, amíg megosztják a részleteket a srácok.

igen, ezt mondtam, be is dugtam a fülem az ujjammal épp annyira, hogy úgy tűnjön mintha, és miután több 'liliegyribanc liliegyribanc liliegyribanc' áradatot végighallgattam nevetés kíséretében (így bizonyosodtak meg róla), szépen kihallgattam őket.

R akkor tizenhét volt, X tizenöt, és a fesztivál napján pont mondta, hogy megjött neki, ezért a medencébe nem fog velünk bejönni. ettől függetlenül simán bekergette volna a macit a málnásba, R hasonlóan, de amikor megpróbálta volna lecsúsztatni a kezét X bugyijában, elakadt. (X későn érő típus volt, kilencedik elején jött meg neki először (vagy lehet, hogy nyolcadik félévkor, ki tudja már), ettől függetlenül a szeméremszőrzete hagyott magának kívánnivalót. és R nem is tudta, hogy ráadásul X menstruációs vérében is tapicskolt..) ez szegény srácot eléggé erősen sokkolta, így, idézem 'kihúztam szépen a kezem, megsimogattam a hasát, hogy ne bőgje el magát, aztán inkább felmásztam'.

*** egy nyolcadikos tablókép alapján elkezdték a srácok Micimackónak becézni, a továbbiakban rajta is maradt.

**** választások lesznek! kell a reklám.

***** mármint ki mit ért ez alatt. a lányok rendszeresen megbeszélik az osztályban a különböző élményeket (, majd aki beszél, azt beállítják mindenféle ribancnak a későbbiekben a közös pisilések pletykatémái során), és miután a dugópajti kapcsán említett lány mesélte, hogy a barátja annyira szereti elérni, hogy orgazmusa legyen, hogy a közösülés mellett óriási hangsúlyt fektet az orális kielégítésre, így akár egy "menet" mindennel együtt eltarthat másfél óráig is, és hogy ő ennek mennyire örül.

erre kijelentette X, hogy szerinte a csaj pasija csak azért húzza eddig, mert a lányt könnyű volt beszerezni és megdugni, de igazából annyira visszataszítónak találhatja, hogy nem tud elmenni, esetleg a csaj csak hazudott erről az egészről, mert olyan nincs, hogy egy menet 16 percnél tovább tartson, ő stoppolta is!

a mai nap legawkwardabb pillanata

amikor kifejezem nemtetszésemet keresztanyám csillámos rózsaszín körmei irányában, amire ő annyit válaszol szimplán, hogy

"ez nem rózsaszín, hanem egy világosabb árnyalatú ciklámen géllakk."

elvetemült lények

13.11.06. 17:16

az eredeti üzenetet Balázsnak írtam ma délután panaszként. ezt kissé retusálva és néhány helyen átfogalmazva (, mert hát eléggé csapongva írtam), kevésbé heves módon mutatnám be a mai napomat.

felkeltem reggel - jobban mondva felkeltettek, mert 5.30-tól már itt baszódtak a konyhán és dobálták a tálakat  meg veszekedtek.

(természetesen attól, hogy előbb kell aludni mennem, attól függetlenül NÉGYSZER jöttek be 'ellenőrizni', hogy be van-e zárva az ajtóm*. az utolsó fél egykor volt.. ugye ahhoz hozzáadva 20-30 percet - főleg mivel majdnem elaludtam - megkaphatjuk, hogy kb 1 körül, ha tudtam, elaludtam**, fél hatkor meg már felkeltem a hisztizésükre..) 

jó esetben aludtam úgy öt órát.

ezután első órán ott agonizáltam, osztályfőnököm a szokásos emós szar érzelmes tananyagot (irodalom, méghozzá MAGYAR irodalom) és arany jános szenvedéseit meg nagyszerű életét bogozta ki.

senki nem kommentálta az anyagot, osztályfőnökünk pedig a leadása helyett a 'következő' tananyagból (mármint amit épp vettünk volna) íratott egy röpdolgozatot. verselemzés. nagyszerű.

persze kiderült a nap folyamán, hogy töritémazáró lesz a jövőhéten, csak hétfőn portások voltunk és oly' nagyszerűen adták le az anyagot, hogy a töri egy az egyben kimaradt (mármint hogy mi volt, mi lesz és miért).

