Balázs lejött hétvégére Hevesre, megbeszéltük, hogy elmegyünk Egerbe szombaton, előtte péntek délután Bencééknél aludt, mert Katával (Bence anyukája) jó barátok, viszont Bence teljesen támadásnak vette és úgy gondolhatta, hogy ezzel az orra alá akarja dörgölni azt, hogy rám mászik, vagy nem tudjuk, mert Balázs elmondása szerint onnantól, hogy átment oda, valamint Bence is megérkezett, ment a mocskolódás, a bunkó megjegyzések ('Vajon itt van már az a szarházi?', 'Féregszag van.', etc.), ajtócsapkodás, és igazából Balázsnak nem is köszönt, csak épp hallótávolságon belül szólogatott be.
igazából nem értem, hogy mi a baja. Balázs nem ártott neki, nem csinált semmit igazából, nem hajtott rám, és ha akart volna is lett volna annyi esze, hogy nem Bence előtt, mert tudta, hogy milyen hisztis tud lenni.
nem tudom mire vélni a kettős viselkedést, amit Bence folytat, nem is igazán akarom. úgy gondoltam, hogy mivel én elég tisztességesen elmagyaráztam, hogy miért szakítok vele, stb. így meg fogja érteni a dolgokat, elfogadja, majd ha elmúlik az ez által kiváltott csalódottság és fájdalom, a zenekarozással sem lesz baj, sem azzal, hogy néha egyszerre megyünk/jövünk, például iskolaidőben. és ezzel csak az a baj, hogy tudom, hogy én racionálisan gondolkodom, ő pedig inkább az érzelmeire hallgat, és így - még ha én tökéletesen el is tudok vonatkoztatni ezektől a dolgoktól - nem igazán fognak menni a dolgok. legalábbis eleinte biztos nehézkesen fog kibírni, még ha nekem nincs is problémám vele, mivel teljesen lezártam az egészet.
igazából azt akartam amikor már tényleg elegem volt belőle, hogy ő szakítson, így megmarad a büszkesége, én simán le tudom tojni, esetleg akkor már simán túllépni, mivel a végére jártak a dolgok. de nem bírtam, nem tudtam elviselni, nem tudtam kezelni, elegem lett teljesen, véget akartam vetni az egésznek, sok volt. túl sok. és tudom, hogy neki fájt, nehezebben teszi magát túl az egészen, kisebb-nagyobb bosszúhadjáratokat folytat a saját lelki békéje visszaállításának érdekében, és tudtam, hogy ez lesz, de mégis
csalódás volt, hogy nem képes megemészteni.
van egy kissé nyomasztó, de bűntudatnak még nem igazán nevezhető érzésem ettől, mivel nem kellene, de nem tudom nem megvetni ezt a fajta viselkedési modort, amit folytat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése