i'm your god now

hát igazából nem is tudom, hogy miért kezdtem most neki írni. sebaj, mesélek a mai napról.

tizenegykor átmentem Bencéhez, fél perccel előttem jött Karesz, és bár nem derült ki, hogy miért, úgy fél óra múlva lelépett (addig gitározgatott). utána csicsikáltunk egyet, negyed egy körül elkezdtünk felébredni, majd lementünk. Sanyi közben szólt, hogy találkozzunk már az ebédszünetében, addig jött Karesz és elszaladtunk a Rossmannba. aztán meglett Sanyi, bementünk a hordeumba egy üveg Jack Daniel's-ért, valamint két liter kóláért. hazafelé Bencének két osztálytársát (Zolit és Dórit), egyiknek a tesóját (Petit), valamint egy kiskörei ribanckurvát láthattunk, aki kedélyesen integetett (meg talán még volt egy ötödik, de nem tudom). Bence egyik osztálytársának a kocsi ablakából mutatta a zsákmányt büszkén. 

- szerencse, hogy a másik oldalon ültem, mert a kedves kisasszonynak csak a középső ujjamat tudtam volna felmutatni köszönésképpen. -

visszaérvén miután kitöltöttük mindenkinek a maga részét, elkezdték letölteni a srácok az Avegenerst, mi meg Vincével toltuk a letöltés végéig a Heroes VI-t.

megnéztük az Avengerst, majd Sanyi elindult a buszmegállóba, Karesz pedig elkísérte. az édeskettesben töltött húsz percet megszakította kétszer Gréti (Bence harmadik osztálytársa) Vince telefonjáról (Bencének rossz, sz'al általában én is vagy Katát, vagy Vincét hívom, esetleg facebookon várok), aki valamit meg akart beszélni az asszonnyal, valamint Sanyi is keresett, mert időközben lekéste a buszt.

írtam Grétinek facebookon, hogy ha nagyon fontos, akkor írja le nekem, mert csak az egyik telómon van meg a száma, és akkorra már kint voltunk a városban, szal Bence nem nagyon tudott volna a sajátjához hozzáférni. (igen, bunkó önző köcsög vagyok. nem adom sem a saját ingyenfacebookomat, sem mást.)

kilenc körül visszaszaladtunk a táskámért és Karesz telefonjáért Bencéékhez, Vincétől pedig elkértem Gréti számát, ami (furcsa módon) 20-as volt.

megint visszaindultunk, tárcsáztam a számot, majd Bence átvette a telefont. egy érdekes, gőgös hang szólt vissza, ami biztos nem Grétié volt. nagynehezen (úgy két-háromszori kérdezésre) kinyögte, hogy ki is ő valójában; a fentebb említett ribanckurvával beszélhettünk személyesen.

- na most azt el kell mondanom, hogy a ribanckurva rá volt startolva az asszonyra viszályszezonban, majd később sem volt hajlandó leszállni róla. talán majd írok erről is. -

utána még a srácok hazakísértek.