aztán ötödik óra után, mielőtt még elmentünk volna kajálni, T ránk (rám meg Grétire) parancsolt, hogy menjünk R meg M helyett a portára (, mivel a mi osztályunk a soros még csütörtökig, a portán pedig mindig kell valakinek lennie, ők meg annyira nem puszipajtások, mint látszik, hiszen a cigi fontosabb). egész nap mi vittük az anyagot (inkább Gréti, mivel én nem nagyon írok), mi vittük le a dolgozataikat, őket meg egyszer nem láttuk lent. beültünk negyedórás szünetben kajálni (12:45-től 13:00-ig tart), csengetés előtt végeztünk is, de mielőtt gréti befejezte volna, T-ék megjöttek cigizésből a menzára, aztán még lebasztak, hogy mi mennyi ideig kajálunk, mert hétfőn, miután háromszor kértük (igen, igen, tudom, hogy nem szoktam ilyet, mert utálok szívességet kérni, de a klasszikus 'kérlek szépen' meg 'légyszíves', etc. kíséretében) M-t meg R-t szünetekben, hogy majd jöjjenek le, mert szeretnénk megkajálni mi is, azután képesek voltunk ennyi időt elbaszni (szerinte fél óra nekünk), mikor ők kocsmázni akartak menni lyukasórában, és amúgy is bla-bla-bla.. aztán visszamentünk az iskolaépületbe. úgy egykor cseréltünk, fél kettő után jöttek vissza.. 

igen-igen, mi kajálunk sokáig. igazatok van. teljesen.

mondjuk az etikával nem volt baj, meg a bioszokkal sem (tíz órám volt, ha ha ha), Gréti társasága igen üdítő tud lenni ilyenkor szerencsére.

hazajöttem. azaz valamikor négy után jöttem el, ugye akkor lett vége a tizedik órának, majd felpakoltuk úgy ketten a biosztermet, mármint a székeket (van négy vagy öt padsor háromfős padokkal, voltunk nyolcan vagy kilencen fakton, abból volt hímnemű is, de természetesen baszott bármit is csinálni). aztán hazamásztam. fújt a szél (nem igazán kedvelem ezt a téliesedő időjárást), 'sikeresen' hazaértem olyan fél öt körül.

bejöttem, 

- heló, itthon vagyok -anyám odajött, én kabátban, bebugyolálva álltam, még táska is rajtam volt meg minden.. 

- ne akarj semmit se csinálni, valaki hagyott neked egy levelet - hát ezen így elcsodálkoztam.

- milyen levél? wc-re akartam még menni, mert a suliban nem voltam, hogy minél előbb hazaérjek.

- jó, de azután ne akard felkapcsolni a gépet.

már sejtettem, hogy probléma van, gyönyörű és drámai volt a felvezetés (nem), úgyhogy levettem a kabátomat, a táskámat lebasztam, idejöttem az asztalomhoz és rá volt baszva a billentyűzetre három toll (anyámék egyik hobbija, hogy a tollakat, vagy radírt, vagy amit csak úgy leraknak az asztalomra, - mert miért ne? -, azt az egérpadra meg a billentyűzetre helyezik, főleg akkor, amikor épp tevékenykedek a gépnél) meg egy lap, amin keresztanyám a világ legolvashatatlanabb (igen, az enyémnél is randább) írásával úgy kezdte a levelet, idézem:

"Szia Lili! A reggeli szétnézésem (hogy micsodád?) alapján nem tudtam tűrtőztetni (nehéz is a magyar nyelv, a türtőztetni szó pedig a bonyolultabb fajtából való..) magam, és az alábbiakat állapítottam meg:

- nem vitted ki a szemetet - annak ellenére (igen, hiányzik a vessző, nagyon fájdalmas számomra is kihagyni) hogy a kuka tele van (pontosvessző, vagy valami?)

- nem hajtogattad össze a szivacsot (ilyen szőnyegszerű laticelből készült cucc, amin nyújtani szoktam, meg vizesen jobb ezen végigjönni, mint a kövön)

(...)

Kérlek oldd meg a felsorolt problémákat, külö(nincs N!!)ben szankcióból (ismer ilyen szavakat?) internet megvonást (jól láthatjátok, nincs kötőjel) fogok alkalmazni. (ő alkalmazza!!)

Puszi és szeretettel (mi ez a megfogalmazás?)

