Szegedről

köszönet Flórának a képekért! :)

szóval, múlt héten csütörtökön (márc. 21-én) elvitte a suli azokat a diákokat kirándulni, akik valamit tettek az iskoláért (itt volt pl. a kézicsapatunk, azok, akik felléptek, a sportolók, a versenyzők, etc.), valamint a felkészítőtanáraik. elértünk a 'napfény' városába, viszont egész nap zuhogott az eső (pedig Dávid előrejelzései szerint hónak kellett volna, attól legalább nem áztunk volna el..).

első utunk a szegedi városi tv központjába vezetett, mert mint kiderült, egy volt diák valamilyen nagykutya lett ott, így be tudott minket vinni. bemutatták a stúdiót, a felvételeket, kipróbálhattuk a bemondók munkáját, valamint megmutatták a szerkesztő részleget is.

utána utunk át Szegeden, a Pick szalámigyár múzeumi részlegébe vezetett, ami egészen lelombozó volt, mivel egy csomóan azt hittük, hogy magába a gyárba megyünk, ami még király is. ehhez képest egy kéttermes kiállítás volt és a kóstoló részen is megpróbálták a legjobban kispórolni a szalámit. plusz még lehetett képeslapot küldeni, ingyen postázással, szóval küldtem anyumnak, tegnap este érkezett meg.

a két terem is úgy állt össze, hogy az egyikben volt a szalámi története, sok arcnélküli bábúval, fent pedig a szegedi paprikáé, szintén pofátlanokkal. idegenvezetés nem volt, mindenki ment a saját dolgára össze meg vissza, csináltunk képeket, a 'bepucsító' öregasszonyos bábukkal főleg sokat, aztán pedig elmesélték Gyusziék a tarnaszentmiklósi pucsítós öregasszony történetét. - most gyenge idegzetűek ne olvassák a következő két mondatot - egyszervoltholnemvolt a buszmegállóban várva Tarnaszentmiklóson láttak egy öreg nénit, furcsán viselkedni. kiderült, hogy épp dolgát végzi és törli a hátsóját, természetesen mindenki előtt.

ezután elsétáltunk a dómhoz (félúton állt a busz, elszaladtunk kajáért), ott körbenéztünk. nagy nehezen megtaláltuk Vikivel az egyetlen szentelt vizet tartalmazó tartóizét (nem tudom a rendes nevét), Viki megnézte, majd keresztet is vetett.

visszatérve Ritáékkal beszélgettünk és poénkodtunk, majd elkezdtünk nevetni, de halkan, ugyanis még mindig a dómban voltunk, csak a harmadik kör után már kezdett unalmas lenni. erre egy asszony hátrafordult, ránk nézett és kiparancsolt a dómból. rá úgy öt percre mentünk ki, de Vikin ez olyan sebet okozott, hogy mindenkinek elmondta, hogy a nyanya, aki már csütörtök délben a templomban kuksol és gyónja bűneit, hisz' olyan szent lélek, kiküldött minket.

utána szabad program következett, bementünk a Burger Kingbe kávézni és fagyizni (mert hát szar időben ezt kell csinálni), meglepődve konstatáltuk, hogy a bent lévő emberek minimum 60%-a sárga, és 10%-a fekete bőrű, és mind ránk néz, mintha nem mi lennénk a normálisak ezen a tájon. utána mászkáltunk, Viki vett egy kék felsőt, én vettem egy tangát, meg ajándékokat a többieknek.

utána hazajöttünk, hét körül ide is értünk.

B-J: Bozó, Mita, Szaka, Ritu, Viki, én

B-J: Réka, Matild, én, Rita, Szaka

a bemondói állást összesen öten próbáltuk betölteni, a másik oldalról pedig (egy szobával arrébb) a súgógépet pedig egy kilencedikes lány kezelte. Matildnál még nagyon fura volt, nálam annál gyorsabban próbálták pörgetni, minél gyorsabban mondtam, szóval esélytelen volt, Rita már tudott hangsúlyozni, Flóra elrontott egy szót és elnevette, és Réka volt az egyetlen, aki profin meg tudta csinálni.

ez cuki

arcnélküli ijesztő bábu

Rita és én

dóm