Keresztmami! (aláírásnál nincs mondatjel)"

ha hazaérek fél ötkor, miután egész napra sikeresen megalapozták a szar hangulatomat már csak azzal is, hogy nem tudtam tőlük aludni, köszöntem szépen. egy rossz helyesírással írott parancsolgatós levél a királylányunktól. ettől azért minőségibbet vártam. fél óra alatt lettem készen ezekkel. hogy valaki ennyire unatkozzon, hogy szórakozásból ilyeneket írjon, poénból zsaroljon, valamint diktatúrát alkalmazzon és még jobban elbassza a másik kedvét..

hát köszönöm szépen.

*a szobám régebben a konyha volt, ahol bejöttünk, azelőtt pedig tudni kell róla, hogy ez a rész a ház alapjához néhány évvel később épült

**mondjuk a fél egyet megnéztem a telómon, de elég szar az időérzékem, ha már ilyen fos állapotban vagyok, szóval fogalmam nincs, hogy mikor aludtam el

lel no

eredetileg ugye szülinapomon kint koncerteztünk volna külföldön, először Mannheimban (Németország), valamint St. Pöltenben (Ausztria), de mivel már nem vagyok a zenekar tagja, így az én részemről ez a program meghiúsult.

nagyon kedves gesztus volt Balázstól és Dávidtól, hogy kitalálták, hogy mi lenne, ha születésnapi bulit szerveznének nekem, de köszönöm nem. lehet bunkóság elutasítani, lehet rosszul esik nekik, de ha ismernek, akkor tudják, hogy kellemetlen helyzetbe hoznának egy ilyen programmal. hogy miért is?

• nem szeretném, ha egy este 'csak rólam' szólna. lehet, hogy ez azért erős túlzás, de kényelmetlenné válna számomra az egész
• az ilyen szülinapi bulikat általános iskolás koromban sikerült meggyűlölni, mivel a többiek mindig rásegítettek arra, hogy semmi se jöjjön össze, az ilyen 'Happy Birthday'-éneklés meg tortaátadás lereagálása pedig sosem ment, a szintén középpontba való kényszerítettségem miatt
• enyhén van egy olyan érzésem, hogy sajnálatból akarják szervezni. nekem ilyenre nincs szükségem. 'jaj, lili nem mehet Németországba koncertezni, csináljunk vigasztalóbulit!' - köszi, de nem. igazából nem vagyok miatta szomorú.

eredetileg tervben volt egy kettős parti szervezése is, külön egy a kocka barátaimmal, meg egy a 'normálisabbakkal', tulajdonképp azért, mert az utóbbi csoport kockák viselkedésére való reakciója kiszámíthatatlan. és a fentebbi okokból nem akarok még mindig semmilyen szülinapi bulit, nemhogy kettőt..

az általam megemlített verzióban (amit természetesen a leghelyesebbnek tartok, hisz én alkottam) azt fejtettem ki, hogy mi lenne, ha több szülinapot szednénk össze, és akkor úgy nem lenne kellemetlen egy-egy embernek (érteném itt magamat főként). október-november tájékán, valamint december elején vannak születésnapok -, ami azt jelenti, hogy ha még áll a szilveszterezés is, akkor november elejére hozva össze lehetne jönni egy hétvégére, maximum eltoljuk a decemberiek megünneplését december végére -, névnapok után is lehetne akár nézni. és tradicionális buli helyett simán lehetne valami laza program. nem értem, hogy mi ezzel a probléma. ja de, az én ötletem.

ajándék-beszerző körút

ma van anyukám névnapja, és nem igazán volt ötletem arra, hogy mit vegyek. vagyis volt, csak utólag, mivel amikor Balázzsal voltunk Egerben, megnéztünk egy kézműves manó-tündér-egyéb karaktereket tartalmazó figuraboltot, de nem jutott eszembe, hogy ajándékot nézzek, csak a héten. neten esetleg lehetett volna rendelni, de az meg ma jutott eszembe..

nyílt még tavasz végén egy tetoválószalon kétsaroknyira innen (nem pontos a megfogalmazás igazából, mert az ezt keresztező utcán van, csak a túlsó végén, ilyen 10-12 perc odasétálni), aminek van egy ajándékbolt része is, de mindig zárva találtam (a kiírás szerint a nyitvatartási idő alatt voltam ott, viszont mindig a 'zárva' felirat volt kifelé fordítva az ajtón), gondoltam onnan veszek majd valamit. megálltam előtte, a kiírás szerint még mindig nem volt nyitva, elkezdtem nézni a kirakatot és olyan fél perc múlva észrevettem, hogy két személy bentről egyenesen engem néz. amikor realizálódott bennem, vettem egy nagy levegőt és elszaladtam.

jó, lehet, hogy nem így kellett volna lereagálnom, de nagyon zavarba jöttem, és lehet, hogy épp tetováltak valakit, azért volt elvileg zárva, de akkor is. engem ne ijesztgessenek! 

utána át akartam menni a zebrán, de hevesi csúcsforgalom (wtf) volt, beállt mellém két igen hiperpigmentált gyermeki humanoid, úgy két méterre, jól meglestek, és akármennyire voltak alacsonyak hozzám képest és viszonylag messze is voltak (ergo légvonalban az orromtól távol), eszméletlen szaguk volt, megfordult a gyomrom tőlük, majd amikor átmentem, ők átlósan mentek, viszont megelőztem őket, és amikor 1-2 méterrel mögöttük voltam, az egyik elkezdett csámpásan menni úgy, hogy majdnem elém rakta ki a lábát.

a következő sorok az emberek iránt táplált gyűlöletet tartalmazzák, aki nem bírja a szadista dolgokat, ugorjon a következő bekezdésre. most én teljesen megértem, hogy vicces/kemény/jófej akart lenni azzal, hogy egy 'nagy' (mármint idősebb) szőke hajú, hipózottnak kinéző bőrű, emberekre hűvösen néző és zenét hallgató lányt, aki minden külső jel szerint valahova ment és haladni akart volna, felbuktathatna, de mégse, mert az milyen vicces/kemény/jófej dolog. ha megtette volna akkor, véletlenül pont annyira emeltem volna fel a lábamat, hogy elbukjon, belevágja a fejét vagy a fémkorlátba, vagy a beton szegélyébe, esetleg kiguruljon az útra, ahol a hétvége miatt viszonylag sok teherautó és busz jár, és menjenek át legalább három helyen a gerincén, lehetőleg többször is, csak azért, hogy végignézzem, ahogy vonaglik addig, amíg ki nem leheli az utolsó általa bevett levegőt. nem rasszizmusból mondom, teljesen mindegy, hogy milyen bőrszínűek az emberek, de akit nem ismerek, azt békén hagyom, nem szólogatok be/buktatom fel/bámulom/etc., mert ha valaki ténylegesen hajlamos visszaszólni vagy visszaütni ezért, akkor baszhatja, ott verik meg, tapossák szét, vagy alázzák meg mások szeme láttára. menjenek a saját dolgukra.

végül elmentem egy másik virág-ajándék boltba, vettem egy fehér orchideát, ami lila foltokkal volt tarkítva, a cserepet is kidekorálták valamilyen fényes selyemszerű anyaggal, hazafelé néhányan meglestek, ahogy egy virággal mászkálok, itthon pedig sikeresen elrejtettem anyám elől.

majd szülinapjára kap egy manót a pixieshopból. ha nem felejtem el.

i dont have any plans

a mai nap egyszerűen zseniális volt.

először is, Egerbe kellett mennem németre. a telefonom reggel nem ébresztett, lecsúsztam a 7:30-as buszról, de a 7:50-esre volt még esély, így elkezdtem őrülten sietni, mire kijelentették anyukámék, hogy ők fognak elvinni, és mivel tízre kellett mennem, és jó ötven perc az út, végül anyukám telefonálgatása miatt 9:25-kor indultunk el.

mielőtt kiszálltam a kocsiból, megbeszéltük, hogy lehet késnek öt percet, és nem biztos, hogy odaérnek, mikor végzek 12:15-kor. bent hagytam az Endymiont, a fülhallgatómat, valamint az ebédemet, mert tudtam, hogy a hétkori reggelim után éhes leszek délben. erre amikor kijöttem németről, majd fél egy körül felhívtam őket, hogy mikor tudnak jönni, a következő választ kaptam tőlük: "Miskolcon vagyunk, legalább egy óra"...

igazából ha tudtam volna előre, nem lepődtem volna meg, viszont ez teljesen abszurd volt. nem szóltak, és még az én hibám volt, hogy nincs nálam pénz, hogy hazabuszozzak és külön el kell jönni értem. most rendben, ha mondták volna..

előnyömre fordítottam a dolgokat és rajzoltam.

a mai nap megszámlálhattam összesen tizennégy locsolót. reggeli tizenegy órakor jött az első három, majd miután szóltak, hogy egyik osztálytársam jött meglocsolni és engedjem be, mit sem sejtve kimentem a lépcsőig, amikor már a kapun haladtak be bátyjával és az apukájával. ránéztem a Kristóf (osztálytársam) és a bátyja kezére, és mit látnak szemeim?! szódásüveg mindkettőnél. elém álltak, én teljesen lemeredtem, nem hiába, hisz pólóban és térdig érő nadrágban álltam kint a négy fokban, ami így is elég hűvös, de ami ezután jött..

Imi (Kristóf bátyja) a következő verset mondta el :

"Zöld erdőben jártam, 

Szembejött a medve, 

Úgy gondolta, könnyít magán, 

Nesze, itt a nedve!"

és jött az arcomba, a pólómra, nadrágomra, mindenemre a víz. nyomait az ajtó és a lépcső késő délutánig viselte, utána már nem figyeltem.

el nem tudom mondani, hogy mennyire félek a kisgyerekektől.

anyukám (asszem) unokatesójáék épp itt vannak, van két kisgyerekük. ma tudtak eljönni locsolkodni, amit alapból sem szeretek, amire akkor derült fény, mikor anyukám az összes kisebb csokit áthozta az íróasztalomra, hogy a 'gyerekek ne dobálják szét', miután egész nap takarítottunk. na itt el is kezdtem félni, hogy mi lesz.

megérkeztek a rokonok úgy egy fél órája, amit igazából észre sem vettem, de a gyerekkacajt kiszűrtem három ajtón keresztül, plusz mivel állandó sütés-főzés van folyamatban, így természetesen kinyitották az ajtókat, és a gyerekek betaláltak a szobámba. ezzel nem is lenne baj, ha ki is mentek volna.

az egyik egészen idáig jött (a lehetséges legmesszebbi pontban vagyok az ajtótól), közben egyszer felborult, megtalálta a kosárlabdámat és vitte magával, majd mikor már alig két méterre volt, én pedig csak a szemem sarkából mertem nézni, belépett anyukám és kivezette, valamint kiküldött, hogy hagyjam magam meglocsoltatni a fiúkkal. ekkor a kisgyerek már nézte ámulattal a csokikat az asztalomon, főleg, hogy mivel épp Lulut csináltam és fel volt kapcsolva az asztali lámpám, amitől még elbűvölőbb megvilágítást kaptak. szerencsére gyorsan ki lett vezetve, így nem volt ideje rávetni magát.

ez volt a mai nap legstresszesebb három perce.

erőt érzek a zavarban

ördögöm, adj erőt, hogy rendet tudjak rakni még egy óra alatt, mert egykor jön ebédelni Benító és bár tudja, hogy én is trehány vagyok, mint a fene, de 

oh wait, most tényleg rendet akarok rakni? elszörnyedve nézek a mellettem lévő ülőgarnitúrára, ami azért lett odarakva, mert anyumék szerint jól néz ki, de azt a káoszt, ami azt uralja.. nehéz lesz rávennem magam.

O.o

Bence nálunk; felhívja az apukája

B : Haló?

I* : *semmi*

B : Haló?

I : *semmi*

(...)

I : Bence otthon hagyta volna a telefonját?

B : Apa?

I : Bence? Szia!

B : Szia!

I : *letesz*

stílusos.

* I = Imi bá

vettünk december elején a Rossmannban illatosított (csoki illatú, hogy pontos legyek) gyertyát, ami világít. nagyon király, két-három hétig nézegettem, de most, amint megtaláltam a régen összeszedett kagylókat a nyaralásokról, kellett valami király pohár vagy tálka, hogy ne egy papírzacskóban legyenek.

megláttam a gyertya poharát, és gondoltam lassan kiöntögetem belőle a viaszt. három decis lehet a pohár, az utolsó harmadot megkezdve már láttam, hogy a benne világító alkalmatosságot elválasztja egy határoló alkalmatosság. talán műanyag. még nem tudom.

öntöttem ki az utóbbi adag viaszt, ami nagyon könnyen feljött az asztalról, ha nem egy éppen használhatatlan dobozkába öntöttem, gyorsan megszilárdult, de mégis puha és könnyű lett valamilyen szinten. furcsa volt. de igazából nem zavart.

most megint kiöntögettem, próbáltam arrébb tenni a dobozkát, de a frissen kiöntött viasz beleömlött a tenyerembe, és szerintem nem volt 30 fok sem. a víz, amiben fürdök, forróbb szokott lenni.

érdekes.. O.o

rovarirtás

(ezt a bejegyzés még régebben íródott, de inkább elnapoltam a közzétételét, mivel nem éreztem igazán publikusnak még, de ki kellett írnom magamból.)

szóval, van egy úgynevezett régebbi bejegyzésben említett ribanckurva, akit nem nevezünk nevén (hisz Balázs szavaival élve: 'mindenkinek megvan a maga Voldemortja'). most el kell mesélnem egy kicsit hosszabb sztorit röviden hozzá:

a 'plot' első része a Bencével folytatott kapcsolatomról szól. ott kezdődött, hogy 2011. június 8-án összejöttünk (száóval mivel kicsik voltunk, így összvissz smároltunk oszt' jóságvan), majd ő azt javasolta, hogy tartsuk 'titokban' - már amennyire lehetett -, mert a zenekarnak nem igazán tenne jót, ha a kapcsolatunkra fény derülne. beleegyeztem, hisz eléggé béna voltam az ilyen kapcsolatosdiban alapból is, mivel Bence volt (és még mindig) az első pasim. eleinte nem is zavart az egész, de olyan szeptember-október környékétől eléggé furcsa viselkedést tapasztaltam velem szemben; a zenekar többi tagja és a szülei előtt állandóan bunkón viselkedett velem, ez egészen addig durvult, hogy amikor október 31-én elmentünk stúdiózni addig baszogattak Karesszal, amíg november 2-án azt mondtam, hogy tartsunk szünetet, mert nekem elegem van, aztán gyorsan lenyugodtak a kedélyek és 2-3 nap múlva a szünetet felbontottuk. később tél végén / tavasz elején felfedtük Katáék (Bence szülei) előtt kapcsolatunkat felszólításra, de ez is egy bonyolult történet, szóval talán egyszer elmesélem, de nem hiszem, mert már szerencsére nem emlékszem mindenre pontosan.

végül egy szakítást követtünk el, miután családi problémáim tobzódtak, Bence pedig a tavaszi szünetben egyre ellenszenvesebben viselkedett velem, majd ki is jelentette, miután Kata leszidta, hogy 'Úgy beszélek vele ahogy akarok, mivel nem a barátnőm.', ami nekem elég volt ahhoz, hogy az április 7-ei koncertünkön ne küldjem el a picsába Zs-t, mivel régebben beszélgettünk, de ugyebár nem mondhattam el a nagyközönségnek, hogy járunk. ő pedig 'idióta' animés létére természetesen hozzám hasonló meseszereplő viselkedéssel ölelgetett, meg hasonlók, ezért Bence szétbaszta beleütötte a kezét a falba, így az eltört. aztán próbált volna visszaszerezni, én meg igazából nem pasiztam, vagy hasonlók, de nem is engedtem vissza. majd a kéztörése utáni egyik koncertünkön (a júniusi Bury Your School feszten) megkérdezte koncert előtt, hogy minden rendben lesz-e, mondtam neki, hogy igen, ő pedig arra értette, hogy akkor újra járunk-e. kért egy hét próbaidőt, de teljesen mindegy volt, mert tudtam, hogy úgyis együtt fogunk járni újra (hiperszuper jós vagyok). szóval most már rendesen fel is van vállalva ( = ki van rakva facebookra is), és egész jól megvagyunk.

nahát, amikor eltörte a kezét, féltékenysége és elkeseredettsége közepette lement a facebook chatjének aljára és ráírt a legalsó emberre. (ez volt az általam ribanckurva fedőnéven nevezett Voldemort.) elég nagy hibát követett el, mivel jellemző volt erre a nőstényre, hogy aki megvigasztalja, abba beleszerelmetesedik, mivel már egyik osztálytársát is bombázta szerelmeslevelekkel, mert az is próbált rajta segíteni, amikor egy másik srác is elutasította. ugyebár éppen Bence osztálytársa hajtotta el, és ő pedig próbálta a klasszikus szövegekkel jobb kedvre deríteni ('nem a te hibád', 'nem érdemelt meg', etc.), és megint megtörtént a csoda.

a ribanckurva állandóan hívogatta és felhívatta magát, valamint tudott beszélni órákat a semmiről (legalábbis Bence elmondása szerint), valamint elég alacsony IQ-val rendelkezett, a legtöbb tárgyból szarul állt (épphogy megúszta a bukásokat, stb.), nagyon naiv volt, valamint hátát és vállát centiméteres ragyák borítják (erről kép is van)!

Bencénél ülve, amikor próbára vártunk - avagy hogy mindenki megérkezzen - és gitároztam, éppen ráírt a ribanckurva, ő pedig megjegyezte, hogy 'Itt van Lili, annyira cukin gitározik.', erre az elkezdett nevetségesen flörtölgetni vele, én meg majdnem ledőltem a székről a nevetéstől.

aztán ami ekkor röhejes volt, az később, hogy megint elkezdtünk járni, átfordult erősen irritálóvá, így néha volt egy-két csípős megjegyzésem, amikor Bence megígérte, hogy leblokkolja a nőstényállatot, de végül ez akkor nem történt meg. 

majd amikor elmentem nyaralni ténylegesen megígértettem vele, hogy nem fog semmiféle kommunikációt folytatni azzal, de amikor útra indultunk, néhány óra elteltével már írta, hogy ráírt, és elmesélte, hogy a nyaralása alatt összejött egy arab csávóval, smároltak, meg hasonlók (hasonlók? hmm..), de azt nem engedte, hogy letaperolja, mert eszébe jutott Bence (miafaszom?), aki minden gondolatára a következő gondolattal válaszolt 'Alla Alla Alla BUMM!' (ezzel a 'kamikaze' önrobbantó arab terroristákra utalva). aztán amint hazatértem nyaralásról, kiderült, hogy a haknizenekarral (meglagzisított Rolling In The Deep-et játszottak, amiben nem volt basszer, így ő játszott velük) való egri tehetségkutatón - ami a zenekar első és utolsó fellépése volt - a fellépés után odament hozzá a ribanckurva és átadott neki egy kis homokot tartalmazó üvegbizbaszt meg egy arab feliratos aranymarbis dobozt (mivel a nyáron állandóan felrakosgattam a fiúk által alakuló cigigyűjteményéről képeket), egy szál cigivel. és bár Bencének azt hazudta, hogy nem cigizett soha, ennek ellenére kiderült, hogy szokott (Karesz egyszer meglepődve mesélte, hogy nem tudott neki adni). majd mikor a nyaralásom vége felé írogatott még mindig le nem állva, Bence megjegyezte, hogy mennyire örül, hogy másnap délután már itthon leszek, amire a ribanckurva öngyilkos akart lenni és FELHÍVATTA MAGÁT Vince telefonján Bencével (mivel neki tönkrement). a kis rohadt szarházi.

Bence hazatértem után végül elutasított mindenféle vele való kommunikációt, majd később szeptemberben vagy októberben megint ráírt, mivel vittem Bencének a házit, mert a fronttól visszatért a magas vérnyomása, amitől nagyon durva fejfájása lett. viszont itt én követtem el hibát, hogy egy olyan osztálytársától kértem el, aki bár szépen írt - és ez volt az én szempontom -, de jóban volt azzal. valamint ezután állandóan láttam, hogy like-olgatja a bejegyzéseit (volt, hogy odaadta a telóját játszani, és jött egy értesítés), és ez nagyon durván zavart.

így jött el az a pont, amikor ténylegesen megkértem, majd erőszakosan felszólítottam Bencét arra, hogy a júniusban tett ígéretét legyen szíves betartani és leblokkolni azt a kis szarházit. majd egy elég huzamos veszekedés után megtette, de napokig haragudott miatta, valamint másnap írt neki egy SMS-t a ribanckurva olyan szöveggel, hogy nem érti, hogy miért tiltotta le, de ezzel véglegesen annyi a barátságuknak (most nála a barátság egy megvigasztalással, majd az állandó visszautasítással egyenlő?), valamint Bence néhány osztálytársát is rászabadította.

igazából egyetlen embernek meséltem még ezt el, aki szerint nem volt bunkó dolog ezt megcsináltatni Bencével, de nem kellett volna ennyire túlreagálnom és rovarirtást rendezni.

reggel

nem számoltam azzal a ténnyel, hogy ma reggel anyumék mennek Bp.-re, így amikor az első ébresztőmre - 5.20 - felkeltem, és megláttam, hogy a konyhán (, ami a szobám mellett van,) ég a villany, azt hittem, hogy vagy nagymamám ébredt fel korábban, vagy betörők vannak, úgyhogy elmentem budira, hogy nehogy bepisiljek a világ megmentése közben, de mire kijöttem, a konyhán senki nem volt.

a második ébresztőm - 5.35 - után már hallottam csörömpölést is, gondoltam arra, hogy talán van egy kopogószellemünk, de utána meghallottam kint a kocsi ajtajának becsapását, és ráébredtem, hogy anyumék mondták, hogy mennek kontrollra. a legviccesebb az egészben, hogy néhány másodperces eltéréssel már megint a konyhán beszélgettek, pedig közvetlen átjárás az udvarról nincs (van egy ajtó az én szobámból, meg egy a folyosóról, ami a nappaliba nyílik, a nappali meg a konyhába, szóval lehetetlen). lehet, hogy tudnak teleportálni.

a harmadik (és egyben utolsó) ébresztőmkor - 5.50 - felkeltem, kinéztem a nappaliba, hogy ha még itt vannak elköszönjek, ez meg is lett végül. utána meg mentem fürödni és indult a 'napi rutin'-om.

agymenés estére

supernatural (odaát) fanok, figyeljetek! zseniális képet csináltam!! :[)

oh

ilyen szar reggelem is régen volt, bár fogalmam nincs, hogy mi történt velem. azaz de.

naszóval, reggelente felkelek, elmegyek fürödni, felkapok egy köntöst, sminkelek, kávét/cappuccinot és kaját csinálok (valami egyszerűt általában, tükörtojás, virsli, előző napi kaja, mindegy, csak hús legyen), kajálok, felöltözök és indulok itthonról a macskákon keresztül, akik kaja iránti szükségletüket felbuktatásom által akarják kimutatni. 

aztán beszaladok Bencéékhez, felkeltem Bencét, aki nem akar még negyed nyolckor kikelni, ezért 5-10 percre befekszem mellé, mert olyan nem lehet, hogy ő aludhat még, én meg nem. amúgy is jó ölelgetni, meg félálomban olyan aranyos.

a mai reggel ez nem történt meg. vagyis a legeleje. felkeltem, elkezdtem fürödni, de éreztem, hogy fáj a hasam kibaszottul nagyon (női problémák, huh?), meg kicsit a fejem is. elkezdtem sminkelni és ezzel együtt szédülni is, majd szép lassan elkezdett homályosodni a kép, úgyhogy csukott szemmel (hogy ne szarjam össze magam ijedjek meg, hogy eltűnik minden) visszaszaladtam az ágyamba és lefeküdtem. a szinte fekete kép teljesen kitisztult, szóval folytattam a sminkelést, de megint visszatért a szédüléses-elhomályosodásos tünet, most már erős fejfájással és hányingerrel kísérve. amikor harmadjára kezdődött el, átrohantam a házon keresztanyumhoz, hogy szarul rosszul vagyok. elkezdett ráadásul a hasam is menni, majd az ágyon egy lavór felett fekve befájdalomcsillapítózva feküdtem úgy egy órán át, mire el is kezdett hatni. akkor felhívtam Vincét, hogy szóljon Bencének, hogy bocsi, de nem jövök ma, (mert ugyebár nem engedtek el) és ha tudja, akkor hozza el a házit.

fél kilenc körül felhívott Gréti, hogy merre vagyok, mondtam, hogy szarul lettem reggel és szenvedek, és megígérte, hogy leírja a házit. hát végül is, valahonnan majd sikerül beszerezni.

azóta eléggé furán kavarog a gyomrom, le van esve a béka segge alá a vérnyomásom, valamint néha elég erős fejfájás tör rám. mindent összevetve elég szarul vagyok.

lehet, hogy azért van, mert a reggelhez képest legutoljára tegnap fél kettő körül ebédeltem, akkor is egy joghurtot meg egy szelet rántott húst, szóval nem vittem túlzásba, és bár csipegettem néhány szőlőszemet (mivel valami zseniális ízű terem a kertünkben), nem volt elég a szervezetemnek. nem tehetek arról, hogy nincs kedvem enni, meg ha mégis, akkor kaja után úgy fél órával elkezd görcsölni a gyomrom mostanában. mindegy.

amint említettem, fél egy körül megyünk Budára, három felé ott leszünk a Korányinál, aztán ha túlléptük a látogatási időt, hazafelé vesszük az irányt. talán bemegyünk nagymamám húgához is fél órára, de nem tudom még.